18. fejezet - Álom vs. Valóság

Sziasztok! 

Hát nagy nehezen, de meghoztam az utolsó részt. Kicsit fáj a szívem, hogy abba kell hagynom ennek a történetnek az írását, de közben mégis boldog vagyok, hogy "Igen, ezt is megírtam.". Persze hiányozni fog, de nem búsulok, mert közben már jönnek e helyett az újabb ötletek. Egy másik bejegyzésben megosztom veletek történeteimet, ha bárki is kíváncsi rá.

Szeretném első sorban megköszönni EvaH.-nak azt a rengeteg támogatást, amit mindig kaptam/kapok tőle, hogy mindig elsőként olvas és ír véleményt. Hihetetlenül sokat ér nekem minden szava.

Másodjára pedig szeretném mindenki másnak megköszönni, hogy olvastátok és, hogy kommenteltetek. Remélem tetszett Zayn és Isabell története. Azt hiszem ez pontosan így kerek, ahogyan leírtam Egy boldog szerelem. :)

Jó olvasást, itt már utoljára. 

All the f*cking love. xx

EsmeeH. 

2015. augusztus 06.

A napok egyre inkább csak telnek, már 21 hetes terhes vagyok, azaz hét hónapos, tehát a pocakom eléggé nagy és feltűnő. Nagy mosollyal az arcomon szállok be a liftbe és csak a röntgen képet tudom nézni, annyira hihetetlen ez az egész, és bár Zayn nincs itt, de boldog vagyok, hisz ez a kis csöppség teljesen egészséges és az enyém. Kilépek a liftből és Sophia-ékhoz rontok be nagy mosollyal az arcomon.

- Na? – kérdezi csillogó szemekkel és leül mellém.

- Legyen fiú. – nyöszörög Liam és belefekszik szerelme ölébe. Mosolyogva nézek rájuk, hisz hihetetlenül aranyosak együtt, konkrétan tökéletesek.

- Nem tudom, azt a borítékot nem merem kinyitni, de nem is tudom, hogy akarom-e tudni. Mármint jobb lenne ha Zayn is velem tudná meg, de az szinte lehetetlen… - halkulok el a végére és csak a röntgen képet vizslatom, majd a kezem automatikusan csúszik a pocakomra. Miért nem vagyok képes elmondani neki?

- Ha nem szeretnéd, akkor nem erőltetjük. – mosolyog rám Liam miközben felkelt szerelme öléből.

- Minden rendben. Csak félek… - suttogom, és a kezükbe adom, amit annyira szorongattam eddig.

- Istenem, de picike és milyen aranyos. – kezd el gügyögni Soph a képnek, de már teljesen megszoktam ezt az őrült énjét. Hirtelen a hasamhoz kapok, hisz elég nagyot kaptam tőle, kis mocorgós gyerek. – Rugdos? – újra felcsillannak Sophia szemei és mindkét kezét a pocakomra helyezi, hogy biztosabb legyen a megérzésben.

- Rátok bíznám ezt a borítékot. Nem bírnám ki, hogy ne nézzem meg, és még nem vagyok felkészülve. – mondom és Liam kezébe adom a fehér apró borítékot.

- Ígérem, vigyázom rá. – mosolyog, majd átvált komolyba. – Viszont ugye tudod, hogy holnap lesz az esküvő? – kérdezi, mire lehajtom a fejemet és a szememből kitörlöm a könnyeket.

- Tudom…

- El kellene mondanod neki. – javasolja Sophia. Pontosan tudom, hogy mit kellene tennem, de nem megy. Túlságosan is félek a reakciójától. Viszont mint egy idióta még mindig ugyanúgy érzek iránta.

- Is, hívott Matt, hogy mi van veled, mert te nem veszed fel a telefonodat. – jön be Louis az ajtón. Ledobja a cuccait majd egy puszit ad a fejemre, illetve megsimogatja a hasamat.

- Hívott ma valaki, aki Matty-ként van elmentve, de ki az? – kérdezem felhúzott szemöldökkel.

- Is, ő az öcséd. Komolyan nem rémlik? – kérdezi Sophia döbbenten, mire felnevetek.

- Csak poén volt, már hogyne tudnék az öcsémről. – mosolygok és egy puszit nyomok Tommo arcára, aki mostanában elég sokat randizgat. Már alig várom, hogy bemutassa a szerencsés lányt.

- Valaki nyissa ki. – sóhajt fel Sophia, aki teljesen el van terülve a kanapén. Felnevetek, mivel még nem ültem le, ezért nem tart sokáig, hogy megnézzem ki is a vendég. A baba nagoyn mozgolódik, amitől csak mosolyognom kell, hisz annyira jó érzés ez az egész. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog kinézni, mi lesz a kedvenc színe, kivel jön majd ki a legjobban a srácok közül, de azt is várom, hogy büszkén nézhessek rá, mikor megkapja a diplomáját, illetve, hogy mosolyogva nézhessem majd azt a nagy mosolyt az arcán mikor szerelmes lesz, és én törölhessem le a könnyeit az első csalódása után. Mindent nagyon várok az életéből, és százharminc százalékosan az élete része szeretnék lenni.

Kinyitom az ajtót, de teljesen lefagyok. Nem számítottam rá, hogy magától jön ide, főleg nem így. A szemei vörösek voltak a sírástól, hirtelen meggyengültem és a baba még jobban mozgolódott. Az egyik kezemet a hasamra helyeztem, hogy hagyja abba, de hirtelen akkorát rúgott, hogy a térdeimet be kellett hajlítanom. A váratlan vendég gyorsan kapott a kezeim után, majd besegített leülni. Mindenki érdekesen nézte végig az egész jelenetet, majd úgy döntöttek, hogy szótlanul elhagyják a helyet.

- Zayn, mit akarsz? – kérdezem mikor már a baba nem rugdosott. Ekkor ért a szörnyű érzés, hogy most azonnal el kell mondanom neki és meg kell néznem a baba nemét. Nem hagyhatom veszni, szükségem van rá, bárhogyan is áltatom magamat. – Miért sírtál? – kérdezgetem tovább. Megfogja a kezemet és a szemeimbe néz.

- Szeretlek Isabell. – mondja elhaló hangon, mire egy nagyot nyelek. Ha nem mondom el neki, akkor ha Sophia nem is, de Trisha tuti megöl.

- Zayn, te vagy az apja. Tőled vagyok terhes. – hirtelen egy hatalmas kő esett le a szívemről, főleg, mert ő csak elmosolyodik és megsimítja a pocakomat, amiért a baba újra megmozdul.

- Tudom. – mosolyodik el, majd egy könnycsepp folyik le az arcáról.

- Mi? – kérdezem. A szívem egyre gyorsabban kezd el verni.

- Waliyha és Doniya egyre több célzást tett és nem volt nehéz kitalálnom, hogy hol fogant meg ez a kis csöppség.

- Akkor? Mit fogsz tenni? – kérdezem, bár félek a választól, rohadtul.

- Természetesen veled maradok, inkább visszavonulok a híres élettől, csak a családommal szeretném tölteni az időt. Is, mondtam, hogy szeretlek ezért mindent megteszek. Az, hogy rájöttem a terhességedre, ráébresztett, hogy nem akarom, hogy mások irányítsanak. Otthon leszek veled a legnehezebb időkben, aztán visszamegyek dolgozni, egy másik kiadóhoz, esetleg visszajövök a fiúkhoz. – mondja és egy puszit nyom a hasamra.

Morcosan nyitom ki a szemeimet, a fejem mindjárt széthasad a másnaptól. Gyorsan a hasamhoz kapok, de ugyan olyan kicsi, mint tegnap volt. Egy nagyot felsóhajtok, majd az ágy másik felére terelem a tekintetemet. A fekete hajú csak úgy húzza a lóbőrt, itt az ideje lelépni akkor, ez már nem egy álom, még lefagytam kicsit, belegondolva, hogy miket álmodtam. Ha Zayn olyan, mint az álmomban, akkor bizony nagyon fog hiányozni. De miről is beszélek, hisz megfogadtam, hogy harminc éves koromig nem kell tartós kapcsolat. A vékony takarót magam köré csavarom és úgy állok fel az ágyról, megkeresgélem a cuccaimat, döbbenve nézem, hogy a kedvenc piros ruhám nem csak az álmomban szakadt szét. Egy nagyot sóhajtok és visszaülök az ágyra.

- Mit csinálsz? – kérdezi egy rekedt hang. A hang tulajdonosához tartozó bal kéz egyből a derekamra fonódik.

- Gondoltam elhúzok, mert hát egy egyéjszakás kalandnak ez a lényege, de valaki széttépte a ruhámat. – morogom és egy nagyot sóhajtok.

- Ne haragudj, veszek neked újat, csak feküdj vissza. – kérlel, de nem tettem, amit mondott.

- Nézd, ez tényleg csak egy egyszeri alkalom volt, amúgy is neked van menyasszonyod. – remélem, hogy a valóságban is menyasszonya. Idióta vagy Is.

- Volt. Hé, csak élvezd az egészet. Töltsd velem a napot, és ha nem érzed jól magad hazaviszlek oké? Nem megkérem a kezed, csak annyit kérek, hogy próbálj meg ellazulni. Nagyot sóhajtok és visszafekszek az ölelő karokba, még sem olyan rossz érzés.

Ez után még egy órát az ágyban voltunk, majd kaptam pár ruhadarabot, hogy ne pucéran kelljen mászkálnom, bár ő azt is élvezné, sőt ezt még ki is mondta.

- Oké, csinálok még egy teát, ha utána egyedül nyújtózhatok egyet a kádban. – fordulok felé, mire egy ravasz mosoly jelenik meg az arcán.

- Sajnálom, de az nem lehetséges. Szigorúan tilos ma egyedül hagyjalak, félek, hogy megszöksz. – mondja és egy puszit ad az arcomra.

- Milyen teát kérsz? – kérdezem.

- Mindegy csak te csináld, még sosem ittam olyan finomat. Addig megnézem, hogy ki akar megint bepofátlankodni a házamba. A ház szóról eszembe jut az, amit az álmomban Zayn vett, imádtam minden kis zugát. Kicsit üresnek és csalódottnak éreztem magam, mert majdnem minden tökéletes volt az álmomban. Talán épp ezért volt csak egy álom.

- Üm, van nálad valaki? – ismerős hangot hallok meg, e mellé pedig az ismerős kék szemeket is megpillantok, amik mindig annyira szerettek vigyázni rám. Bár a valóságban csak a tévében meg az interjúkban láthattam, mégis szebb volt, mint az álmomban.

- Van, de nem zavarsz. Kérsz egy teát? Hidd el, hogy Ő csinálja a legjobbat a világon! – mondja Zayn, majd idesétál mellém. – Is, ő itt a legjobb haverom, Louis. Louis, ő itt Isabell.

- Elfogadom a teát az egyéjszakás kalandodtól. – nevet fel Louis. Bunkó, akárcsak az álmomban először. Bár rosszul esik, főleg mert még a szemeim előtt van, hogy megpuszilja a nagy hasamat. Bambán nézek rá és nem értem, hogy miért vág olyan fejet hirtelen. – Jézusom, csak vicceltem! Ne vedd komolyan kérlek! – jön közelebb és megsimítja a kezemet.

- Sajnálom haver, de megígértem a hölgynek, hogy ma csak lazulunk kettesben. De a teát megihatod. – nevet fel Zayn is és egy puszit nyom az arcomra. Kicsit zavarba jövök, hisz tényleg csak egyszeri kaland vagyok, de itt puszilgat.

- M-milyen teát kérsz? – dadogva teszem fel ezt a kérdést leginkább Louis-nak, akit most úgy megölelnék, de nem tehetem.

- Mindegy, jó lesz, amit ti isztok. – rántja meg a vállát és leül a székre. Hamar megcsinálom a teákat és leteszem eléjük, majd csatlakozom a beszélgetéshez. – Nem tudod, hol van Niall? Folyton hívogatom, de nem veszi fel… - sóhajt egyet Louis.

- Tuti telezabálja magát valahol. – észre sem vettem, hogy ezt hangosan mondom ki. – Mármint, én is folyton csak ennék másnaposan. Szerinted miért van itt ennyi kaja? – nevetek fel kínosan, így sikerült egy kicsit mellébeszélnem.

- Van egy olyan érzésem, hogy sokat fogunk még találkozni Isabell. – mondja Louis, mikor feláll az asztaltól. Mosolyogva elköszön, majd elhagyja a házat. Sokat találkozni? Képtelenségnek tartom.

Pontosan egy hete randizgatunk Zayn-nel, minden napra kitalál valamit, de ami még annál is jobban meglepett, hogy alig vártam a hívásait. Most sem volt másképp, a nappaliba FIFA-ztunk az öcsémmel, míg vártam a hercegemet. Ő nevezte el így. Elmeséltem Matt-nek mindent, még az álmomat is, amit bár nevetségesnek talált, de bevallotta, hogy örülne egy unokahúginak vagy öcsinek, Beryl-ről persze nem mert semmit sem mondani. Épp gólt lőttem, mikor megszólalt a csengő, Matt pedig a fogadásunknak eleget téve, ment kinyitni az ajtót. Gyorsan megigazítottam a hajamat és megittam a sörömet és mosolyogva mentem közelebb Zayn-hez. Egy puszit nyomott az arcomra, aztán pedig a számra.

- Tökéletes vagy. Mehetünk? – kérdezi. Bólintottam, majd egy puszit adtam az öcsém arcára.

- Hé, Zayn! Vigyázz rá! – Matt lepacsizik vele, majd mosolyogva várja meg míg elhagyjuk a kertet is. Kézen fogva indulunk neki az útnak gyalog, amitől kicsit parázok, hisz bármikor lekaphatnak a paparazzik, és úgy tűnik ez Zayn-t nem zavarja.

- Hova megyünk? – kérdezem tőle ártatlanul és nagy szemekkel.

- Tudtam, hogy nem bírod ki. – nevet fel és egy puszit nyom a fejem tetejére.

- Nem szeretek várni. – húzom el a számat, persze ezen is csak nevetett.

- Oké, csak nehogy elhalálozz a kíváncsiságtól, esetleg faképnél hagyj. Bemutatlak a srácoknak és a csajoknak. – mondja, mire a szemeim nagyra nyílnak és egyre jobban izgulok. – Tudtam, hogy ez lesz. – sóhajt fel, majd megállít és elém lép. – Igazából nem érdekel, hogy mit gondolnak rólad vagy rólunk. Egy hetet tényleg együtt töltöttünk és én jól érzem magam veled. Csak ez számít nem? – kérdezi, és hosszan csókol meg. Ettől a csóktól teljesen megnyugszom, utána pedig kis mosollyal az arcomon bújok hozzá. – Egyébként itt vagyunk. – mondja és lepacsizik egy biztonsági őrrel, aki mosolyogva néz rám. Preston.

- Isabell vagyok. – nyújtom felé a kezemet. Érdekesen néz rám először, majd elfogadja a gesztusomat.

- Preston. – mondja mosolyogva. – Jó szórakozást.

- Eddig senki nem mutatkozott be neki, ezért lepődött meg. – magyarázza Zayn, amit mosolyogva hallgatok. Remélem, hogy nem sokat tévedett az álmom és mindenki ugyan olyan aranyos a valóságban is. Belépünk a hatalmas házba és levesszük a bakancsainkat, Louis már egyből előttem terem és a kezembe ad egy pohár sört.

- Zayn azt mondta szereted, aminek én örülök. – nevet fel majd átölel. Szeretem, hogy Louis nem az az undok Louis, mint az álmomban. Beljebb megyünk, és akkor jövök rá, hogy mennyire is sokan vannak. Bár mindenkinek tudom a nevét, azt nem árulhattam el, inkább csak halkan Zayn mellett maradtam.

A lányok kedvesen fogadtak és egyből kérdezősködtek, míg a fiúk csak dicsértek egyfolytában. Eszembe jutott az álmom, nem bánom már annyira, hogy vége annak az álomnak, mert ott majdnem minden tökéletes volt, itt pedig még mindig ugyan az az ember maradhattam, aki boldog ugyan azokkal az emberekkel. Bár hiányzik a pocakomból a kis pocaklakó, de reménykedem benne, hogy ez is eljön majd és akkor Louis lehet a keresztapukája, de a valóságban nem tudnám Zayn nélkül végigcsinálni. És mi a különbség az álom és a valóság között? Az én esetemben az, hogy a valóság sokkal szebb és sokkal jobban örülök neki, bár sosem fogom azt az álmot elfelejteni, de nem a szerint fogok élni.

*5 év múlva*

A kis Aisha Brooke Malik már egy évesen is elég nagyszájú és energikus volt, nem hogy két évesen mikor megtudta, hogy bizony kistesó fog érkezni. Minden tökéletes, ahogyan az esküvőnk is az volt és ahogy a többieké is az volt. Hihetetlenül büszke vagyok az öcsémre, amiért megváltoztatta az életét Beryl-el együtt és így, már mint menyasszony és vőlegény, ketten körbejárják a világot. Vivian ugyan sosem ragadt le Chase-nél a félelmei miatt, most azonban Marko-val együtt élvezik a spanyol tengerpartot. Végül is Niall meg Lottie egymásra találtak, amire senki sem gondolt volna, kivéve Lou és Sophia. Sophia és Liam sokszor tartottak szünetet a kapcsolatukba, de ma már ők is felelősségteljes szülők. Öm, említettem, hogy felelősségteljesek? Inkább felejtsük el. Harry sokáig a nőcsábász szerepébe maradt, ám fél éve egy lány elcsavarta a fejét teljesen. Eva minden erejével ki akarta iktatni a srácot az életéből és ez volt a nagy hibája, mert Harry e miatt örökké mellette akart maradni, ami végül sikerült is. Louis és Danielle kapcsolata sosem volt még ilyen erős, mint most. Danielle Campbell apukája hirtelen távozott az élők sorából, ami megingatta a lányt, de Louis nem futott el, mint egy kis pityergő, mellette maradt, mert Danielle is ott volt vele, mikor kiderült, hogy apuka lesz, egy másik nőtől.  Persze akkor még nem voltak együtt. Mi pedig Zayn-nel boldogan várjuk a legújabb családtagot egy gyönyörű kertes házban, ami külön a kérésemre, nem tükrözi azt, hogy pénzes emberek laknak itt. Végül én ügyvéd lettem, de aztán kiderült, hogy igen is terhes vagyok, akkor elmondtam Zayn-nek azt a bizonyos álmot, és nem nevetett ki. Elvitt Párizsba és Disney Land-be is végül, majd biztosított róla, hogy olyan hülyeségért sosem fog elhagyni, én pedig hittem neki. Már teljes mértékben úgy gondolom, hogy a valóság mindig szebb, mint az álom, mert az utóbbi bármikor elszállhat, és akár arra is felébredhetsz, hogy egyedül vagy. Bár én sosem voltam egyedül, mert ha Zayn-nek el is kellett utaznia, Sophia mindig átjött, vagy mi mentünk mindig hozzájuk Aisha-val. Azt kell mondanom, hogy így teljes az életem, hogy megismerhettem őket és, hogy megtanulhattam igazán szeretni.