16. fejezet - Befejezetlen ügyek

Hellóka! MEghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszeni fog, bár azt hiszem ideje elbújnom, van pár elmebeteg olvasóm, aki ma megfog ölni. :D 

Jó olvasást, és írjatok véleményt!

All the f*cking love.xx

EsmeeH.

2015. április 15.

Egy hét telt el azóta, hogy hazamentem, hogy megcsináltam a tesztet. Azóta én hazaköltöztem, aminek Louis annyira nem örült eleinte, de elfogadta, hogy jobb nekem ott és érdekes módon az öcsém javasolta neki, hogy akár többször is nálunk maradhat éjszakára. Nagyon jól kijönnek, aminek teljes mértékben örülök. Pár napja találkoztam Vivian-nal, elmentünk kávézni majd moziba, volt pár dolog, amit át kellett beszélnünk, a mozi pedig csak feszültségoldó volt. Mára kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, mert nem tudok egy tesztnek hinni, hisz nem mindig biztos, amit mutatnak, mégis mintha más bőrébe bújtam volna, érzem, hogy más a testem most már. Viszont ma van anya tárgyalása is, úgyhogy a legjobban azt várom, hogy este legyen és befeküdhessek a meleg ágyikómba. Nincs kedvem a mai naphoz, és ezt elég nyilvánosan ki is mutatom.

- Min töröd a fejed? – kérdezi Beryl miközben a tévét kapcsolgatja, ami valljuk be rohadt idegesítő, mert mindig az izgalmas részeknél kapcsol el. De a zenékkel is így teszi, egy percnél tovább nem tud hallgatni egy zeneszámot.

- Hogy milyen hosszú lesz ez a nap. – sóhajtok fel és még jobban elterülök félig a kanapén, félig pedig barátnőmön.

- Mi ez a punnyadás? – hatalmas erővel csapódik az öcsém a kanapénak, amit persze mi egyáltalán nem díjazunk.

- Muszáj faszkodni? – Ber egy perc alatt ingerült lesz, és szinte látom az ereket a homlokán.

- Nyugi van. – nevet fel Louis. Meglep, hogy itt találom, hisz nem szólt, hogy jön.

- Egy diós kürtöskalács a gyönyörű barátnőmnek, akit mindennél jobban imádok. – mondja Matt és egy puszit nyom Beryl arcára. Elmosolyodok, hisz tényleg boldoggá teszik egymást, bár ezt nem egyszer bizonyították. Annyira aranyosak együtt, hogy elolvadok, és kivételesen nem jut eszembe róluk Zayn. A franc, mégis. – Egy fahéjas a világ legjobb nővérének. – mosolyog rám az öcsém és egy puszit kapok a fejem tetejére. – És két csokis magamnak. – vigyorog, mint egy idióta és lehuppan a földre. Némán kezdem elfogyasztani a kürtöskalácsomat, de annyira nem esik jól, hisz tudom, hogy hova fogok menni körülbelül tíz perc múlva.

Beryl rám néz, én pedig bólintok egyet, tehát mikor elfogyasztjuk öcsém kedves ajándékát mindketten felállunk és az emelet felé vesszük az irányt. Összeszedem a szükséges dolgokat, köztük a levelet, amit Zayn küldött nem olyan régen.

- Akkor találkozol Zayn anyukájával utána? – kérdezi Ber, mire bólintok egyet. Nemrég hívott fel Trisha azzal az indokkal, hogy látja a fiát szenvedni és muszáj meggyőződnie arról, hogy velem minden rendben, hisz félt. Beleegyeztem, hisz oké, hogy két naponta beszélek a családdal, de hiányoznak, viszont ma nem sokáig tudok távol maradni, hisz anya tárgyalása is ma van, úgyhogy a levelet lehet meghagyom az utánra, bár lehet nem kéne. Egy táskába teszek minden cuccot és sóhajtva követem barátnőmet.

- Hova mentek? – kérdezi Louis felhúzott szemöldökkel. – Is, elég szarul nézel ki, nem hiszem, hogy jó ötlet elmenned. – aggodalmaskodik, ami jelenleg felidegesít, hisz tudni szeretném pontosan, hogy terhes vagyok-e vagy nem!

- Csak vásárolgatunk, aztán hazajövök, elmegyünk tárgyalásra majd találkozok Trish-sel. Ígérem, időben itt leszünk. – mosolyodom el és egy puszit nyomok mindkét fiú arcára. Időt sem hagyok nekik, hogy tiltakozhassanak, már ki is tépem a bejárati ajtót, de nem várt meglepetés fogad.

- Mi a picsa. – szólal fel először barátnőm, nekem még el sem jutott teljesen a tudatomig, hogy ki is áll az ajtómban.

- Mit akarsz? – kérdezem összeszűkült szemekkel. Nagyon is meglep a szőkeség jelenléte, és nem tudom, hogy aggódjak-e vagy sem.

- Csak még be szeretném fejezni a történetet, ez egy amolyan befejezetlen ügy. – mosolyodik el, de most olyan kedvesen. Alapból azt hittem, hogy Perrie egy kedves, aranyos lány, de ez sajnos hamar romba dőlt. – Tudom, hogy veled csalt engem Zayn hónapokig. De látod, visszaszereztem, mert ő az enyém és szeretem. Felejtsd el őt, oké? – sóhajt fel, mire megérzek egy tenyeret a vállamon.

- Perrie. Mit keresel itt? – kérdezi semlegesen Louis.

- Ó, hogy itt van ő is. Akkor még viccesebb lesz, mikor megtudod, hogy ki is adta le a drótot, és ki segített abban, hogy véget vethessek ennek a románcnak. – mosolyog gonoszan Perrie és a távozás mellett dönt. Lefagyva állok egy helyben, nem hiszem el, hogy Louis segített ennek a nőnek, hogy az ő keze is benne van ebben, és akkor még ő akarja nekem itt játszani a hős megmentőt, aki mellettem áll? Undorodva húzom magam után barátnőmet az autóba, jelenleg nem lennék képes vezetni, ezért Ber ül a kormány mögött.

- Ez durva. – szólal meg mikor végre elhagyjuk az utcát. Csak felnevetek kínomban, hisz én sem tudom elhinni. Egész végig csak az ablakon kifelé bámulok és jár az agyam az elmúlt hetek történésein. Minden csak kamu volt és most már tényleg nem tudom, hogy kiben bízhatok.

Megérkezünk a kórházba, ami miatt görcsbe rándul a gyomrom, és már azt kívánom, hogy bárcsak ne lennék terhes, hisz az utolsó remény csillag is kihunyt számomra. Belépve a recepción útbaigazítást kapunk, így indulunk meg a harmadik emeletre. Hamar megtaláljuk a szobát, de mivel pár kismama van itt ezért leülünk  a székekre.

Kínlódásokkal tele telt el az első tizenöt perc, mire végre én következem, megkérem Ber-t, hogy jöjjön be velem, hisz nagyon félek. Egy mosolygós negyven körüli nő fogad és ültet le az asztala előtti székre.

- Dr. Elliot vagyok, köszöntöm önöket. Miss Deeron, ha jól tudom. – mosolyog kedvesen, ami nyugtató hatással van rám, bólintok egyet, hogy jól mondta a nevemet. – Pontosan miben segíthetek? – kérdezi, mire megszorítom Ber kezét.

- Megcsináltam egy terhességi tesztet, mert barátnőm szerint azok a tünetek, amik voltak, vagyis még vannak, terhességre utalnak. – a barátnőm szónál Beryl-re bökök és próbálok továbbra is összetetten beszélni.

- Milyen tünetek voltak? Mit mutatott a teszt? – kérdezi, mire sóhajtok egyet, annyira izgulok már.

- Hányinger reggel, illetve erőteljesebb illatok esetén, étvágytalanság, bár, ha elém raktak nagyon sok ételt, akkor össze-vissza képes voltam enni, illetve a menzeszemnek négy napja kellett volna jönnie. A teszt pedig pozitív lett. – mondom egy szuszra és végig a doktornő arcát nézem, hátha leolvashatok valami előjelet róla.

- Rendben, akkor megnézzük, hogy van-e pocaklakó. – mosolyog kedvesen, amin nekem is kellett.

- És mit gondol az elmondottak alapján? – Beryl alig tud megülni egy helyben, annyira izgatott, mintha nála derülne ki.

- A tünetek alapján lehet betegség is, viszont a teszt általában az igazat mondja. – a doktornő arcán nagyobb lett a mosoly barátnőm izgágasága miatt, ezért egy szúrós pillantást küldök felé, de nem érdekli. Felfekszek az asztalra és felhúzom a felsőmet és most igazán elgondolkozok az egészen. Ha tényleg van baba, akkor mit kéne tennem? Megtartani vagy elvetetni? Mind a kettő rohadt nehéz lenne. Gondolataimból a hideg zselé zökkent ki, így rákapom a fejem a monitorra, és várom, hogy végre azzal a kütyüvel elkezdje. Erősen nyomja a hasamra azt a kis valamit, én pedig csak a kijelzőt nézem. Felelevenedik az ötlet, hogy egy gyerekkel magam mellé láncolhatom Zayn-t, de az túl beteges lenne, sőt valószínű el se mondaná neki. Igen, ha van baba nem mondom el neki. Szóval megtartanám?

- Miss Deeron, ön bizony anyuka lesz. – mondja a doktornő. Igen, megtartanám. Hirtelen levegőt is elfelejtek venni, egyedül Beryl halk sikítozását hallom, meg, hogy trappol mellettem. – Gratulálok. – mondja, miközben leszedi a zselét a hasamról. – Kér ultrahang képet? –kérdezi, mire bólintok egyet, hisz még mindig nem tudok beszélni, sőt már a könnyeim is elkezdtek folyni, talán a boldogságtól.

Visszaülünk mind az asztalhoz és kicsit próbálom összeszedni magam, szerencsére sikerrel is járok.

- Keresztanyuka leszek. – énekelgeti Beryl és a mosolyt le se lehetne vakarni az arcáról, a doktornő ezen pedig felnevet.

- Nos, következők fognak történni. Most kitöltünk egy lapot, amin igazából az adatokra vagyok kíváncsi, betegségekre, meg ilyenekre. De azt elmondom, hogy havonta egyszer minimum el kellene jönnie ultrahangra. – bólintok egyet és közben meg is kapom a kis borítékot, amiben a kép van. Alapkérdéseket tett fel a doktornő, hogy van-e valamilyen öröklődő betegség a családban, volt-e már műtétem, van-e allergiám, illetve valamilyen betegségem, meg ilyen kis kérdések. 3 hetes terhes vagyok, el sem hiszem. Nem így képzeltem el az egész családalapítást.

- Szedd össze magad, vagy kénytelen leszel elmondani a srácoknak, hogy mi van. – mondja Beryl mikor már a ház előtt vagyunk. Pontosan jól tudom, de még mindig annyira hihetetlen. A kezemet a hasamra helyezem és megsimogatom, az érzés csodálatos, hogy anya leszek, csak a tudat, hogy Zayn nem lesz mellettem a nehéz pillanatoknál, mondjuk a szülésnél, az elszomorít. Kiszállunk autóból, majd bemegyünk a házba, a kanapéról egyből felugrik minkét srác, de Louis mi a halált keres még itt?

- Is, annyira sajnálom akkor még nem ismertelek és akkor csak a banda számított, de már ez megváltozott. – szomorú tekintettel néz rám, de én csak megrázom a fejem.

- Nem tudok többé benned bízni. – morgom és inkább a szobámba menekülök. Egy nagyot sóhajtok és előveszem a sminkes cuccaimat. A nagy tükröm előtt kezdek el sminkelni, de nem viszem túlzásba, csak kicsit rendbe rakom a fejemet. Tömérdek alapozó, amely eltakarja a karikákat a szemem alatt, illetve egy kis szempillaspirál, hisz az az alap. Felveszem a fekete ruhámat és elkezdem vizslatni a hasam, de még nem látszik semmi, de én tudom, és ez boldoggá tesz. Felveszem a magas sarkúmat, az ultrahang képet jó helyre elteszem és lemegyek a többiekhez, ahol már a rég nem látott ügyvéd is jelen van.

- Miss Deeron, régen láttam. Hogy van? – érdeklődik mosolyogva, de csak megforgatom a szemeimet. Utálom, mikor itt van, hisz akkor mindenki átmegy valami sznob köcsöggé.

- Remekül. – mosolygok és észreveszem, hogy Louis nincs már itt, szerencsére. Ber hasonlóan öltözött fel, mint én csak nem vett fel ennyire szűk ruhát, meg nem is feketét, hanem egy bézs színt választott. Dúdolgatva ülök be az autómba, ahová már előkészítettem a váltó cipőmet, ami egy topán lesz, mert nem jövök haza átöltözni, egyből Trisha-val találkozok, ezért is megyek külön autóval.

A tárgyalás rohadt hosszú volt és megráztak a szavak. Kiderült, hogy a hely ahol anyu dolgozott belekeveredett egy kis bajba, nagy bajba, és erre anyu rájött és volt valami idióta terve, de előbb kapták el őt, minthogy a céget. Ezt eddig a bíróság nem hitte el anyunak, ezért nem is hozták nyilvánossá, viszont az ügyvéd talált bizonyítékot és kiskapukat is. Ijesztően hasonló a helyzet, mint januárban, vártuk a végítéletet, ami most kedvezett nekünk. Anyut holnap engedik haza, de még közmunkára járnia kell egy idősotthonba, ami valljuk be nem is olyan rossz, addig is tud munkát keresni.

Elköszönök a többiektől és beülök az autómba, hogy találkozhassak Trisha-val. Gyorsan még átveszem a cipőmet és elindulok a Hyde Parkhoz.

Hamarabb érek oda a kelleténél, ezért úgy döntök, hogy elolvasom a levelet, amit Zayn írt. Most nyugodtan lehetek egyedül és van még negyed órám, míg Trish megérkezik. Izgatottan hajtogatom szét a papírt és lejjebb tekerem a rádió hangerejét is.

„Drága Isabell!

Személyesen már megígértem, de megteszem újra; megígérem, hogy egy nap újra visszajövök hozzád és megóvlak mindentől, ahogyan most teszem. Igaz jelenleg magamtól akarlak mindennél jobban megóvni, de sokkal nehezebb, mint gondoltam, lehet kicsit őrültség, de megöl a hiányod. Tudom, van még néhány befejezetlen ügyünk, amelyeket meg kell beszélnünk, hisz terveztünk előre, de nem tudtam maradni. Mindent meg fogsz érteni a végére. Addig is a szívem egy darabját rád bízom, ezért ha most sokáig távol leszünk egymástól sosem leszel egyedül, hisz egy darab belőlem mindig veled lesz. Ha hiányzok, csukd be a gyönyörű szemeidet és mikor ma éjszaka elalszol, emlékezz, hogy ugyanazon a csillagok alatt fekszünk. Nem lesz könnyű, de hamar el fog telni, ha megígéred, hogy a srácokkal maradsz a turné alatt, ők nem fogják hagyni, hogy lesüllyedj a mélybe. Mindenkiben megbízhatsz, de ha valakinek ki akarod önteni a lelked Sophia-t ajánlom, sokszor mentett ki a csávából és tudod, nagyon hasonlítotok.
Ígérd meg, hogy megvársz, mert én veled szeretnék lenni örökre, amit pedig a cégnél láttál megmagyarázhatatlan.

Mindent érted, értünk teszek, mert szeretlek.

Csókol, Z.”

Alig látok a könnyeimtől, és ez rohadt szar ötlet volt, hisz rájöttem, hogy a park másik oldalánál találkozom Trisha-val, ezért van még egy utam. Hiszek meg nem is Zayn-nek. nem értem, hogy ezt miért miattunk csinálja, miért nehezíti meg? Zokogva vezetek tovább és észre sem veszem, hogy a lámpa már piros, ezért balról egy ütést érzek, aztán teljes sötétség, csak a babámra tudok gondolni, akire nem tudtam eléggé vigyázni. Csak abban reménykedem, hogy őt nem veszi el tőlem a sors.

A hideg átjárja a testem, viszont a fejem hasogat, így gyorsan odakapok, de a bőröm helyett valami szövetszerűt fedezek fel. Kinyitom a szemeimet és a fehérség szinte megvakít. Lábdobogásokat hallok, majd feleszmélek a történteken. Elolvastam Zayn levelét, aztán elindultam, de figyelmetlen voltam ezért balesetem volt. Oldalra nézek, ahol a fekete hajú nő aggódóan néz rám. Mond neki valamit az orvos majd a fehérköpenyes elhagyja a szobát.

- Isabell… - mondja halkan és megfogja a kezemet.

- Minden rendben van? – kérdezem reménykedve és a hasamra teszem a másik kezemet.

- A baba túlélte. – mondja egy apró mosollyal az arcán.

- Nem így terveztem elmondani. – sóhajtok fel és pár kört rajzolgatok a hasamra, bár a fejemben a fájdalom nem akar megszűnni.

- Kicsit rosszkor időzített, de a Malik-ok mindig így csinálták, a legrosszabb időpontba jelentik be, hogy jönni szeretnének. – nevet fel halkan majd újra elkomorodik. – Van itt egy apró probléma. – suttogja, és inkább leül az ágyamra, közvetlen mellém. Megsimítja az arcomat és kedvesen néz rám, mintha az anyukám lenne, és már rég úgy tekintek rá. – Nem tört el semmid, viszont a fejedet nagyon beütötted, ez pedig elindított egy folyamatot. – furcsán nézek rá, hisz nem értem. Miféle folyamatot??? – A gyerekkorodtól kezdve kezded elfelejteni a dolgokat. Az orvosok azt mondják, hogy másfél, két év múlva már a tegnapi napodra sem fogsz emlékezni. – lefagyva bámulom őt. Nem hiszek neki, ilyen egyáltalán létezik? – Viszont megállítható folyamat, kezeléssel, de mivel terhes vagy, nem ajánlják, maximum a szülés után, addig pedig azt mondta az orvos, hogy meséljük el neked a dolgokat és talán lesz egy halvány kép, majd miután már nem szoptatod a kicsit, elvégeznek egy műtétet. Bár nem fogod teljesen visszakapni az emlékeidet, de amik azután következni fognak nem fogod elfelejteni. - mondja diplomatikusan. Természetesen én egyből beparázok, hisz nem akarom elveszíteni az emlékeimet! A könnyek patakokban kezdenek folyni az arcomon és ekkor jut el az agyamig. Választanom kell a babám és az emlékeim között, ami szinte lehetetlen.

- Matt tudja? – kérdezem remegő hangon.

- Csak, annyit, hogy baleseted volt. Jönnek be Louis-val. Gondoltam felkészítelek. – bólintok egyet és megszorítom a kezét.

- Aláírtam egy szerződést, Louis barátnője kell, hogy legyek egy éven keresztül. Akkor még nem tudtam, hogy terhes vagyok. És eleinte két évet mondtak, de hittem Zayn-nek, hogy egy év múlva rendbe lesz, ezért alkudtam le egy évre és én… – nézek rá könnyes szemekkel. Meglágyul a tekintete, majd elmosolyodik.

- Nincs semmi baj. Csak kérlek, hogy mondd el Zayn-nek, hogy apuka lesz. Biztosan örülni fog neki, hisz szeret téged. – most ő is bekönnyezik, de mégis mosolyog.

- A nagyinak nem lehet ellent mondani. – nevetek fel kínomban. – Ígérem, majd elmondom neki, csak most hirtelen túl sok dolog ért, na meg gondolom, ezerrel tervezik az esküvőt. – sóhajtok fel, hisz belegondolni is borzasztó, hogy az a férfi, akit szeretek más nővel köti össze az életét.

- Drágám, nem lesz itt semmilyen esküvő. – kacsint rám egyet, amit nem tudok mire vélni. Biztosan sejt valamit, vagy pedig tervei vannak. De nincs is időm ezen gondolkozni, hisz az én kiscsaládom ront be az ajtón. Beryl aggódva néz először rám majd a hasamra, ahol a hasam pihen, úgyhogy egy pillantással lenyugtatom, hogy megvan a baba. Matt dühös és ismerem már annyira, hogy most lekiabálná a fejem, de nem teszi, mert egy kórházban vagyunk. Nem is beszélve arról, hogy ő mennyiszer kötött már itt ki. Louis pedig, Louis. Hezitál, hogy a háttérben maradjon-e vagy közelebb jöjjön.

- Mi a franc történt? – kérdezi Matty miközben leül mellém. Csak sóhajtok, mert nincs energiám ezt elmondani, sőt úgy érzem, hogy a nyugtató, illetve a fájdalomcsillapító kezd hatni, amit infúzión adnak nekem. Megfogom az öcsém kezét és úgy hunyom be a szemeimet, míg a másik a hasamon pihen. Remélem, hogy tényleg rohadtul megoldódik minden, mert a pánik át fogja venni az irányítást helyettem.