Sziasztok! Kis késéssel, de itt van a következő rész! Ne haragudjatok, ha van benne pár hiba, de úgy gondoltam, hogy inkább ma kirakom így, mint holnap amúgy, mert hétvégére ígértem a részt! :)
Jó olvasást, ha tetszett kommenteljetek!
Jó olvasást, ha tetszett kommenteljetek!
All the f*cking love.xx
EsmeeH.
A képet én szerkesztettem, ha fel akarod használni, akkor szólj légy szíves!
2015. január 16.
Idegesen lépkedek ahhoz a házhoz,
ahol már napok óta nem voltam, de tudom, hogy Ő bent vár. Ő, akit pontosan
három napja nem láttam és a hiánya egyenesen kiborított, elment az étvágyam
mindentől – pedig nagy kajás vagyok - , de még az alvás se vált igényemre. Nem
tudom, hogy jó ötlet-e ez az egész, amit Doniya javasolt még három nappal
ezelőtt, vagy csak én félek ennyire? Persze, hogy félek, hisz én vagyok a
megrontó, a rossz, a ribanc. Beryl és
Vivian nem látott át egy kifogásomon sem, először jött, hogy „az öcsémre ki fog
majd vigyázni”? Aztán a különféle „rosszul érzem magam, szerintem beteg vagyok”
dolgok, illetve a panaszok a havi női bajokra – ami kivételesen igaz - , de
egyik se hatotta meg őket annyira, így ők csomagoltak nekem össze két napra
ruhát, illetve ők rugdostak ki otthonról. Remegő kezekkel veszem elő a
kulcsokat, amiket kaptam Zayn-től és nagy nehezen kinyitom a kaput, besétálok
és visszazárom azt. Amint átléptem azt a bizonyos ’határt’ a kapuban csak arra
tudok gondolni, hogy három nap után újra láthatom Őt. Sietősebb léptekkel
lépcsőzök a bejárati ajtóhoz és nyitok be. A sporttáskámat a bakancsom mellett
hagyom, a kabátomat hanyagul dobom rájuk, és futok be a nappaliba, de azt, akit
én akarok nem látom meg.
- Hé, kiscsaj! – üdvözöl nagy
mosollyal Preston, én pedig félénken megölelgetem. Nem találkoztam vele még
annyit, mint mondjuk Doniya-val, de egészen jó fej és tudom, hogy ő az első
pillanattól kezdve nem ítél el, míg Zayn nővérében még mindig érzem a bizonytalanságot
felém. Nem tud megnyílni, ahogy én sem nagyon és mindig félve pillantok rá, ő
pedig aggódva néz vissza rám. Bevallotta, hogy sokszor elképzelte, ahogyan
lebukunk Perrie előtt, vagy, hogy Zayn kidob, és ezért kicsit bűntudata van, de
teljesen megértem őt.
Két puszival üdvözöljük egymást
- Áh, végre Kicsi! Elhoztad a
pólót, amit kértem? – húzza fel viccesen a szemöldökét tudva, hogy ezzel ki fog
akasztani, de mégis megteszi, mert élvezi.
- Én is rohadtul örülök neked. –
forgatom meg a szemeimet és visszasétálva a csomagomhoz előtúrom Zayn pólóját,
ami nálam volt a szekrényben a többi között. Visszasétálok és teljes erőből
hozzá vágom.
- Na! Tudod, hogy hiányoztál? –
kérdezi meg miközben jobb kezével közelebb húz magához, a homlokunkat pedig
összeérinti.
- Nem, nem tudom, mert téged csak
a rohadt pólód érdekel. És megtennéd, hogy felveszed, és nem kínzol tovább? –
morgom és kiszabadulok a keze közül.
- Egyet értek. Öltözz fel, nincs
jó tested. – mondja megjátszott unottsággal a hangjában Doniya.
- Ó, szeretnél te ilyen jó
testet. – mosolyog pimaszul Zayn és elkezd pózolni, hol feszít, hol nem.
- Jól van te Adonisz. – Preston
is nevet és úgy dönt, hogy inkább szétnéz a konyhában. Egyre türelmetlenebb
vagyok, végre itt van előttem és még nem csókolt meg, bár Doniya előtt úgy
érzem, hogy nem is lenne helyes.
- Nyugodtan csináljátok. – szólal
meg Doniya és mind a két kezével lazán kettőnk közt mutogat miután nem csak én
gondoltam kínosnak, hogy Zayn-nel csak egymást nézzük egyhelyben.
- Nem hiszem, hogy… - a
mondatomat se tudom befejezni, mert Zayn egyből leteper. Kezeivel erősen fogja
a derekamat, de mikor már zavarja, hogy csak a szám jár, úgy le vagyok fagyva,
egyik kezével a jobb kezemet a nyakához rakja. Nem volt hosszú életű csók, mert
én nem hagytam. Kínosan érzem magam e miatt, hogy a nővére előtt csináljuk ezt,
mert látszik rajta, hogy még mindig nem tudja elfogadni a helyzetet és nem
tudja mit cselekedjen. Még kapok apró puszikat a számra és az arcomra, de ezt
hamar megunom, és inkább hozzábújok jó szorosan. Tényleg nagyon hiányzott maga
a lénye, de még mindig úgy érzem, hogy meghalok a hiányától, pedig itt áll
közvetlen, nagyon közvetlen előttem.
- Na, gyerekek indulhatunk? Négy
órát kell vezetnem még. – halljuk meg Preston nagy sóhajtó hangját.
- Hé, hazamehetsz a családodhoz,
el tudok vezetni én is Bradford-ig. Négy óra az nem olyan sok. – úgy hallom
Zayn hangját a mellkasán fekve, mintha egy mikrofonba beszélne, és egy
hangfalat ölelgetnék.
- Perrie-vel töltöttél két napot,
szerintem eléggé ki vagy fáradva. – kuncog Preston erre persze Zayn is elneveti
magát.
Reménykedtem benne, hogy az út
egy örökkévalóságnak fog tűnni, de nincs ilyen szerencsém, komolyan mintha csak
tíz percet utaztam volna. A két Malik egyből kippatan a kocsiból, míg én inkább
mennék vissza London-ba Preston-nal, de ahogy elnézem őt, tuti nem vinne
magával, mert tudja, hogy ez az első lépcsőfok ahhoz, hogy mi együtt lehessünk,
mármint Zayn-nel.
- Ne izgulj már! Biztosan
megkedvelnek. – fordul hátra Preston, de én csak makacsul elfordítom a fejemet.
- Ezt te nem érted. – motyogom,
és a kezeimet összefonom a mellem alatt.
- Hol van az a vagány csaj, aki
odavan Zayn-ért? – a hangja viccesen cseng, de nem tudom poénként felfogni.
- Nem vagyok oda Zayn-ért. –
forgatom meg a szemeimet, de hát ezt még magamnak se tudom bemesélni.
- Aha, persze. – sóhajt Preston
és a nézésével már szinte ki is lök az autóból, abból, amit annyira szeretek én
is vezetni. Szívesen hazavezetnék vele négy órán keresztül. Remegő testtel
lépek a kocsiból és duzzogva támaszkodok meg mellette. – Na, adj egy pacsit! –
aranyos mosolyt villant, amiért annyira ártatlan és aranyos, ezért belecsapok a
tenyerébe. Hallom, hogy csapódik a csomagtartó és azt is hallom, hogy a szívem
majd ki akar esni a helyéről. Most jól jönne Vivian kis ’barátja’, hogy ne
érzékeljek semmit magam körül. Zayn a kezem után nyúl, de vele ellentétben én
nem mozdulok.
- Nem mehetnénk inkább haza? –
érdeklődöm, mert úgy érzem, hogy mindjárt ide hányok.
- Anya tudja, hogy jössz. –
suttogja nekem, ettől a mondattól pedig úgy érzem, hogy el is ájulok. Apró
figyelmetlenségem miatt sikerül Zayn-nek megmozdítania és sajnos túlerőben van,
mert ha elfutni lenne kedvem Preston még bármikor elkaphat. Doniya bekopog, de
aztán lenyomja egyből a kilincset. Akkor
miért kopogott? Nagy sikítást hallok és egy velem egy magas lány ugrik a
mellettem ácsorgó fiú nyakába, ezzel késztetve, hogy elvegye a kezét az enyémtől.
Követve Doniya példáját én is elkezdem levetni magamról a sok meleg cuccot,
mert igazán jó idő van a Malik házban. Egy mosolygós, gyönyörű, talán nálam
kicsit alacsonyabb nő bukkan fel hirtelen. Szemei csillognak, ahogyan meglátja
a fiát, de tekintete inkább rám vetődik. Érzem a nyomást magamon és talán ennem
kellett volna ma valamit, mert félő, hogy helyben esek össze. Ugyan azt látom
Zayn anyukájának a szemében, mint, amit először Doniya-éban is. Ő sem hiszi el,
hogy a drága fia megcsalja a menyasszonyát, ez a nézés pedig a sírásra késztet
engem.
- Üdvözöllek, Trisha vagyok.
Nyugodtan tegezz – mosolyog rám kedvesen és megölel. Mi? Megölel?
- É-én… I-Isabell vagyok. –
mondom halkan és az ölelésnek hamar véget is vet, majd mosolyogva néz rám és
végre szabad utat kap a fiához, akit jó szorosan és hosszan megölel. Waliyha
mintha észre se venne, úgy megy be a nappaliba én pedig kényszerből megyek,
mert Doniya megragadja a csuklómat és behúz maga után.
- Egyébként Waliyha vagyok. –
mosolyog rám kedvesen és talán ő hasonlít Zayn-re a legjobban a három lány
közül, bár Safaa-t még nem láttam most.
- Isabell Deeron. – mosolygok
halványan és egyből elpirulok, mert Zayn mögém ér és a kezét a derekamra
helyezi, de gyorsan kitérek a közelségéből és inkább leülök a kétszemélyes kanapéra.
Akármennyire is szükségem van most arra, hogy Zayn közvetlen mellettem legyen,
nem hívhatom ide, mert csak rosszabbodna a helyzet.
- Szóval, akkor tényleg megcsalod
Perrie-t? – kérdezi meg Waliyha egyből szemrebbenés nélkül, de érdekes, neki a
szemébe nem látom azt a bizonyos megvetést és csalódottságot.
- Waliyha! – mordul rá Trisha.
- É-én…
- Igazából, úgy igazán nem
csaltam még meg. – vág a szavamba Zayn mire megkönnyebbülten nézek rá, de újra
felkavarodik a gyomrom.
- De mi…
- Mi csak elvagyunk. – mosolyog
tovább azzal a nagy képével és ilyenkor legszívesebben a falra kenném az arcát.
- Elmondhatnék végre én is egy
mondatot? – mormogom mérgesen az orrom alatt és Zayn-re nézek, aki érdeklődve
pásztázza az arcomat.
- Én megértem. Mármint, Perrie
egy nagyon kedves lány, vagy mi, de soha nem volt olyan nagyon erős a
kapcsolatuk a bátyámmal, így nem csodálkozom, hogy egyre többet veszekednek és
Zayn más mellett boldogabb. – a lány szája csak úgy jár s jár, megdöbbenve
hallgatom, hogy mennyire más a véleménye, mint a nővérének. – Persze a
megcsalás nem helyes drága bátyuskám. – néz rá Waliyha és megrázza a fejét.
- Megszólalhatok? – kérdezi Zayn
és még a kezét is felteszi.
- Eddig csak te beszéltél kettőnk
közül. – sóhajtom el a valóságot, ami azt tükrözi, hogy eddig csak ő beszélt és
nála már tényleg csak az idősebb húga beszél többet.
- Igazából nem terveztem, hogy ez
lesz, de megismertem Is-t és nem tudom. Valami furcsa érzés kerített a
hatalmába, ezért újra felkerestem és én boldog vagyok így vele. Nem tervezem
sokáig húzni a dolgot Perrie-vel, de a Modest! nem engedi, hogy szabadon
döntsek, beleszólnak. – magyarázza a dolgot Zayn.
- Én még mindig nem értem, pedig
már három napja ezen jár a fejem. – sóhajt Doniya és kicsit megmasszírozza a
homlokát.
- Ez nem a te gondod, ne törd
magad rajta. – mosolyog nővérére Zayn, de rosszul tette, mert Doniya fején
egyre több ér látszódik meg.
- De töröm magam, mert az öcsém
vagy és nagy hülyeséget csinálsz! – teljesen ki van akadva a 23 éves lány, ami
megijeszt, hisz nem így viselkedett eddig. – Nem bírom felfogni, hogy egy
szemét lettél, aki nem mer a menyasszonya elé állni, akivel már lassan három
éve együtt vannak, hogy más utakra eveznél. Egy gyáva vagy Zayn és nem érdemled
meg az egyik lányt sem! Remélem, végül te maradsz egyedül!
- Doniya! Ne kiabálj az öcséddel!
Ez az ő élete, már nem kisgyerek. Támogatnunk kell a döntésében és segítenünk
kell, de nem így ahogyan te teszed. – Trisha mérgesen néz legidősebb
gyermekére, aki szem forgatva ül le a kanapéra.
- Ez nem ellened szól Is. – néz
rám bűnbánóan, az eddig kiabáló lány.
- Én… sajnálom. – hajtom le a
fejemet és elengedem Zayn kezét is és inkább elkezdem a körmöm melletti bőrt
kaparni. Nem kellett volna eljönnöm ide, nem kellett volna folytatnunk ezt az
egész őrültséget. Míg ő megkönnyíti az életemet, én úgy nehezítem meg az övét,
és ezért utálom magamat.
- Miről beszélsz? – kérdezi Zayn
és teljes testével felém fordul.
- Hát… hogy sajnálom. – mondom
halkan, de nem merek a szemébe nézni, amik most úgy kémlelik az arcomat, mintha
az élete múlna rajta.
- Arról beszélek, hogy miért
érzed azt, hogy utálnod kéne magadat? Nem nehezíted meg az életemet. – rázza
meg a fejét, hogy bizonyítsa állítását még jobban.
- Mi? Én ilyet nem mondtam. –
kapom fel hirtelen a fejemet.
- De, mondtál. – mondja Waliyha,
aki most szomorúan néz rám. De én ezt csak gondoltam! Talán kimondtam volna
hangosan? Ennyire idióta még én sem vagyok.
- Nem nehezíted meg az életemet,
csak egy kicsit, de közben varázslatossá is teszed azt. – egy puszit kapok a
homlokomra, ami nagyon jól esik, de rá kell eszmélnem, hogy nem egyedül vagyunk
itt, sőt, nem is akárkikkel.
- Én…
- Ne magyarázkodj tovább. Ezt a
helyzetet már mind a ketten túlmagyaráztátok, már csak meg kell értenünk. –
Trisha egy nagyot sóhajt, de közben mosolyog ránk. Messziről hallom, hogy
valaki énekel, majd egyre hangosabban és már a lépteit is hallom. Tisztán
kiveszem, hogy az illető Little Mix rajongó és nagyon remélem, hogy ő nem Zayn
legkisebb húga. Természetesen minek is kedvezzen nekem a sors csak egyszer is.
Safaa mosolyogva siet be a nappaliba, de mikor meglát, teljesen lefagy. Egy
nagyot nyelek és Zayn keze után nyúlok, aki megszorítja azt és gyengéden
simogatja.
- Hol van Perrie? – hallom meg
vékony hangját, amin eddig vidáman énekelt, de most csalódott és keserű.
- Ő most otthon van a szüleinél.
– szólal meg Zayn és megszorítja kicsit a kezemet.
- És ő kicsoda? Wali egyik
barátnője? Még soha nem láttam. – érdeklődik a lány és kicsit közelebb jön, de
mikor meglátja a kezeinket akkor egyből csúnyán néz rám én pedig
kötelességemnek érzem, hogy elvegyem a
kezemet és inkább az ölembe helyezzem. – Te megcsalod Perrie-t? – kiabál
Safaa és a kezei ökölbe szorulnak. – Hogy teheted ezt? Hiszen Perrie mindennél
jobban szeret téged! – a kislányhihetetlenül idegessé válik, legidősebb nővére
pedig kicsit bólogat igazat adva neki.
- Befejeznétek ti ketten végre?!
– Zayn hirtelen pattan fel és legkisebb húgára, illetve nővérére néz. – Az,
amit ti láttok a Perrie-vel való kapcsolatomban, az nem a valóság! Ti nem
látjátok, hogy milyen, mikor kettesbe vagyunk! Nem ilyen kis álszent, mint,
ahogy ti hiszitek! Minden veszekedést ő kezdeményez, neki szabad például a
fodrászával flörtölgetnie, de ha én csak hozzászólók mondjuk Eleanor-hoz, akkor
már megy a balhé! Arról nem is beszélve, hogy nem tudjátok, milyen érzés mikor
felmegyünk a színpadra és engem a menyasszonyom nem illet meg egy „szerencse
puszival” vagy mikor lejövök nem ölel meg, mikor teljesen leizzadtam, majd
mikor hazaérek, ő már alszik, és mikor felkelek, már lécel is le, mert ugye ő
is egy híres bandában énekel. De van, olyan mikor hetekig nem látom őt, és e
miatt már nem érzem azt, amit eddig. Is pedig minden este megvár, mikor
elmegyek a haverokkal, reggel mellette ébredek, vagy már reggelivel vár és
igen, Vele sokkal boldogabb vagyok, mint Perrie-vel, de nem szakíthatok, mert
nem engedélyezi a menedzsment. – eleinte fájtak a szavai, hogy neki az rosszul
esik, amit Perrie csinál vele, viszont a végére teljes melegség öntötte el a
testemet és csak csodálva nézek fel rá, mert minden egyes szavával csak az
bizonyítja, hogy fontos vagyok neki és nem számít, hogy ismeretségünk még nem
olyan hosszú életű. Safaa szomorúan hajtja le a fejét és inkább átsétál
szótlanul a nappalin.
- Zayn, ez durva volt, ő még csak
tizenkét éves. – mondja szomorúan Doniya és megrázza a fejét.
- Nos, megértelek fiam, de
kérlek, intézd el az ügyeidet. – mondja Trisha és egy puszit nyom a fia fejére
majd meglepetésemre, az enyémre is és a konyharuhával a kezében megy vissza
gondolom a konyhába. Nem is tudom, hogy Zayn mikor ült mellém, ez csak akkor
tudatosul bennem, mikor apró puszikat ad az arcomra.
- Kérlek, fejezd be. – suttogom
és kicsit elhúzódom tőle.
- De olyan puha. – nagyon édes
szomorú fejet vág és megesik rajta a szívem, de ezek után főleg nem vagyok
képes elviselni ezeket, ha a családjával vagyok.
- Mesélj valamit magadról Is! –
inkább már parancsnak hangzanak Waliyha szavai, mint kérésnek.
- Én… Vagyis nekem… Illetve… -
egyetlen egy épp mondatot se tudok kipréselni magamból, ami engem nagyon
idegesít és elég szánalmasnak nézhetek ki.
- Mi a baj? – kérdezi Doniya én
pedig egyre rosszabbul érzem magam.
- Nagyon fehér vagy. – ráncolja a
homlokát Waliyha és letérdel elém, az egyik kezét a térdemre rakja a másikkal
pedig a homlokomat tapogatja.
- Kicsi, hozzak valamit? Feküdj
le. – Zayn egyből felpattan, amibe megszédülök, de nem ismeretlen számomra ez
az érzés.
- Csak leesett a vérnyomásom vagy
a cukrom szerintem. Ma még nem igazán ettem sokat. – vallom be a hibámat, amit
már egy milliószor elkövettem, és ugyan ez lett a vége.
- Hozok valami cukrosat. – hallom
meg Doniya hangját, majd azt veszem észre, hogy Zayn elfektet a kétszemélyes
kanapén.
- Már jobban vagyok. – motyogom
és behunyom a szememet. Utálom mikor az ájulás szélén vagyok, vagy amikor
tényleg elájulok, olyan tehetetlennek érzem magam. Doniya megérkezik egy pohár
kólával a kezében, azt elkezdem kortyolgatni és pár másodperc múlva tényleg
jobban leszek.
- Köszönöm. – mosolygok rájuk
halványan és végleg felülök törökülésbe. – Ne haragudjatok, csak annyira
izgultam ma, hogy elfelejtettem eleget enni. – nevetek kínosan.
- Hála az égnek, hogy nincs semmi
bajod. – Zayn leül mellém és egy puszit nyom a fejem tetejére. Nem érdekel
annyira most, hogy a testvérei rosszallóan fognak e rám nézni, de közelebb
akarom érezni magamhoz Őt, ezért hozzá bújok, és végre beszippantom kellemes
illatát, amit annyira szeretek.
- Csak még egy kicsit hagy
öleljelek. – suttogom neki és jobban kapaszkodok belé. Hangosan felnevet és
elkezdi simogatni a hátamat.
- Zayn, Perrie keres. – jön be
Safaa és a fekete hajú srác kezébe nyomja a telefonját, aki egyből lehalkítja,
hogy a vonalban lévő ne hallja.
- Mit mondtál neki? – vonja
kérdőre a húgát, de nagyon dühösnek tűnik.
- Safaa, tudod, hogy mit
csináltál? – Waliyha teljesen lesüti szemeit és fogja a fejét. Zayn nagyot
sóhajtva áll fel és még egyszer visszapillant rám. Aggódva nézek bele gyönyörű
szemeibe, amik még most is el tudtak varázsolni pár percre. Halvány mosollyal
az arcán megy ki a nappaliból én pedig egyből felhúzom magam elé a lábaimat és
a térdemre hajtom a fejemet. Kell nekem ez a sok balhé? Megéri ez Zayn miatt?
Igen, hiszen szükségem van rá, most már rájöttem, hogy lehet már késő lenne
abbahagyni az egészet, mert az fájna.
Nagyot sóhajtva hallgatom, ahogy Zayn egyre türelmetlenebb lesz és a hangerejét
már emeli meg fokozatosan.
- Wali, hagyd, igaza van. –
sóhajtok és felállok, lehetetlennek tartom, hogy végighallgassam Zayn
kiabálását és, hogy Waliyha a húgát hibáztatja. Bár ő az egyetlen, akin látom,
hogy már most jobban kedvel engem, mint Perrie-t. Beletörődve ebbe a sorsba,
megyek be a konyhába, ahol Trisha mit sem sejtve a történésekről énekelgetve és
táncolva készíti a vacsorát.
- Segíthetek valamiben? –
kérdezem meg miután letámaszkodtam a pult széléhez.
- Isabell! Megijesztettél. –
nevet fel Trisha és kicsit lejjebb halkítja Rihanna-t. – Igazából nemsokára
készen vagyok, esetleg megterítenél? – érdeklődi mosolyogva és megsimítja a
vállamat, ahogyan anya mindig tette. Halványan mosolyogva bólintok egyet es
követve az utasításait, hogy mit hol találok, egy öt perc alatt meg tudok
teríteni, közben együtt énekeltük Rihanna-t. Őszintén már hiányoznak az ilyen
pillanatok, amik anyára emlékeztetnek, hisz ez olyan tipikus anya-lánya
pillanat. Aranyos volt, hisz mikor Zayn kiabált, ő mindig hangosabbra vette a
telefonján szóló zenét, hogy ne halljam az egészet. Nem tudom, hogy miért
viszonyul így hozzám, de nagyon érdekel. – Köszönöm, hogy segítettél. – nevet fel
és elzárja a gáztűzhelyt.
- Én köszönöm, amiért nem küldtél
el a házadból. – mondom halkan és még véletlen sem tervezem, hogy ránézzek.
Hangosan felkacag és közelebb jön hozzám.
- Már miért küldtelek volna el? –
kérdezi, és kicsit megemeli a fejemet.
- Hát mivel Zayn idehozott egy
teljesen más lányt, akivel több, mint barátok, és aki nem Perrie. – magyarázom össze-vissza,
és közben a kezemmel is kapálózok.
- Szemmel láthatóan fontos vagy a
fiamnak és te semmi rosszat nem tettél azzal, hogy beleszerettél. – mondja és
várja a válaszomat, de én teljesen lefagyok.
- Mi? Én nem… mármint… -
dadogásba most is legyőzhetetlennek vagyok titulálva.
- Te tudod. – kuncog és megfogja
a levest, majd elviszi az asztalhoz. Meglátom, hogy Zayn már az asztalnál ül és
kezeit összekulcsolva tartja meg a fejét rajtuk. Eléggé feszültnek néz ki és
ezt az is bizonyítja, hogy hirtelen elkezdi az arcát a tenyereibe temetni.
Lassan mögé sétálok és átölelem hátulról, apró puszikat adok az arcára, a
nyakára és a füle mögé.
- Minden rendben? – suttogom.
Megremeg kérdésemre, amit közvetlen a fülébe súgtam, megfogja a mellkasán
pihenő kezeimet és egy puszit nyom a jobb tenyerembe.
- Fogjuk rá. – motyogja és
lefejtve magáról a bal kezemet, a jobbat fogva z ölébe ültet. Nagyot sóhajt
miután észreveszi, hogy nem értem miért néz úgy a szemembe és egy puszit nyom
az arcomra. – Most már igen. – kisfiúsan elmosolyodik – ami amúgy nála ritkaság
-, és még egy puszit nyom, de azt már a számra. Belemosolygok az apró csókunkba
és Safaa mérges nézése miatt inkább kiszállok Zayn öléből és leülök vele
szembe, Waliyha mellé.
A vacsora elég kellemesen telt,
de Safaa-nak valami nem tetszett és felviharzott a szobájába. Hamar befejezzük
ez után a vacsorát és elköszönünk a két testvértől és Trisha-tól is. Felmegyünk
Zayn szobájába, ami igazi tini fiús, kék fal, poszterek csajokról és graffitik.
Amint észreveszi, hogy sokáig nézegetem a lányokat a falán egyből letépi onnan
őket és zavarában az ablakon dobja ki őket. Hangosan felnevetek és közelebb megyek
hozzá. Kezeimmel eltűrök pár tincset, ami az arcába belelóg, és egy puszit adok
az orrára.
- Édes vagy, mikor lábujjhegyre
állva adsz puszikat. – a mosoly levakarhatatlan az arcán, amitől nekem is
mosolyognom kell.
- Elmegyek fürdeni. – motyogom és
elsétálok tőle, megkeresve a táskámat és benne a pizsamámat.
- Veled tartok. – pimaszul mosolyog
rám és amint hátat fordítok neki megölel. Megérzem a fenekemnél a lüktető
férfiasságát.
- Most már értem. – nevetek fel
és lelököm az ágyra és az ölébe ülök, apró puszikat adok az arcára majd a
nyakára és enyhén megszívom a kulcscsontjánál a bőrt. Próbálok minél többet
mozogni rajta miközben leveszem a pólómat és megcsókolom, magunk közé nyúlok és
megmarkolom a férfiasságát, ezzel egy hangos nyögést váltok ki belőle. – Segíts
magadon miközben fürdesz, én addig beszélek Safaa-val. – szállok ki az öléből
és veszem fel a pólómat. Indulnék ki az ajtón, de visszaránt és durván
megcsókol.
- Egy boszorkány vagy. – dörmögi és
megfeszített állkapoccsal enged utamra. Sóhajtva érek el a lány ajtajához és
halkan kopogok be.
- Hagyjatok békén, nem érdekel. –
hallom a választ, mire újra sóhajtok és megrázom a fejemet.
- Safaa, Isabell vagyok. Kérlek
beszéljünk. – kérlelem, mire az ajtó kivágódik és Safaa mérgesen méreget.
- Nincs mit beszélnünk! Nem
érdekel, hogy ki vagy és, de ne játssz a bátyámmal és a hírnevével! Szeretik
egymást Perrie-vel, de te ezt most elrontod! Milyen érzés csak a másodiknak
lenni? Szerinted Zayn miért nem mond le Perrie-ről érted? Mert nem gondolja
veled komolyan és szerintem erről nem is kell többet beszélnünk! Szeretném, ha
leszakadnál a családunkról. – szinte már kiabál és tökéletes befejezés képen
becsapja az ajtót. Megdörzsölve a homlokomat megyek vissza Zayn szobájába.
- Is, ez nem igaz, amit mondott. Megyek,
beszélek vele oké? – talán nem is kérdés volt, hanem kijelentés, mert egy puszi
után már el is tűnt. Gyorsan összekapva a cuccaimat megyek be a fürdőbe, ahol
épp Trisha kutakodik a szekrényben.
- Ja, nem tudtam, hogy fürdeni
készülsz, ne haragudj. – motyogom és már fordulok is ki.
- Nem, maradj csak! Épp
törülközőt keresek neked. – mosolyog és már a kezembe is adja a textilt, egy
vállsimogatás után pedig már magamra is hagy. A fürdőszoba egyszerű fehér
színekben pompázik, és csak kád van, de most nincs kedvem mártózni, inkább a
zuhanyzót választom. Gyorsan levetkőzöm és beállok a zuhany alá és gyorsan
fürdök le, talán ilyen gyors még soha nem voltam.
Körülbelül hét percet töltöttem a
fürdőszobában és már alig várom, hogy befeküdjek a puha ágyba és aludjak.
Beérve a szobába, Zayn még nincs itt, úgyhogy felrakom a telefonomat töltőre
majd felmegyek Twitter-re. Szerencsére rólam nincs semmi hír, csak arról, hogy
a rajongók mennyire várják már a turnét. Mivel tíz perc múlva se ért vissza
Zayn úgy gondoltam, hogy ideje lepihenni, mivel eléggé hosszú napunk volt. Égve
hagyom a kis éjjeli lámpát, hogy azért mégis lássa merre lép, vagy, hogy hol is
alszok, nehogy összenyomjon.
Félálomban csak azt érzékelem,
hogy mellettem besüpped az ágy és valaki magához húz, nagyon közel magához.
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. –
suttogja, de nem vagyok benne biztos, hogy tényleg kimondta e, vagy már
álmodom.
~*~
Nyújtózkodva kelek fel és nyúlok
szokásosan a telefonom után. Délelőtt tizenegy óra van, utoljára akkor keltem
ilyenkor, mikor középiskolás voltam. Ennyire elfárasztott ez az egész Malik
családos dolog? Nehezen ülök fel az ágyon és nyújtózkodok a táskámért,
sikertelenül. Sóhajtva felállok és kiveszek egy fekete csőnadrágot és egy
szürke pulcsit. Gyorsan felveszem és a hajamat kontyba fogom. Beágyazok,
befújom magam dezodorral meg egy kis parfümmel és készen nyilvánítva magamat
megyek a nappaliba, de most eggyel többen voltunk. Amint felismerem a személyt
a torkom kiszárad, a szívemet pedig a fejemben érzem dobogni. Szőke haja
tökéletesen áll, elegánsan van felöltözve most is, mellette én csak egy árnyék
vagyok. Waliyha halvány mosolyt küld felém, míg Safaa ugyan úgy néz rám, mint
eddig, de talán egy kis megbánás is tükröződik a szemében. Doniya csak rázza a
fejét és aggodalomra néz a jelenlévőkre, Trisha most ér be a konyhából és ő is
teljesen lefagy, majd mosolyogva, öleléssel üdvözli a lányt.
- Te ki vagy? – teljesen végigmér
és e miatt még rosszabbul érzem magamat, legszívesebben Zayn mögé bújnék, hogy
megvédjen, mint mindig, de nem tehetem. – Hallgatlak. Esetleg te vagy Isabell? –
húzza fel bal szemöldökét. Tehát tudja, hogy létezem, hogy Zayn velem csalja
őt.
- Ő az egyik barátnőm, Kiara. –
szólal fel Doniya és mindannyian csodálkozva nézünk rá. – Igen, itt aludtunk
anyáéknál, mert este kicsit vad buliban volt részünk. – nevet a lány és
megvakarja a homlokát.
- Igen, kicsit túltettünk a
mércén. – mosolygok halványan.
- Szóval Isabell nem létezik? –
kérdezi Perrie ráncolva a homlokát. Ezek szerint nem nagyon hisz ennek a
mesének.
- Perrie. Nem létezik semmilyen
Isabell. – rázza a fejét Zayn és ad egy puszit menyasszonya feje tetejére.
- Safaa, kérlek, máskor ne ijesztgess.
– sóhajt Perrie. – Ne haragudjatok, de nekem mennem kell egy interjúra, de ígérem,
máskor tovább maradok. – mosolyog Perrie és sorba megöleli Trisha-t és a Malik
lányokat majd engem is. – Remélem, egyszer jobban megismerhetlek. – mosolyog rám
majd Zayn-hez lép. – Szia Zaynie. – ad egy puszit a srác arcára, aki tűri, majd
kikíséri menyasszonyát. Nagyot sóhajtva ér vissza és néz körbe.
- Doniya, nagyon köszönöm. –
Zayn-nel egyszerre mondjuk és borulunk nővére nyakába, aki nevetve tol el
magától.
- Undorodom tőletek, hogy
hazudnom kellett neki! Ilyen többet ne forduljon elő, vagy mindent elmondok
neki! Világos? – Doniya már szinte kiabál, de mind tudjuk, hogy egy nagy szívesség
volt ez a részéről, amit egy ideig még tuti hallgathatunk.
"-Remélem egyszer jobban megismerhetlek."
VálaszTörlésKomolyan Perrie? Ezt még te magad se gondoltad komolyan szerintem, hogy jobban megakarod ismerni Kiarát akivel Zayn csal téged akinek a neve Isabell mivel létezik nem fikció. Perrie a szőke hajfesték az agyadba szivárgott!
Igazából bármennyire is akarnám sajnálni Perrie-t hisz gusztustalan amit Zayn csinál, de nem tudom sajnálni. Miért? Mert Is boldoggá teszi Zayn-t míg Perrie egyetlen egy kis boldogsáhot nem adott neki. Vagyis ezt én gondolom.
Reggel láttam Safaa-n egy kis megbántást szóval Zayn szépen mindent elmagyarázott egy 12 éves lánynak így már érti a helyzetet. Végre! Igen a 12 évesek nem a legjobb felfogó képességűek és hisznek még a médiák meséinek, de komolyan a falba vertem volna a fejem Safaa-tól.
Doniya-nak meg teljesen igaza van! Hozzá nem tudok semmit se fűzni csak annyit, hogy igaza van.
Is még mindig makogva vallja be, hogy szerelmes Zayn-be a hülye. Szerintem fél a szerelemtől emiatt bizonytalanabb és a jövő ami még lesz tuti még mélyebbre küldi és majd egy kar fogja felállitani egy nagy erős tetovál kar ígéző szemekkel(direkt nem írom ki a szemeszínet :D). Viszont már jobban eltudom képzelni, hogy kerül a képbe *-
Szerintem ez már a vesemnél nagyobb szóval szépen kiveséztem :) Megérte várni te fafej? Ha azt mondod nem akkor bújjá el! :D
KÖVETKEZŐ RÉSZT AZONNAL!
Perrie boldoggá tette Zayn-t, régen. Már nem, ezért választotta Malik a megcsalós tervet, bár ő se gondolta, hogy pont Is és pont így. Perrie még sokat fog szerepleni, és amúgy nem rossz lány.
TörlésSafaa-ról egy ideig most nem fogok írni, az okát még nem tudom. :D
Doniya reálisan látja át a történéseket és én is neki adok igazat, de nincs szívem veszekedést írni Isayn párosnak...
Az a kar.. nos változott a terv, de az titok.. :DD
Köszönöm a kommentedet! :* <3