Meglepetés! Ismét hamarabb hoztam a részt nektek, de csak mert nem tudok várni, érdekel a véleményetek! Jó olvasást, kommenteljetek, ha tetszett! :))
All the f*cking love.xx
EsmeeH.
2015. Január 13.
Próbálok minél jobban takarózni,
hiszen mindjárt megfagyok, és ezen a süvítő szél hangja se segít, amit úgy
hallok, mintha a természetben lennék. Egyre jobban érzékelni kezdem a dolgokat,
és mint kiderül a süvítő szél megegyezik az alsó szinten lévő ricsajjal,
mármint az idegesítésemben. Az erős fény miatt, ami beszökik az ablakomon nem
tudom kinyitni a szememet egyből, így elkezdek tapogatózni magam mellett és
szomorúsággal tölt el, hogy a fekete hajú hercegem ismét nem mellettem kel fel.
Soha nem lesz egy nyugodt reggelünk együtt. Nagyot sóhajtva nyitom ki a
szememet és felülök az ágy széléhez, annyira fáradt vagyok, hogy legszívesebben
minden lépésem után aludnék egy órát. Elbandukolok a szekrényemig és kiveszek
egy puha melegítő nadrágot, meg apu régi kedvenc pólóját, ami a kedvenc bandája
logójával díszeleg, Metallica. Mióta meghalt, tilos egy számot is elindítani
tőlük - ezt én kértem - , és szerencsére nem akadt probléma a megértésben.
Átveszem a pizsamámat a kiválasztott ruhákra, majd a hajamat összefogom egy
laza copfba és kinyitom az ajtómat. Egyenesen leindulok, de hangos veszekedést
hallok meg. Ber és Zayn hangosan, nagyon hangosan beszélnek egymással, vagyis
inkább veszekednek. Nem tudom mi a vita tárgya, de mikor leérkezem elhalkulnak,
köszönök barátnőmnek egy hangos „csá”-val majd odamegyek Zayn-hez egy pusziért,
de végül ölelés lesz belőle.
Hosszas csend után a gyomrom
szólal fel először, de nem akarom elengedni Zayn-t, még erősebben kapaszkodom
belé, de amint megérzem meleg kezeit a pólóm alatt megremegek és szaporábban
veszem a levegőt, ezzel kicsit engedve a szorításomon.
- Mit kérsz enni? – suttogja a
fülembe, amitől kiráz a hideg és a felismerés, mint villámcsapás csapódik
belém. Mi már körülbelül másfél hete nem feküdtünk le egymással, vagyis nem
tudom, hogy Ő Perrie-vel megtette e, de mindenesetre szeretnék vele olyan
éjszakát, amire én is emlékszem.
- Téged. – suttogom a fülébe,
miközben belemarkolok hajába bal kezemmel, de mindehhez lábujjhegyre kell
állnom. Egy nagyot nyel, és a keze kikerül a pólóm alól legnagyobb döbbenetemre
és kicsit hátrébb lép, lecsap az ajkaimra, de csak egy röpke pillanatra.
- Ne fáradj vele Zayn, már
megcsináltam neki. – hallom meg Beryl hangját. Ezek szerint mindent hallott, de
nem is ez lep meg.
- Mit csináltál? – fordulok felé
és alig hiszek a füleimnek.
- Megcsináltam a reggelidet te
szerencsétlenség. – kínjában felröhög és összefonja a mellei alatt a kezeit.
- Tisztázzuk. Egyáltalán te miért
vagy már fent és miért vagy fitt? Te mindig kivagy a másnaptól, főleg ha
szívtál is! – értetlenkedem, de nem várom el a válaszát. – A másik, hogy a
legjobb barátnőm, aki magának is lusta megcsinálni a kajáját, most nekem is
megcsinálta? Te beteg vagy, vagy még mindig be vagy állva? – kérdezem, mert el
sem hiszem, hiszen egyszer csinált nekem kaját, az is azért, mert én mozdulni
nem tudtam.
- Tudod, én sem tudom. De nem
hogy örülnél neki baszd meg. – ennyi volt a kedvességéből és már kezdi is, ha
nem állok neki enni.
- Akkor köszönöm a kedvességed te
csöves. – mondom és leülök az asztalhoz, Beryl elém rakja a finom joghurtos
müzlimet és elkezdem falni. – Ti már ettetek? – kérdezem teli szájjal mire
bólogatnak. Barátnőm kimegy a nappaliba, de Zayn marad velem. – Milyen volt a
buli? – érdeklődöm.
- Nem ittam sokat és nem is
csajoztam, szóval unalmas. De jó volt a fiúkkal lenni egy kicsit. – nyugtázza
le ennyivel. Egy bólintással lerendezem, hogy megértettem és lassan felállok,
hogy töltsek magamnak egy pohár vizet, hiszen nagyon ki vagyok száradva. –
Szeretném, ha többet nem tépnél be. – szólal meg újra, ezzel együtt én leállok
a műveletemmel és lecsapom az ásványvíznek a kupakját a konyhapultra. Nehogy
már megmondja, hogy én mit csináljak!
- Én is sok mindent szeretnék. –
motyogom és a bal lábamra nehezedve öntök magamnak vizet, majd megiszom és
félre rakom, hogy később is jó legyen, ha kellene. Tudom, hogy nagyon
felidegesítem, de annyira bizonytalan vagyok. Félek, hogy ahogy telnek a napok
úgy kell elkezdenie dönteni - ami persze úgy is lesz -, és végül nem engem
választ. De mit várok, mikor menyasszonya van? Rettegek, hogy esetleg a mai nap
lesz az utolsó mikor találkozunk. Megfordulok és nekidőlök a konyhapultnak,
majd jól szemügyre veszem. Egy fekete adidas melegítő nadrág van rajta és egy
fekete felső. Próbálom minden nap jól bevésni az agyamba a tökéletes arcát, az
illatát, a mosolyát, azt hogy itt áll előttem, hogy mindig tudjak emlékezni rá.
Egyre közelebb jön és úgy érzem, hogy megfulladok közelségétől, mégis
kellemesen járja át a testem a finom mentol és cigaretta keveréke. Lehunyom
szemeimet és óvatosan megérintem mellkasát és végig megyek a nyakáig.
- Mi van veled? Olyan más vagy. –
jelenti ki a nagy felfedezését, amin meg sem lepődök, hiszen a nézőpontom
változása eléggé szembetűnő, de én soha nem tudtam elrejteni, ha valami
bántott, rengetegszer sírtam az iskolában is, főleg mikor apu meghalt. Nem
bírtam azt a stresszt, amit az iskolában is rám nehezítettek, főleg az utolsó
évben. Az érettségim borzalmas lett, egyedül az angolom és az idegen nyelv lett
ötös, hiszen ezekbe temettem bánatomat.
Azt pedig már tökéletesen tudom,
hogy Zayn remek emberismerő, ezért nem csodálkozok, mikor felismeri
viselkedésem okát.
- Miért félsz? Nem foglak egyedül
hagyni. – megfogja a jobb kezemet és a tenyerembe puszil, amitől kiráz a hideg
is. Megremegek, mikor elengedi, majd a másikat is leveszi az arcáról, de ez
csak percekig tart, mert még közelebb merészkedik hozzám és megfogva derekamat
belehajol a vállamba és a nyakamra ad puszikat, amiket annyira imádok. Remegve
fogom meg izmos felkarját és becsukva a szemeimet élvezem a pillanatot,
elraktározom az érintését, a közelségét és a kellemes illatát. Karjáról áttérek
hosszú fekete hajához és kellemesen szívom be az illatát újra. – Semmi pénzért nem tenném. – mondja két apró puszi között és
ezt a csodálatos pillanatot kedves barátnőm rontja el.
- Bocs tesóim, tényleg nem
akartam zavarni, de olyan magányosnak érezném magam, ha egyedül kéne
rágyújtanom. Is, kérlek, gyere velem. Könyörgöm csak most az egyszer. – vág
szomorú fejet barátnőm, amin Zayn szélesen mosolyog, én pedig megforgatom a
szemeimet, mert ezt az utolsó mondatot tőle már mennyiszer hallottam, de nem
tudok ellenállni a csábításnak miután fekete hajú barátom - vagy mim -, elindul
felvenni a cipőjét. Mosolyogva eszek még pár falatot és utánuk szaladok,
felveszem a papucsomat és indulnék kifelé, ha Zayn nem állítana meg.
- Meg fogsz fázni. – ez már nem
az első eset, hogy emlékeztet arra, jobban fel kellene öltöznöm, ami kicsit
idegesít, hogy megmondja, mit csináljak, de közben édes, amiért aggódik értem.
Váó, micsoda ellen érzések merülnek fel bennem még egy ilyen apró dolog miatt
is.
- Nem fogok felmenni pulcsiért. –
makacskodom, és végleg elindulok, a nappaliban felveszem a marlboro-s dobozt és
a gyújtót, majd egyenesen kimegyek a teraszra barátnőmhöz.
- Ezt vedd fel. – nyújtja felém
kabátját mire megforgatom a szemeimet.
- Zayn, te nem is tudod, hogy
hányszor mentünk ki cigizni mínusz fokokban is az udvarra a lányokkal és semmi
bajom nem lett, most se lesz. – mondom miközben kiveszek egy szálat a dobozból,
azt pedig ledobom az ablakpárkányra.
- Túl sokat kérek? – nagyon édes,
amiért így próbálkozik, de nekem semmi szükségem nincs erre.
- Miért is lenne érdekes, ha most
se te játszanád a hülyeségeidet. Vedd már fel, vagy felrúglak! – barátnőm
próbál mérgesen nézni, de ő is majdnem elneveti magát ezért nem tudom komolyan
venni, minden esetre inkább belebújok a kabátba, csak, hogy végre elszívhassam
normálisan a cigimet. Meggyújtom a kék gyújtómmal és most már csak nyugalmat
szeretnék. Ránézek barátnőmre és most veszem észre, hogy az öcsém ruháiban van
és folyton a telefonját nézi, de a kép még nem áll össze. Erős kezeket érzek a
derekamnál és kihasználva a helyzetet egy gyors puszit nyomok Zayn arcára, ami
kicsit szúrós az arcszőrzete miatt.
- Miért nézed folyton a
telefonodat? – kérdezi meg Zayn, mintha ez Beryl-nél nem lenne normális, hogy a
nap huszonnégy órájában a kezében van, de végül is ő nem ismeri barátnőmet.
- Csak várja, hogy mikor ér haza
az öcsém. – nevetek fel, de rádöbbenek, hogy azt se tudom mennyi az idő.
Kiveszem Zayn telefonját a kezéből és ledöbbenek, hogy már dél van, viszont az
még jobban meglep, hogy egy közös képünk a képernyőzárjának a háttere.
Mosolyogva tanulmányozom a képet, vagyis csak őt, mert annyira tökéletes én meg
annyira szerencsétlen vagyok mellette.
- Srácok, ne már. – sóhajt
barátnőm és elnyomja a cigijét. Szememet megforgatva nyomom én is el a saját
csikkemet és még megvárom Zayn-t is, de a telefonja csörgése megzavar, arra
késztet, hogy bárcsak bementem volna. A gyomrom összeszorul a tudatra, hogy
most lehet éppen Perrie-vel beszél. Sóhajtva megyek be a házba és sürgősen el
kellene gondolkoznom, hogy az ígérete mennyire biztos számomra, mert ha úgy
van, akkor minél előbb el kell őt engednem. – Na, mi a helyzet? – érdeklődve
pislog rám barátnőm miközben leülök mellé a kanapéra. Hogy mi a helyet? Én sem
tudom, de kezd elegem lenni, hogy folyton kételkedek, és nem élvezem ezeket a
dolgokat. Beryl felpattan mellőlem, amint a bejárati ajtó csapódik és, mint az
ágyú, úgy vetődik öcsém karjaiba, ami egyáltalán nem vall rá. Mosolyogva nézem,
hogy Matt mennyire gyengéden és óvatosan ér hozzá barátnőmhöz, mintha attól
félne, hogy megszűnik benne varázs. Megérzem, hogy mellettem lesüllyed a kanapé,
majd egyből finom illatát is, kezeit a nyakamnál, ahogyan a hajamat jobb
oldalra fésüli és édes ajkaival nagyon lassan megérinti a bőrfelületet. A
testemben átszalad egy jóleső bizsergés, ami a hasamnál erősödik, és nem akar
elmúlni, főleg mikor kezeit a derekamra helyezi és közelebb húz magához.
Öcsémék is elterülnek a kanapén és csendben pihennek.
- Mit szólnál… - Zayn nem fejezi
be a mondatát, csak a hajamat piszkálja miközben az arcomat kémleli.
- Ha? – kíváncsi vagyok, hogy
mire akar kilyukadni. Teljes testemmel felé fordulok és kisimítom az arcába
belelógó hajszálakat, csak ne nézzen már ilyen közelről, mert zavarba hoz.
- Ha elvinnélek egy randevúra? –
az arca nem mutat semmilyen érzelmet, viszont a hangjában van valami más, amit
még nem tudok eldönteni, hogy micsoda. Lassan fogom fel, hogy mit is mondott és
akkor veszem észre, hogy bamba szemekkel meredek rá, mikor megérzem szívem
gyors dobogását. Hirtelen nagyon meleg lett és magunkon érzem a másik kettőnek
az érdeklődő tekintetét. – Persze, valami olyan helyre, ahol csak kettesben
lehetünk. – egy apró mosoly szökik a szájára és érdeklődve pillant felém.
- Rendben. – nem tudok normálisan
beszélni, csak dadogva, ami kicsit kényelmetlen.
- Akkor készülődj, addig beszélek
Louis-val. – mondja és feláll mellőlem.
- Mit beszélsz vele? – húzom
össze a szemöldökeimet. Félek, hogy végül beavatta őt, és közrejátszik a mi
„randinkban”.
- Semmi olyat, amivel
lebuktathatnánk magunkat. – sóhajt és feloldja az iPhone-ját.
- De mit vegyek fel? – érdeklődöm
ismét, ami már szerintem idegesíti.
- Nem kell nagyon kiöltöznöd, de
az öcsédék biztos segítenek. – mondja és ad egy puszit a homlokomra, majd
arrébb vonul. Feladva kíváncsiságomat indulok fel az emeletre és meglepetésemre
Rómeó és Júlia követ engem.
- Is, csináld ezt, csináld azt.
Hát téged foglak nemsokára megcsinálni Malik. – dühöngök és duzzogva ülök le az
ágyamra.
- Ne csináld már. – nevet fel
öcsém és mögém telepszik, de a várt masszírozás helyett, csak lábtartó lettem.
- Most fogd be, és vedd fel
ezeket, sminkelj és csináld a hajadat. Ne csípd ki nagyon magadat. – utasít
Beryl és a kezembe adva a ruhákat megyek be a fürdőszobába. Lerakom a polcra a
kezembe lévő ruhadarabokat és a tükör elé lépve mosom meg az arcomat. Megtörlöm
és kezembe veszem az alapozót, amit szerencsére alig kell használnom. Gyorsan
kihúzom a szememet, kenek rá egy kis szempillaspirált, a hajamat pedig egy kis
vízzel megigazítom. Megmosom a fogamat és közben igazgatom még egy kicsit
fürtjeimet és a kezembe veszem az alsóneműimet. A kis mocsok a fekete csipkés
kedvencemet nyomta a kezembe, ami valljuk be, eléggé szexi. Gyorsan felveszem a
fehérneműimet és már szaladok is a ruháimért, mert kicsit fázok. Nem
szégyenlősködöm sem az öcsém előtt sem Beryl előtt, viszont az, hogy Zayn is az
ágyon fekszik Matt mellett, az már zavarba hoz. Teljesen lefagyok egy
pillanatra és gyorsan felkapom a pokrócomat a földről, amit magam köré tekerek.
Ez annyira ciki.
- Miért szégyenlősködsz? Látott
már pucéran is nem? – kérdezi meg Beryl, amiben igaza van, de nem tehetek róla,
úgy érzem nem vagyok elég neki és a testem sem olyan, amit mutogatni lehetne.
- Le is feküdtetek már nem? – szólal
fel az öcsém is és az ágyon is felül. Őszintén, ez egy jó kérdés, mivel nem is
emlékszem rá.
- Ez igazán nem rád tartozik! –
sóhajtok fel és gonoszan nézek rá.
- Segg fej vagy. – neveti el
magát Matt, mire minden energiámat felhasználva ráugrok és elkezdem harapdálni
a nyakát és a vállát. – Engedj már el! Ne harapj meg!! Áú! Egy vadállat vagy!! –
nagy nehezen abbahagyom a kínzását és ledőlök Zayn mellé az ágyba. – Jézusom,
ugye nem szívtad ki a nyakamat? – fogdossa Matt a nyakát, mire nekem röhögő
görcsöm lesz, és inkább odabújok Zayn-hez. Érzem, ahogyan minden izma
megfeszülsz és ezért még csak meg sem simogatja a hátamat. Felnézek rá, hogy
jobban lássam az arcát és az érzései most teljesen kivehetőek. Kicsit feljebb
emelem a lábamat és megérzem férfiasságát térdemnél, az egész teste
összerezzen, és alig tudja visszatartani feltörő nyögését.
- Mi kimegyünk. – mondja Beryl és
becsukva a szekrényem ajtaját vezeti ki a hitetlenkedő öcsémet a szobámból.
Nagyot nyelve nyúlok a nyakához, de megállítja a kezemet és a mellkasára
helyezi azt. A felismerés, mint villámcsapás üt meg, Zayn-t már egy jó ideje
nem elégítették ki. Remegve fújom ki a levegőt, mire ő inkább feláll, és
mielőtt kimenne, elmondja, hogy öltözzek fel, majd menjek le.
Meglepettségemben, csak nyelek egyet és gyorsan felkapom a fekete szaggatott
farmeromat, illetve a katona zöld színű ingemet, amit barátnőm választott ki
nekem. Sóhajtva dugom a zsebembe a telefonomat és inkább lemegyek a többiekhez,
de csak Zayn vár rám, már felöltözve. Felkiabál az öcséméknek és megvárja, amíg
felveszem a bakancsomat, a kabátomba felhúzásában pedig segít nekem. Kinyitja
előttem az ajtót, majd előhalássza a zsebéből a slusszkulcsát, szabad kezével
megfogja a kezemet és sietős léptekkel húz maga után. Nem merem megkérdezni,
hogy vezethetek-e, mert félek, abból én jönnék ki rosszul. Bepattanunk az
Audi-ba és Zayn már fel is pörgeti a motort.
Nagyon gyorsan ahhoz a házhoz
érünk, amit a születésnapján mutatott meg. A kapu előtt meglátom Preston-t és
még pár embert, de csak neki köszönök egy mosollyal. Szinte befutunk a kapun,
de mielőtt Zayn kinyitotta volna a bejárati ajtót, elővesz egy kendőt és beköti
vele a szememet.
- Zayn. – hangom halk és félénk
volt, ami meg sem lep, hiszen azt se tudom, miért ide jövünk, ha mi most éppen
randizunk.
- Csak bízz bennem Kicsi. – ad
egy puszit a fejem tetejére és hallom, hogy kinyitja az ajtót, besegít a
levetkőzésben is, majd összekulcsolja a kezeinket, de kicsit lemaradok, így
mikor újra a kezéhez nyúlnék, kicsit érzékeny ponton érintem meg. – És ezt ne
csináld. – sóhajt fel. Óvatosan lépkedek, mikor megkéri, hogy üljek le, én
persze megteszem és várom, hogy történjen valami. Hirtelen megérzem a nyakamon
az ajkait, amitől kiráz a hideg, aztán a nyelvét végighúzza egy csíkban és a kulcscsontomnál
megharap. Nagyon halkan jelzem neki, hogy tetszik, amit csinál velem. Felnevet
és még egy puszit nyom az arcomra, majd a szememen lévő kendőért nyúl, a
kezeimet tördelem, mert igazán izgatott vagyok, hogy mi is ez a meglepetés.
Mikor végre megérzem, hogy szabad utat kap a szemem a leskelődéshez egyből
letépem magamról és mosolyogva nézek körbe. Egy kis asztal előtt ülök, ami
gyönyörűen van megterítve, a gyertya mindenhol, nem csak az asztalon, és a
rózsa elengedhetetlen része a díszítésnek, főleg, hogy a kedvenc virágom
díszeleg előttem.
- Honnan tudtad, hogy a fehér
rózsa a kedvencem? – érdeklődöm meg nagy mosollyal az arcomon. Végigsimítom a
poharam oldalát és a mellettem guggoló fiúra nézek.
- Szereztem egy kis információt,
hogy a tökéletes randid meglegyen. Hallottam az előzőkről és gondoltam ideje, hogy
legyen egy normális randid, így húsz évesen. Igaz nem tudunk nagyon elmenni
sehova, mert itthon biztonságos, de remélem lesz olyan nagyszerű ez az este,
hogy elfeledtesse veled ezt a mínuszt. – simítja meg a combomat a beszédje
közben, amitől a hasamban bizsergő érzést érzek. Feláll mellőlem és átmegy a
konyhába és most végre ezt a helységet is jobban megfigyelhetem, hisz múltkor
nem nagyon volt lehetőségem felfedezni az étkezőt és a konyhát. Egy boltív
választja el a két helységet egymástól és mind a kettő a bézs és zöld színekben
pompázik, ami igazán szép összhatást nyújt, bár nem látom az eredeti színeket a
sötétség és a gyertyák miatt. Zayn jól megtervezhette ezt az egészet és tényleg
nagyon szeretne nekem minden jót megadni, ezektől a gesztusoktól pedig úgy
érzem, hogy soha nem fogom tudni elengedni őt és meghálálni neki. Mosolyogva
tér vissza egy nagyon nagy tállal, amit az annak kijelölt helyre tesz le. Újra elmegy,
és szemügyre tudom venni a kínálatot; tenger gyümölcsei, sült hal, sült csirke,
párolt zöldség és főtt krumpli. A nyál összeszalad a számban és már alig várom,
hogy jól lakhassak ezekkel a finomságokkal. Zayn újra visszatér egy bort
szorongatva a kezében.
- Ó, mondd, hogy jégbor. –
sóhajtok fel és most tényleg arra vágyom, mert ezekhez a sok finomságokhoz csak
az a jó.
- Én mondtam, hogy megjegyeztem.
– mosolyodik el pimaszul és önt a poharunkban.
- Elkényeztetsz Malik. – sóhajtok
fel és a boromat kezdem el vizslatni.
- Tudom. Megérdemled. –
mosolyodik el. – Szedhetek? – tudakolja meg és a tányéromra bök. Egy apró
bólintással jelzem, hogy elveheti a tányéromat és elkezdem sorolni miből
mennyit kérek. Mielőtt nekikezdenénk falatozni koccintunk és csak mosolyogva
nézzük egymást, ami többet ér nekem minden szónál.
Miközben ettünk rengeteget
nevettünk és beszélgettünk, Zayn sokat mesélt a családjáról és, hogy mennyire
szereti a nővérét és a húgait, hogy Waliyha-t mennyire félti főleg mikor néha
Niall közelében van és, hogy egyre jobban hiányzik neki a régi, normális élete
velük. Erre szóba került a banda, elmondta, hogy szereti azt, amit csinál, de
nem engedik neki, hogy kibontakozhasson, és ez nagyon idegesíti őt.
Miután a fantasztikus korai
vacsorát elfogyasztjuk Zayn mosolyogva áll fel a helyéről, a kezét pedig felém
nyújtja. Nem habozok egy percig sem, utána nyúlok és összekulcsolom ujjainkat.
A vékony és hideg kezem tökéletesen illik az övébe, ami tűz forró.
- Múltkor még nem volt kész a
felső emelet teljesen, szóval szeretném, ha látnád, hogy a közös hálószobánk
hogyan is néz ki. – szorítja meg kicsit kezemet és előre enged a lépcsőnél.
Végig magamon érzem tekintetét és a tudattól a szívem egyre gyorsabban kezd el
verni. Felérünk egy kis folyosóra, ami még üres és a sötétbarna falakat a
kintről jövő kis fény megvilágítja. Bevezet a legutolsó ajtóval rejtett
szobához és a lélegzetem is elakad. A hálószobánk nagyon nagy és fehér színben
pompázik, egyedül a bútorok sötétbarnák, illetve pár színes kép lóg a falon,
ami kis színt visz az egészbe. Jelenlegi kedvencem az a franciaágy előtti falon
lévő óriási tévé. Mikor beljebb lépek észreveszek egy kis ajtót, lassan nyitok
be, a szívem megakad, és úgy érzem, most rögtön fogok elájulni. Egy külön szoba
a ruháinknak! - Tudom, hogy minden lánynak ez az álma, de ennél most sokkal
jobbat szeretnék neked mutatni. – ölel át hátulról és belefúj egyet a nyakamba,
amin csak mosolygok, majd hirtelen felemel és visz ki a szobából.
- Ne! El fogunk esni! – nevetek
fel és megkapaszkodok a kezében, ami a hasamnál kulcsolódik össze. Végre lerak
és meg sem nézve, hogy most melyik szobában vagyunk, egyből felé fordulok és
próbálok mérgesen nézni rá, de a nevetésem miatt ez most nem megy. Egy gyors
puszit nyom a számra és megfordít, hogy újra koncentrálhassak a meglepetéseire.
A fürdőszobában vagyunk, ahol a teljes sötétséget a gyertyák fénye töri meg.
Közelebb megyek a hatalmas kádhoz és észreveszem, hogy a vörös és fehér
rózsaszirmok nem csak a gyertyák mellett és a földön vannak, hanem a kádba is
rakott a habok közé. Komolyan nem értem, hogy hogyan érdemeltem meg ezt és
miért csinálja nekem ezeket a romantikus dolgokat. Úgy érzem, nem vagyok elég
jó hozzá és neki, tehát nem érdemlem meg ezt az egész napot. Érzem, hogy a
szemeimet csípi a könny ezért gyorsan veszek egy mély levegőt és újra Zayn felé
fordulok.
- Baj van? Nem tetszik, vagy… -
teljesen kétségbeesik a reakcióm miatt, ami nagyon aranyos tőle, de azt hiszem,
kezdünk túl messzire menni. Egyáltalán milyen messze lehet menni ebben a
helyzetben?
- Nagyon is tetszik, csak nem
értem, hogy miért teszed ezt… - kezdem el gondolataim boncolgatását.
- Üljünk be a kádba és át tudjuk
beszélni az egészet. – nem tudom, hogy miért nem tiltakozom ez ellen, a testem
magától mozog, és lassan szabadulok meg a ruháimtól. Mikor ráveszem magam, hogy
szembe forduljak hozzá, akkorra ő már a kádba ül és engem vár. Lassan bemászok
mellé a forró vízbe és elkezdem dúdolni egyik kedvenc Rihanna számomat
elterelésként, de hamar abba is hagyom, és nagy sóhajjal belekezdek
mondandómba. – Először is, annyira szép itt minden, köszönöm. – mosolygok rá,
de nem hagyom, hogy bármit is tudjon erre mondani. – De nem tudom, hogy mi
hogyan is vagyunk. Tudom és elfogadtam, hogy nem tudsz ennél többet adni nekem,
de ha nálad van ennél több, akkor… ez is már sokkal több, mint amennyit
érdemelnék melletted, és ha így folytatod, nem fogom tudni beérni ennyivel és
még csak elengedni sem tudlak majd, mert az emlékek folyton előttem lesznek és
tudom, hogy nekem fog borzalmasan fájni az egész, mert te a menyasszonyod
mellett fogsz maradni. – a hangom már remeg, és nem tudom, hogy sikerül-e
visszatartanom a könnyeimet.
- Kicsi, megértem, hogy ezeket
gondolod. Próbálom kiegyenlíteni a dolgokat például ilyenekkel. – elég
bizonytalan a hangja így elgondolkozok egy kicsit. Ha nem lenne Perrie, akkor
együtt lennénk, úgy hivatalosan? – El kell mondanom valamit… - a rózsaszirmokról
rám emeli a tekintetét. – Mikor hazahoztalak első éjjel… mi nem feküdtünk le. –
halkan beszél, de még így is színtisztán hallom őt. Nagyon lassan sikerül
felfognom az egészet, de most ezt pozitív vagy negatív dolog számomra? Végül is
nem használta ki a lehetőséget úgy, mint a többi idióta, akiknek csorog a
nyáluk, de hazudott, soha nem mondta el, hogy mi nem feküdtünk le, sőt
kihasználta a helyzetet, hogy én másként tudom a helyzetet. Gondolataimból az
zökkent ki, hogy kezei a bokámhoz érnek, erre persze azonnal rá emelem a
tekintetemet. – Mire gondolsz most? – kérdezi meg és szerintem ő se tudja, hogy
most mekkora szakadékot vájt belém. Nem akarok neki hazudni, és nem is fogok,
de most félek kimondani a gondolataimat.
- Csak… - nem találok egy jó
hazugságot sem, pedig abban nagyon jó vagyok. Túl jó. – Rád. – suttogom és
elkezdek a habokkal játszani.
- Ne haragudj rám, amiért nem
mondtam el, de úgy éreztem, hogy nem voltam elég közel hozzád. Ha elmondtam
volna mikor felkeltél puhánynak tartottál volna és lehet nem lett volna merszem
elmenni hozzád. – nem értem miért van ez az őszinteségi rohama, de kezdek
kicsit félni, hogy miket akar ezekből kihozni. Megsimítja a bokámat, majd
megfogja és magához húz, egyenesen az ölébe ültet. Combomon megérzem
férfiasságát, ami nagyon beindít és szerintem nem csak engem.
- Lehet tartanunk kéne több
távolságot egymástól. – szólalok fel, és ez az, ami annyi frusztrált napok óta.
Nem vagyunk egy pár és őszintén szólva, nem akarok semmilyen kötődést vele. Azt hiszem. Megáll a derekam
simogatásában és mélyen a szemembe néz.
- Ha ezt szeretnéd. – mosolyodik
el és látom a szemébe a vágyat, a vágyat, ami most nem fog kialudni.
Kijelentése ellenében hevesen kap ajkaim után és egyből megtámadja a nyelvemet.
Egyik percről a másikra bizonytalanná válok az előbbi kijelentésem miatt, lehet
mégse azt szeretném, ha távol maradnánk egymástól. A keze automatikusan az
érzékeny pontomhoz ér, ami jelen esetben a combom belső része, minél feljebb
halad, annál nehezebben veszem a levegőt. Végül elér a céljához, aminek
köszönhetően ő is egyre türelmetlenebb lesz. Lassan simogat lent bal kezével,
míg a jobbal kitűri az arcomba logó tincseket és apró puszikkal hinti be
először az arcomat majd a nyakamat végül a kulcscsontomat is. Hangos sóhajok
törnek ki belőlem, hátrább dőlök, hogy hozzáférjen a melleimhez is. Eléggé
kényelmetlen így a kádba, de szerintem egyikünk sem akar most azzal
foglalkozni, hogy kiszálljunk innen, legalábbis én biztosan nem. Megérzem ujját
magamban és próbálok nem ráfeszülni az egészre, ezért hozzáérek a
férfiasságához, de a sors megint úgy dönt, hogy ezt nekünk nem szabad tovább folytatnunk.
A csengő türelmetlenül szól, mi pedig nagyot sóhajtva ugrunk ki a kádból.
Megfogom az egyik törölközőt és nagyjából átitatom vele a testemet.
- A hálószobában van pár cuccom
meg melegítőm, ha nem akarsz farmerban lenni. Nem tudom ki az, de hamar
elküldöm. – rezzenéstelenül mondja ezeket nekem és közben rám sem néz. Ügyet
sem vetve csavarja maga köré a törülközőjét és úgy megy ki a fürdőszobából,
követem példáját, csak a másik irányba megyek, vissza a hálószobába, ahol az
ágyon tényleg találok pár darabot. Visszaszaladok az alsóneműimért, majd a
hálószobában felveszem Zayn egyik mackó nadrágját, illetve az egyik pólóját. A szoba
ajtaja hirtelen vágódik ki, a fekete hajú srác pedig szó nélkül, rám se nézve kapkodva
öltözik fel.
- Zayn, ki van itt? – próbálok
puhatolózni, de nem hatom meg vele. Amint kész van, megfogja a kezem, egyből
összefonódnak az ujjaink, és elkezd maga után húzni, egyenesen az első
emeletre. Kezdek pánikolni, hiszen ő is ideges, akkor én is az lehetek nem? –
Ez fáj. Nem érted? Ne szorítsd már el a véráramlást az ujjaimban! – kérlelem
egyre hangosabban, főleg, mikor elsőre sem érti meg.
- Ne haragudj. – áll meg az
utolsó lépcsőfokon. – Csak nem akarom, hogy ideges legyél. – hát ez vicces.
- Azt se tudom miért kéne annak
lennem, de te helyettem is idegeskedsz! – sóhajtok fel és megrázom a fejemet.
- Sajnálom. – mondja és egy
hosszú puszit ad a homlokomra.
- Ki van itt? – kérdezem meg újra
válasz reményében, de azt megint nem kapok, csak ismét maga után húz. Beérve a
nappaliba egy nagyon ismerős személyt látok meg és most fogalmam sincs, hogy
mit tegyek, még csak levegőt se kapok. Én már igazán ideges vagyok és rajtam a
sor, hogy elzsibbasszam a mellettem lévő srácnak a kezét.
- Azt hittem csak viccelsz. – a
hangja kicsit rekedtes, de a véleménye arról, amit lát, az a meglepődött arcára
van kiírva. – Szóval, te komolyan megcsalod Perrie-t? – érdeklődi a barna szemű
lány.
- Doniya, had mutassam be neked
Isabell-t. Is, ő a nővérem, Doniya. – Zayn egy percre sem futamodik meg, bátran
áll a nővére előtt.
- Mondanám, hogy örvendek, de ezt
még fel kell fognom. – a legidősebb Malik testvér a jobb kezét a homlokához
emeli, és inkább leül a kanapéra. Zayn a derekamra helyezi kezét és elkezd
tolni a nővére után, de valamiért inkább hátrálnék az egész világtól. Végül
leülünk, és szerencsére nem kell a meglepett testvér mellé ülnöm, amúgy is
borzalmasan nézek ki, felvehettem volna a saját ruháimat. – A ház nagyon szép
amúgy. – a kínos csendet szerencsétlenségemre megtöri.
- Nézd Doniya…
- Nem Zayn! Tudom, hogy
eltávolodtatok Perrie-vel egymástól, de nem érdemli meg azt, hogy a háta mögött
megcsald! Azt hittem, hogy végig vicceltél, mikor a telefonba elmondtad
anyának, hogy ezt teszed. – Doniya teljesen kiakad, nekem pedig sírhatnékom van
e miatt. Még egy ok, amiért abba kell hagynunk Zayn-nel ezt az egészet, már nem
félek annyira attól, hogy ’egyedül’ maradok. Nem rondítok bele az életébe és a
családja se fog másként ránézni.
- Akkor azt is megérted, hogy a
Modest! leköti a kezemet ilyen szempontból. – mordul fel Zayn a maga forrófejű
stílusával én pedig inkább felszaladok az emeletre. Gyorsan átöltözöm a saját
cuccaimba, megigazítom hajamat és a telefonomat megfogva rohanok le a lépcsőn.
- Jobb, ha én most megyek. –
motyogom halkan, mert félek, hogy elsírnám magam, mivel azt tervezem, hogy
utoljára fogok találkozni Vele.
- Is… Kérlek, ne menj el. – néz
rám Zayn és a tekintetével megállít, ha lehetséges az ilyen.
- Mindenkinek sokkal jobb, ha úgy
teszünk mintha soha nem találkoztunk volna. – makogom.
- Most komolyan beszélsz? – húzza
fel a szemöldökét az a srác, aki engem napok alatt elvarázsolt.
- Igaza van a nővérednek! Ha ő
így fogadta ezt az egészet, akkor hogy fogadnák a húgaid, a családtagjaid, a
bandatársaid és a rajongók? - kezdem
visszanyerni a hangomat. – Te se gondoltad komolyan, hogy örökké
találkozgathattunk volna egymással titokban. Inkább lelépek akkor mikor még
semmi komoly nem történt, mint mikor már teljesen beléd szeretek. – nem tudom,
hogy honnan vettem ennyi erőt a kis beszédemhez, de amilyen gyorsan jött, olyan
gyorsan is ment.
- Igaza van Zayn. – szólal meg
Doniya és kedvesen mosolyog rám, ami kicsit megnyugtat. Legalább nem fog nekem
esni és hallgat erről az egészről. Remélem.
- Nincs igaza. – rázza meg a
fejét a fekete hajú. – Ha tudnád, hogy mennyivel boldogabb vagyok vele, mint
Perrie-vel, akkor nem ezt mondanád. – suttogja Zayn én pedig már veszem is a
bakancsomat. Mikor a kabátomért nyúlok, meghallom, hogy a több mint barátom, de
kevesebb, mint szerelmem összetör valamit. Összerezzenek, és még inkább le
szeretnék lécelni innen. Fáj itt hagynom őt, fáj, hogy már csak egy emlék lesz
számomra.
- Istenem, hogy ezt teszem… -
dünnyögi a vékony hang. – Maradj oké? – szól utánam hangosabban. Hirtelen
megtorpanok és felé fordulok.
- Miért maradjak? Csak tönkre
teszem az öcséd életét. – mondom és inkább a padlót kezdem el nézni. Látom,
hogy Zayn kemény szólásra nyitja a száját, de nővére csak egy párnával
megdobja, hogy most meg ne merjen szólalni, mert még meggondolhatja magát.
- Nem tudom, hogy miért, de
látom, hogy fontos vagy az öcsémnek. – sóhajtja a lány és közelebb lép hozzám
és a kezét nyújtja felém. – kezdjük elölről. Doniya Malik vagyok, Zayn nővére.
Örülök a találkozásnak! – mosolyog rám a lány, igaz nem igazi a mosolya, én
pedig lepetten nézek rá, majd elfogadom a gesztusát.
- Isabell Deeron. – mondom
hitetlenkedve.
Nagyon jó rész lett, hamar a kövivel! :) xx
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett! :) Köszönöm a kommentedet, és igyekszem! :))xx
TörlésJaj Emese.
VálaszTörlésOh Emese.
Nem igaz hogy ennyire utalsz hogy itt hagyod abba. De komolyan. Hogy volt merszed? :oooo
Siess az uj resszel! :*
Jaj Petra.
TörlésMuszáj volt itt abbahagynom, hogy a 7. rész még jobb legyen. Amúgy is már így is többet kaptatok, mint akartam. :D
Köszönöm a kommentedet! xx
Szia!:)
VálaszTörlésFhu azta.
Áldom az eget, hogy megláttam a blogod egy facebookos csoportba.
Őszintén mondom, úgy kezdtem bele, hogy ez biztos megint csak egy sablonos Zayn fanfic lesz.(Khm mondja ezt az, aki szintén két Zayn fanficet vezet khm:D)
De kellemeset csalódtam! Már a prológusnál is fangörcseim voltak, az első részt végig visítoztam, és így tovább:D
Fantasztikusan írsz!:)
Kiváncsian várom a következőt.:)
xx, Aurora
Szia! :)
TörlésÉn is sokat gondolkoztam, hogy lehet elsőre sokan hiszik, hogy sablonos és igyekeztem úgy írni a dolgokat, hogy ne tűnjön annak! :)
Nagyon örülök, hogy tetszik, és köszönöm a pozitív kommentedet! :)
Sietek a következővel!
All the f*cking love. xx
Ne szólj hozzám
VálaszTörlésNe
Emlékszem mikor még anno írtad ezt a részt és mondtad, hogy basszus mi tervezzel az első randira. A vacsorát eltaláltam, mert én is egy ilyen cukikamukika randira gondoltam.
Zayn bébike nem akarsz engem is randira vinni?
Hogy mindig jön valaki a pofám leszakad bár én Louist akartam :c Doniya meglepett, de gondoltam így reagál majd erre az egész afférra.
[Msost visszakeressek valamit a blogból]
...
"többet ér nekem minden szónál"
Ez valami reklámba volt nem? :D Merci az a más hmm volt egy ilyen :)
Igazából még az elején megterveztem mit írok, de teljesen elvesztem a részbe szóval most éppen Zayn-el a kádba fürdök ott kaparj össze. :P
FÉLEK BELEGONDOLNI MÉG MIT TERVEZZEL TE ITT NEKÜNK*-*
ZAYN IS CUKIKAMUKIKA❤❤❤
Szia!
TörlésOké, nem szólok hozzád, de ezt leírom.
Zayn bébike nem akar téged randira vinni, mert nem. :D
Haha, és még mennyi ilyen lesz, hogy valaki mindig megzavarja őket. Reméltem, hogy Doniya felbukkanása miatt meglepődtök és, hogy kérdőjeleket is csalhatok a fejetek fölé.
Nem, nem reklámból szedtem, csak úgy jött. :D
Nem fürdesz te senkivel, csak magaddal. :D
Még nagyon sok mindent tervezek, nyugodj meg. :D :*
All the love. xx
Amiről te nem tudsz nem fáj neked :D Fogalmad sincs mi történik velem és Zayn-el mikor egy sötét fürdőszobába vagyunk kettecskén :) :D
TörlésNyugodj meg te! :D