Sziasztok! Sajnálom, hogy később sikerült csak hoznom, nincs mentségem, talán annyi, hogy Zayn szemszöggel megbajlódtam, mivel gondoltam itt az ideje megtudnunk, hogy Vele mi történik úgy belülről, a lelkében.
Csatlakozzatok a facebook csoporthoz és hagyjatok magatok után nyomot!
Sajnálom, hogy rövid lett, és szerintem kicsit elsietett az egész, nem alapos, de azért,
Csatlakozzatok a facebook csoporthoz és hagyjatok magatok után nyomot!
Sajnálom, hogy rövid lett, és szerintem kicsit elsietett az egész, nem alapos, de azért,
jó olvasást!
All the f*cking love. xx
EsmeeH.
2015. március 15.
Zayn
Malik
Legjobb érzés a világon mikor annak az ölébe feküdhetsz, aki tényleg
törődik veled. Hihetetlen érzés, hogy mielőtt felmegyek a színpadra, Ő mindig
tudja, hogy most hozzám szóljon-e, mert arra van szükségem, vagy, mert éppen
nincs. A szerencse puszik mielőtt felmegyek és azok a puszik, amiket akkor
kapok miután izzadva és lefáradva térek le végre fentről. Türelmes velem és
minden dolgommal, amiért hálás vagyok neki és ezt próbálom mindig valahogyan
mutatni neki. A derekát ölelve fekszem a hasán és élvezem, hogy a hajamat
piszkálja.
- Annyira szeretném ezt a nyugit minden nap. Veled. – sóhajtok egyet és
erősebben megszorítom egy kicsit. Lehet hülyeség ez egy kívülálló személynek,
hiszen van egy menyasszonyom, de tényleg Is-zel szeretnék tölteni nagyon sok
napot. Tudom, hogy Ő bizonytalan és fél, de jelenleg nincs semmiért aggodalma.
- Ha ez ilyen könnyű lenne Zaynie… - mondja és beletúr a hajamba mire
felmordulok. Mellette annyira vissza kell fognom magam, ami kurva nehéz, de nem
akarom, hogy féljen tőlem, ahogyan azt sem, hogy elsiessük az egészet, ha bár
mindketten túl vagyunk az elsőn bőven.
- Szeretném itt hagyni ezt az egészet. Elegem van abból, hogy
irányítanak. – suttogom és behunyom a szemeimet.
- Zayn, szereted ezt csinálni, szereted a srácokat és a rajongókat is.
Szerintem, amíg még tűröd, bírd ki, legalább a szerződésig, ami 2016-ban jár
le. Ne hagyj itt senkit a turné elején, se közepén. – mondja és közben
simogatja a hátamat, a fejemet pedig jobban belefúrom a combjába. Érzem, hogy
rezeg a telefonja, így kicsit megemelkedek, hogy ki tudja venni, viszont nem
láttam ki hívja. – Matty, ez rohadt drága. Remélem komoly a baj. – morogja a
lány, akit maga a megváltó küldött nekem. Elmosolyodom a hangján, nem tud
mérges lenni az öccsére, ami hasonlít a nővéremmel való kapcsolatomra, bár most
eléggé pipa rám. – Mi? Hogyan? Vagy… Mi?? – kérdezi értetlenül és érzem, hogy a
teste is megrándul, befeszül alattam. Elkezdem simogatni az oldalát abban
reménykedve, hogy hátha megnyugszik egy kicsit. – Nem tudok most hazamenni és
fogalmam sincs mikor tudok majd, egyáltalán mikor kéne. De most leteszlek,
szeretlek öcsi. – mondja és kinyomja a telefont, majd az a földön landol.
- Minden rendben? – kérdezem és felülök, hogy vele szemben legyek. A
szemeiben az értetlenség tükröződik és a harag, de még mindig nem értem az
okát, viszont türelmes vagyok, nem erőltetem semmire. Az arcához szorít egy
díszpárnát és belevisít egyet, meglepődök hirtelen indulatán, ezt az oldalát
még nem láttam. Nem akarok kérdezősködni, pedig fogalmam sincs, hogy most mit
tegyek, mi az amivel kicsit megnyugtathatom, egyáltalán mit kéne mondanom.
Elengedi a párnát és elrendezi egy kicsit a haját majd rám néz, kínosan
felnevet és inkább feláll mellőlem. – Is! – szólok Rá, de nem hat semmi sem, és
Louis is a legrosszabb pillanatban tud jönni.
- Mi van? – kérdezi felhúzott szemöldökkel.
- Csak fogd be és várj itt. – kérem és Is után megyek a hálóba, az
ágyon ül és néz ki a fejéből. Leguggolok elé és megsimítom combját, felnéz rám
és elmosolyodik egy kicsit.
- Anya ügyét újratárgyalják, van rá esély, hogy kiengedik. – mondja,
amin meglepődök, de még fel sem fogom a drasztikus változásokat, amik ezzel a
hírrel együtt fognak bekövetkezni.
- Haza mész? – kérdezem kicsit bizonytalanul, hisz most olyan jó
minden, de ha Ő megy, akkor én is.
- Dehogy is. Matt azt mondta, hogy majd körülbelül két. – újra rám néz
és egy kicsit mosolyra húzza a száját. – Csak nem értem, hogy lehet, hiszen
minden nyilvánvaló. – megrázom a fejemet, hiszen én sem értem, bár aligha tudok
valamit az egész ügyből, de az ilyeneket nem szokták újratárgyalni, legalábbis
nem két hónap börtön után.
- Akkor most jöttök kajálni vagy nem? – jön be Louis és karba tett
kézzel néz minket. Megforgatom a szemeimet, feltápászkodok, és a kezemet
nyújtom Is-nek, aki mosolyogva elfogadja, és egyből összekulcsolja az övét az
enyémmel. – Amúgy is… ne felejtsd el, hogy megígérted, hogy eljössz velem a
szalonba! – ismét kezdi a durcát és azt hiszi, hogy elfelejtek valamit, amit
körülbelül egy órája ígértem meg. Tipikus Louis. Leérünk az ebédlőbe, ahol
minden fajta kaja van, sültek, pizza, kínai és még hamburger is. Eleanor már a
sülteket pusztítja, barátja pedig rögtön ráugrik a hamburgerre, majd teli
szájjal azért megkérdezi, hogy abból kérünk-e. Nevetve megrázzuk a fejünket és
leülünk egymás mellé, mindketten a kínai után nyúlunk, ezért osztozunk az
adagon.
Érzem, hogy feszeng mellettem, hogy valami aggasztja Őt, hogy valami
nem okés, ezért mikor végzünk az ebéddel kimegyünk a teraszra, ahol szerencsére
nincs senki.
- Na, jó, mi zavar? Nem érzed jól magad? Vagy valaki mondott valamit? –
érdeklődöm, mivel ha tényleg szóvá tettek Neki valamit, akkor kötelességemnek
érzem, hogy intézkedjek.
- Nem zavar semmi, minden rendben van. – mondja és megsimítja az
arcomat mind a két kezével, behunyom a szemem és élvezem, ahogy játszadozik a
kis borostámmal.
- Nem hiszek neked. – mondom és csukott szemmel felhúzom az egyik
szemöldökömet. – Nézd, ha bármi problémád van, azt elmondhatod, ezt te is
tudod. Ha pedig az itt léttel van valami, akkor…
- Zayn, Doniya felhívott, hogy Perrie náluk van, és teljesen meg van
sértve, amiért nem hoztad el. Gyanakodik Zayn! – néz rám könnyes szemmel,
amitől a szívem is megfájdul. Azt hiszem teljesen megfogalmazódott bennem, hogy
mit is gondolok Perrie-ről, és bár rengeteg szép emlékünk van, de már nem
vagyok szerelmes belé, már nem érdekel, hogy miért hisztizik éppen, vagy, hogy
mivel bántom meg. A legjobb lenne, ha minden kiderülne végre, és abbahagyatnánk
ezt a hülye bujkálást.
- Egy napon, elköltözünk, jó messzire, magunk mögött hagyjuk ezt a sok
rosszat. Rendben? – mindkét kezemmel megfogom az arcát, de csak szipog tovább.
– Mit szólnál Los Angeles-hez? Nekem tetszik. Rengeteg híresség, sok napfény,
jó idő és tengerpart. – elmosolyodok és egy puszit nyomok a homlokára, ekkor
nagy villanások zavarják meg itt létünket, és nem azért mert vihar van. Gyorsan
szétrebbenünk és befutunk a házba. Is-re nézek, aki letörölgeti a szemeit majd
rám néz, éppen nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de más megelőzte.
- Komolyan azt hittétek, hogy megússzátok? Ha már ezt csináljátok,
lehetnétek óvatosabbak is. Zayn, te pedig ne sodord bajba Is-t. – rázza a fejét
Liam és próbál kioktatni.
- Szerintem te be is foghatod. Emlékszem mennyire rejtegetted Sophia-t
lassan két éve. – mondom gúnyosan és beletúrok a hajamba.
- De én legalább akkor szingli volt és nem férjjelölt. – egyre jobban
idegesít ez az egész, amit megenged magának, ha van véleménye legalább
normálisan mondja meg.
- Liam… - Is félénken szólítja meg bandatársamat, aki egyből Rá figyel
és a harag a szeméből elmúlik. Azt hiszem mindent értek.
- Szóval ez a baj? – húzom fel a szemöldökeimet és a mellettem álló
apró lányra nézek. Megfogom a karját és magam után húzom a többiekhez, akik a
konyhában vannak, érdeklődve figyelnek minket és abbahagyják a tevékenységüket,
amit eddig csináltak. – Akinek bármilyen baja is van, az most mondja a
szemünkbe. Nem tetszik, hogy együtt vagyunk? Sajnálom. Nem szeretitek Is-t? Nem
nagyon érdekel. Azt akarjátok, hogy menjen el? Oké, de akkor én is megyek,
végleg. – mondom és karba tett kézzel várom a választ.
- Zayn, fejezd be azt, hogy te akarod a hőst játszani miközben
kibaszottul nem vagy az. Nem Isabell-el van bajunk, hanem, hogy átvágod. Mi
csak meg akarjuk óvni…
- Mondd ki. Meg akarod óvni Tőlem? – kérdezem majd felnevetek. – Csak
nem értem a feltételezést. Kurvára nem tudjátok a történetet, nem tudtok
semmiről, mégis azt hiszitek, hogy olyan okosak vagytok, és ez nem a lányokra
vonatkozik, mert Ők legalább próbálkoznak. De ti azt hiszitek, hogy úgy
eltudjátok intézni, hogy minden hülyeséget elmondtok Neki? – megrázom a
fejemet, majd újra legjobb barátomra nézek, mert megint megindul a szája.
- Ugyan haver, ott fogod hagyni, mert Ő is rá fog döbbeni arra, hogy
milyen vagy. – mondja és valami vágy szerű csillan fel a szemeiben.
Hüvelykujjamat végighúzom az alsó ajkamon és egy jól irányzott öklössel kap egy
állast.
- Kurvára gondolkodnod kéne mielőtt kinyitod azt a hülye szádat
Tomlinson. – a számat szinte ki sem nyitom úgy beszélek, majd ezután elhagyom a
helységet. Felmegyek az Is-zel való közös szobánkba és becsapva magam mögött az
ajtót ülök le az ágyra, elveszem az éjjeli szekrényről a borítékot és azt
forgatom a kezemben. Pár perc múlva az ajtó hirtelen nyitódik, majd csapódik
be.
- Teljesen elment az eszed? – a hangja most sokkal vékonyabb és kicsit
nyávogós, de még így is csodálatosnak tartom. – Nem verheted meg a legjobb
haverodat csak úgy! Nem is tudom mi ütött beléd, Rád sem ismerek, vagyis ezt az
oldaladat még nem láttam és… és ez megijeszt. – sokkal nyugodtabb a hangja,
ezért felnézek Rá.
- Őszintén. Louis bepróbálkozott? Vagy csak arra vágyik? És ne hazudj,
mert látom a szemeiben azt a bizonyos szikrát. – nyugodtabb vagyok, de nem
nézek fel Rá, inkább csak a borítékot forgatom tovább, aminek az egyik oldalára
az van írva, hogy „Happy Birthday My Love!” és egy kis szívet rajzoltam még
oda.
- Honnan veszed, hogy bepróbálkozott? Zayn, semmi nem történt. – mondja
és még a fejét is megrázza, amivel hihetőbb az egész, de még mindig nem akarom,
hogy Louis a közelébe legyen.
- Sajnálom. – felnézek Rá majd odaadom a kezébe a kis borítékot,
először értetlenkedve nézegeti majd kinyitja és előveszi belőle a közös képet,
amit kinyomtattam Neki, úgy tudom, hogy az a kedvence. Megtalálja a jegyeket
is, jobban szemügyre veszi és hallom, ahogy megakad benne a levegő. Könnyes
szemmel néz Rám és ölel meg.
- Ezt nem fogadhatom el. – szipogja, de csak jobban ölel engem.
- Már hogy ne fogadhatnád el? – hiszen
szeretlek, és ez semmi. Elkezdem simogatni a hátát és mélyen beleszippantok
a hajába, szükségem van az illatára, hogy egy percre se felejtsem el. Nagyon
régen éreztem ezt és eleinte nagyon fura volt az egész, de mára már legalább
magamnak bevallottam, hogy mit is érzek.
- Ez túl nagy ajándék, én.. Már amúgy se tudom, hogyan háláljam meg az
eddigieket. Rossznak érzem magam. – csilingelő hangja most szomorkás volt és
bizonytalan, ami nem tetszik.
- Hé, megérdemled oké? Amúgy is, én is el szeretnék menni Párizsba, egy
ideje terveztem. – mondom, és egy puszit adok a feje tetejére.
- De Zayn…
- Isabell, fogd be és örülj, majd csomagolj, mert holnap indul a
gépünk. – mondom és próbálom magamat is lenyugtatni, ami nem olyan könnyű, de
segít a tudat, hogy most három nap csak az enyém Vele.
- De ez már túl sok. Komolyan nem fogadhatom el, ez nekem nem jó érzés.
– megrázza a fejét és a borítékot, amit annyira szorongatott, most visszaadja a
kezembe. Úgy utálom amiért ilyen makacs és nem fogja fel, hogy ez meg se
kottyan a pénztárcámnak.
- Akkor máshogyan fogalmazok. – fogom meg a karját, mikor el akar
menni. Felnéz rám és az értetlenség ott csillog a szemeiben, amiért sóhajtok
egyet. – Hivatalos vagy Párizsba. – visszaadom a kezébe a borítékot és a fejére
adok egy puszit.
- De… Nem vagy normális. – nevet fel szégyenlősen. – Az előbb húztál be
egy bazi nagyot a legjobb haverodnak, most pedig ezt csinálod. – mondja és a
borítékot lerakja az ágyra. – Köszönöm. Nem tudom, hogyan hálálhatnám meg. Van
ötleted? – kérdezi kacéran és a kezeit a mellkasomra rakja, majd elkezd tolni
hátrafele, aminek következtében ledőlök az ágyra. A szívem a torkomban dobog,
és nem tudom mire vélni a hangulatváltozásait, de mindenesetre tetszik.
- Azt hiszem… - nyelek egy nagyot és átadom magam az érzésnek.
Persze megint minden összedől, mivel a telefonom már harmadjára rezeg a fejem
mellett lévő éjjeliszekrényen, úgyhogy azt hiszem fontos. Mikor meglátom anya
nevét a kijelzőn nem tudom mire kéne, hogy gondoljak, lehet baj van, vagy
megint összeveszett Waliyha-val, esetleg hiányzom neki.
- Üdvözlöm anyukádat. – mondja mosolyogva a még mindig rajtam ülő lány,
de abban a pillanatban legurul mellém és hozzám bújik. Felveszem a telefont és
boldogan köszöntöm édesanyámat, közben átkarolom Is-t és a feje tetejére adok
egy puszit.
- Zayn, ne haragudj, hogy zavarlak…
- Anya, sosem zavarsz. – bár most megzavart valami fontosat, de
lényegtelen, mert nem Ő az első.
- Nem tudom, hogy mikorra tervezed a hazajövetelt, ezért mondom el
telefonba. – a hangja meggyötört, mint aki napok óta nem aludna és ez aggaszt.
- Mi történt? – kérdezem és ez után Is is elkezd fészkelődni, majd
mikor megtalálja a pozíciót, elkezdi simogatni a mellkasomat.
- A nagyi… beteg. Jó lenne, ha még a hónapban haza tudnál jönni, mert
senki nem tudja… hogy mennyi van hátra. – szakadozva beszél és tudom, hogy a
sírás kerülgeti Őt.
- Rendben, minél hamarabb megyek haza. Egyébként, a lányok hogy vannak?
És te? – érdeklődöm, miközben közelebb húzom magamhoz a mellettem fekvő
hölgyeményt.
- Mindenkit megrázott ez a hír, és én próbálok erős maradni, de én sem
tudom ezt örökre csinálni. Szükségem van Rád fiam. – eltört nála a mécses, amit
utálok, hisz olyankor én is sírni tudnék. Felülök az ágy szélére, direkt háttal
Isabell-nek és a térdemen támaszkodom.
- Anya, kérlek, nyugodj meg. Sietek haza, oké? Edwards kisasszony ott
van még? – érdeklődöm, mert akkor lehet, Párizst eltoljuk egy nappal, aztán
mikor megint lesz sok időm, ismét hazamegyünk.
- Nincs. Ma ment el, Ő nem is tudja, de nem is szeretném. Viszont
Isabell-t szívesen látjuk. – némán bólintok, majd elmormogom, hogy holnap
megyünk, illetve az utána való tervet és elköszönök Tőle. A kezeimbe temetem az
arcomat és jól megdörzsölöm azt. Nem hiszem el, hogy minden egyszerre szakad
Rám, minden olyan bonyolultnak és megoldhatatlannak néz ki, és lassan kezdem
elhinni, hogy az is.
- Mi történt? – az ágy besüpped mellettem és az apró kezét a combomra
rakja.
- A nagymamámról kiderült, hogy beteg. Nem baj, ha holnap elmegyünk
haza és onnan pedig Párizsba? Csak egy napot csúsznánk. – Rá nézek és a füle
mögé tűröm az egyik hajtincsét. Egyet bólint mosolyogva, tudtam, hogy
számíthatok a megértésére és ezt egy kis csókkal meg is köszönöm neki. –
Megyek, megkeresem Loui-t. – sóhajtok egyet és kimegyek a szobából, egyenesen a
tett színhelyére, ahol már csak Niall és Lottie hülyéskedik, de amit látok az
megdöbbent. Oké, látszik, hogy mindketten szimpatizálnak egymással, nagyon is,
de nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly az egész. Niall hátulról öleli át
az apró, szőke Lottie-t, míg Ő valami rántotta szerűséget készít. Bandatársam
apró puszikat ad a lány nyakára, mire Ő csak nevet és megkéri, hogy hagyja
abba, de Niall folytatja tovább. Be kell vallani rohadt édesek együtt, csak ez
Louis-nak éppenséggel nem fog tetszeni, nagyon nem.
- Bocs, hogy zavarok, de nem láttátok Tommo-t? – húzom fel a
szemöldökömet és egy apró mosolyt is megejtek.
- Azt hiszem felmentek Eleanor-ral leápolni, és elállítani a vérzést.
De El azt mondta, hogy jönnek majd vissza, vagy kimennek az erkélyre. – mondja
Niall, de Lottie rám sem néz, bevágta a kislányos hisztit, amit Waliyha is
annyiszor megtesz, azt hiszi ezzel büntetni tud engem.
- Oké, akkor megyek is. És hé, Lott. Ne haragudj, elkapott a düh. –
mondom és megvakarom a tarkómat.
- De Zayn, a bátyám nem tett semmi rosszat, és attól mert seggfej módon
szerettél bele egy másik lányba, aki nem a menyasszonyod, még nem kell beverni
a haverodnak, mert elmondja az igazat. – a vékony hangja, mint egy hangvonal,
mert olyan gyorsan beszél, de a lényegét megértettem.
- Nem vagyok szerelmes senkibe sem. – morgom, mire mindketten
mosolyognak. – Viszont én a helyetekben vigyáznék, mert a következő, aki kapni
fogja a horgost az Niall lesz. – adom a jó tanácsot és úgy döntök, hogy inkább
visszamegyek a mi szobánkba, és még milyen jól döntöttem, mivel a keresett
személyt megtaláltam, viszont nem tetszik, hogy Isabell-el van. Nem értem mit
beszélnek, csak azt látom, hogy Louis egyre csak közeledik felé. Lehet beteges,
de karba tett kézzel várom, hogy mi fog történni
- Még ezek után sem hagysz békén? -
háborodik fel Is és próbál minél távolabb maradni bandatársamtól.
- Mondd, hogy nem élveznéd. – nevet fel Louis, de egyből el is
komorodik. – Nézd, csak egy kicsit gondolkozz el azon, amit eddig nem csak én
mondtam neked. Nem várom el, hogy szakíts vele, mert semmi jogom nincs ahhoz,
hogy megmondjam mit is csinálj, de értsd meg, hogy bírunk és féltünk,
leginkább, mert Perrie-t is ismerjük, és nem hagyná egy „Oké, hiszek neked.”
dumával, és nem hiszem, hogy te kerülnél ki nyertes ként. Jobb lenne ha, nem
fűznél hozzá semmilyen érzelmet és nem kötődnél hozzá meg az emlékekhez. –
komolyan nem hiszem el, hogy Louis képes ilyeneket mondani, hogy képes egy
kurva nagy kést a hátamba döfni. Nagyon remélem, hogy Is nem hagyja, hogy
manipulálja őt, és minimum arcon vágja.
- Legalább kurvára megérte beverni az arcodat. – morgom és még mindig
keresztbe tett karral támaszkodom az ajtófélfának.
- Szóval, nem mondtad el neki, mi? – nevetett fel Louis és megrázta a
fejét. Érdeklődve nézek az apró lányra, aki szégyenében lehajtja a fejét, majd
egy szemvillanás alatt nekiesik barátomnak, így egyből odasietek és leszedem az
apró testet bandatársamról.
- Utállak, érted? – kiabálta Is és az én kezeim közül is kiszabadította
magát.
- Hányszor? – kérdezem, és érdekes módon nem érzek dühöt látva az
előbbi jelenetet. Isabell eldünnyögi, hogy hányszor én pedig lehunytam a
szemeimet. – Tommo, szeretném, ha többet ez nem fordulna elő, hiszen barátnőd
van. – mondom és leültetem Is-t az ágyra.
- Na és neki ezt nem mondod? Mindenhez két ember kell Zayn. – jelenti
ki mire felnevetek.
- Louis, hivatalosan nem a barátnőm, sem a menyasszonyom, sem a
feleségem. Nem kérhetem számon, persze dühít, de szerintem már előre megkaptad
e miatt a dühkitörésemet. – mondok és a vállára helyezem a kezemet. – Szerintem
mondd el Eleanor-nak. Jobb lesz. – egy apró mosolyt eresztek felé, míg Ő
valamit mormol az orra alatt. Azt már tudom, hogy Louis kifejezetten nem
szereti Isabell-t és az útjába akar állni, ezt pedig nem hiszem el pont Róla.
Nem hittem volna, hogy ennyire kicsinyes és önző, hisz eddig ilyen senkinél nem
fordult elő, úgy ahogy az sem, hogy valaki megcsalja a párját, nem hogy a
menyasszonyát. Persze rosszul esik az egész, de így legalább már el tudom
képzelni Perrie helyzetét, bár Ő még nem tud semmiről és remélem, hogy ez így
is marad.
2015. március 18. Párizs
Precízen igazítom meg az asztalt, amin már a teríték és a reggeli is
rajta van. Nagy főző tudományomból – és az alapanyagokból – kiindulva csak egy
omlettre futotta meleg teával, illetve a közeli pékségben vettem neki a kedvenc
süteményéből három darabot, nem tudom a nevét, de nem is az a lényeg. A
gyertyák égnek, pedig a nap tökéletesen ragyog az Eiffel tornyon keresztül,
amit az ablakból láthatunk. Izgulva összecsapom a tenyereimet és az órámra
pillantok, nyolc óra tíz perc van, Is bármikor felkelhet.
Percek múlva meg is jelenik kómásan, majd értetlenül néz. Mosolyogva
odasétálok elé és a szemébe mondom jókívánságomat születésnapja alkalmából,
majd megcsókolom. Szorosan hozzám bújik, de a kíváncsisága miatt nem marad
sokáig a karjaimban, hanem egyből leül az egyik székre.
- Ez varázslatos. – mondja és megérinti az egyik rózsát majd
elmosolyodik.
Megreggelizünk és az első csattanó most kezdődik. Előveszem a hűtőből a
kedvenc sütijét, amin gyorsan meggyújtom a gyertyát és eléneklem neki a „Happy
Birthday” című számot. – Vettél nekem Tartelette aux Framboises-t?
Istenem, legszebb ajándék! – mondja és megjátssza, hogy könnyezik a szeme, amin
nevetek.
- Boldog születésnapot Kicsi! – mondom és a feje tetejére egy puszit
nyomok, behunyja a szemeit, majd pár másodperc múlva elfújja a gyertyát, ezt
pedig végig mosolyogva néztem. Előveszek magamnak is egyet, mert ha ennyire
isteníti ezt a valamit, akkor biztosan jó. Jól megtanulmányozom, ahogy egy
kekszes kis kosár szerűség tetején málna darabok vannak, az pedig le van öntve
zselével. Beleharapok és egyszerűen a mennybe érzem magam. A málnadarabok alatt
valami különleges vanília puding van, az összhatás pedig nagyon-nagyon finom!
Kellemes idő van kint, és próbálunk a lehető legtitokzatosabban mozogni
a városban, tehát, már sötét van, ezért elugrunk a Trocadero-ra, ami egy
hatalmas tér, és gyönyörű a kilátás a toronyra. Éppen csillog az építmény és Is
megbűvölve csodálja, én pedig mosolyogva nézem Őt. A szívem elkezd gyorsabban
verni, amint Rám pillant, és egy mosolyt enged meg felém, majd szorosan hozzám
bújik.
- Még mindig nem értem, hogy hogyan érdemeltelek ki. Én vagyok a
legszerencsésebb lány a Földön. – mondja miközben felnéz Rám.
- Úgy, hogy kibaszottul fontos vagy nekem… - mondom halkan és
megcsókolom. A tenyerem elkezd izzadni, a szívemet a torkomban érzem és soha
nem akarom, hogy véget érjen ez az egész.
Második meglepetésem nem más, mint egy éjszakai Disney Land. Igaz kevés
időnk van, de a legtöbb játékra fel tudtunk ülni, találkoztunk Mickey és Minnie
egérrel, illetve Is kedvenceivel, Micimackóékkal is. Egy-egy kép után meglátom,
hogy könnyes a szeme, szóval kénytelen vagyok ezt tetézni. Előveszem a kabátzsebemből
a kis dobozkát és felé tartom. Látom, hogy teljesen lefagy és tisztában vagyok
az érzéseimmel, illetve az Övéivel is nagyjából, hiszen mindig érzem a szívét,
ha egymáson fekszünk, vagy bármennyire is közel vagyunk egymáshoz.
- Zayn… - mondja halkan mire kicsit nevetek.
- Nyugodj meg. Ezt szeretném odaadni, mint mondtam fontos vagy nekem és
azt akarom, hogy sose felejts el. – mondom és kinyitom a dobozt, amiben egy
fehér arany nyaklánc van, rajta a medál pedig egy kristály szívet formáz, a
hátulján pedig egy meglepetés van, amit szeretnék, ha magától venne észre. –
Mostantól tiéd a szívem. – mondom mosolyogva és elkérem, hogy a nyakába akaszthassam.
Eltörik Nála a mécses és a karjaimba vetve magát sír, amit utálok, de tudom,
hogy most azért mert boldog, legalább is remélem.
Tíz órakor fellövik a szokásos tűzijátékot, amit mosolyogva és
ölelkezve nézünk végig. Most még igazán
boldog vagyok, és bárcsak örökre az enyém lehetne, hiszen menthetetlenül
beleszerettem ebbe a csodálatos nőbe, aki még csak nem is sejti ezt az egészet, mert én is nem rég jöttem rá.
OMGS DE ARANYOS
VálaszTörlésJESSZUS ÉS MEGTUDTA
NEM VERTE KI A HISZTIT
LOUIS >< IMÁDOM A KIS ROHADÉKOT, NA DE ZAYN OMGS FŐNYEREMÉNY
ANNYIRA LENNÉK IS HELYÉBEN
Ok, sorry, fangörcs. :D
Most jön a komment normális része, készülj fel.
Zayn szemszög yeeeeeeeees
Olyan nagyon cuki volt, kell nekem egy Zayn! Is odaadná pár napra? Légysziiii
Mondjuk a március 4.-i hétre, amikor a szülinapom lesz... Megdumálhatjuk?
Siess nagyon a kövivel, de tényleg! Borzasztóan várom, hogy Pezza hogyan fogja megtudni, mi lesz közöttük, hogyan mondja ki először valamelyikőjük, hogy szeretlek... Azthiszem vigyorognék, mint a vadalma... Jobban, mint most. :')
xxRS
Sajnálattal közlöm, de Is nem szeret osztozkodni. :(
TörlésAz a baj, hogy van egy olyan érzésem, hogy mostmár annyira nem fogtok szeretni... :D Nemsokára Perrie is megtudja, és az első szeretlek is nemsokára elhangzik, talán. :)
Örülök, hogy tetszett! Igyekszem a következővel.
All the f*cking love.xx
EsmeeH.
HÁT ROHADJ MEG!
VálaszTörlésA végén átéreztem Is érzéseit és én bőgtem. Imádom Zayn-t annyira figyelmes és kedves meg cuki meg ahhwww na szóval imádom a palit! Emiatt is el kell mennie pszichológushoz, hogy kezeljük a verekedés ügyeit, hogy a verekedés nem oldd meg semmit és ezt a pszichológus posztot elvállalom nagyon szívesen úgyis tanultam. Igaz köztünk nem lehetne semmi, de a szabályok azért vannak, hogy megszegjük Őket! :)
NA, DE TÉRJÜNK TOMMO BAD BOY-RA!
Imádom az új kapcsolatokat amik úgy alakulnak, hogy a kétféle rühelli egymást. Állandó veszekedésektől kezdve a folytonos beszólogatások ezek a kapcsolatok általában mindig azzal végződnek, hogy egy pillanatban elérzékenyülnek és egymásnak esnek. ÉS ÉN EZT VÁROM! Mikor Is újra Louis fejéhez vágja, hogy utálja mire Louis megragadja az arcát és megcsókolja. IGEN! Ezt várom!
Viszont előtte leápolom kicsi lelkét és letörlőm a vért az álláról aztán begyógyítom neki gyógyító csókokkal. Igaz nem ezt a gyógymódot tanultam, de ez sokkal hatásosabb lesz, mint a többi csodaszer. :)
Azon filozofálok, hogy múltkor mondtad nem sokára lesz egy szavazás, hogy ki melyik pár mellett áll. Hát nekem még mindig nincs döntésem.
Egy oldalon ott áll szívdöglesztően aranyos Malik aki elhalmozz csupa kellemes emlékkel és a fellegekben repít.
A másik oldalon ott áll Tomlinson aki egy igazi bad boy, de akkor is szeretem és valamilyen szinte Ő is ad emlékeket hisz ezekre mikor később visszagondolunk mosolyogni fogunk.
Szóval a végeredmény még mindig döntésképtelen.
Szegény Is én nem tudnék kit választani! Nagyon kíváncsi vagyok a terveidre és, ha Malik vagy Tomlinson úraságoknak baja esik én kinyírlak akkor megígérhetem neked, hogy a saját kezemmel nyírlak ki, mert igaz nincs jogsim, de van taxisom. Bármikor, bárhol megjelenhetek és kinyírhatlak! Félj! Rettegj!
És ne bántsd a drágákat! :(
KÖVETKEZŐ RÉSZT AZONNAL! *-*
Váó, ez olyan Vanda féle regénykomment. :D
TörlésIs érzéseit és tetteit én is maximálisan át tudom érezni, viszont Zayn-nek nincs szüksége pszichológusra, főleg, ha az Te vagy!! :D
Már pontosan tudom, hogy mi fog történni Is-zel és Louis-val, úgyhogy mondj búcsút eme szép elképzelésednek! Az túl egyszerű lenne. :D
Sajnos Is tudni fog választani, sőt még gondolkodni sem fog, és ezzel talán túl sok mindent árultam el.
Biztosíthatlak, hogy senkinek nem fog semmi baja esni! :))
All the f*cking love.xx
EsmeeH.
Szia:) Nagyon jól írsz:) Vár rád egy díj a blogomon:)
VálaszTörléshttp://bestrongalwaysletanythinghappen.blogspot.hu
Szia!
TörlésKöszönöm szépen!! :) xx