Sziasztok Drágák! Íme az új rész, bár nem mára terveztem, de ne szokjátok meg, hogy pontosan egy hetente hozom a részeket, mert úgy hamar elfogyna a már előre megírt részek, és túl sok a tanulás, hogy pontos legyek mindig. Mindegy is. Remélem tetszik a rész, ha igen, akkor hagyj nyomot magad után.
Jó olvasást!
All the f*cking love.xx
EsmeeH.
PS.: Csatlakozzatok a facebook csoporthoz, hogy több információt gyűjthessetek! :)
Kinyitom a szememet és érdekes
felfedezést teszek, mégpedig nem az én szobámban vagyok. A szoba sötét színei
megijesztenek, de közben kellemes és nyugodt érzést kelt bennem. Minden megvan
– nagyjából – a tegnap estéről, csak a kérdésemre a válasz elveszettnek tűnik.
Miért nem mentem el korábban? Felülök az ágyban és akkor veszem észre, hogy csak
fehérneműben vagyok. Gyorsan felkapkodom a földről a tegnapi ruhámat, de
cseszhetem, ugyanis ketté van szakítva. Hát persze… Zayn túlságosan türelmetlen
volt, így a kedvenc ruhám mehet a kukába. Magam köré csavarom a vékony kis
takarót halkan kinyitom a szoba ajtaját. Megnyugtatok mindenkit, hogy annyira
még nem vagyok elvetemült, hogy így menjek haza, csak Zayn-t keresem. Elindulok
a nagy folyosón és a végén balra, illetve jobbra tudok menni. A fene egyen ki
téged Zayn, amiért így csináltattad meg a házadat! Gyorsan kiszámolom kedvenc
dalommal, hogy merre menjek és elindulok. Egy nagy, óriási térségbe érkeztem,
ahol a konyha és az étkező van, a gáztűzhelynél pedig ott tevékenykedik Ő egy
szál boxerben.
- Hm… Nagy kérés lenne, ha minden
nap erre szeretnék kelni? – harapom be az alsó ajkamat mire Zayn is megfordul,
jó alaposan végigmér és megnyalja a száját.
- Ezt mondhatnám én is. –
mosolyog és közelebb jön hozzám. – Jó reggelt. – csókol meg. Meglepett, ó de
még mennyire, hogy meglepett a közeledése! Ilyet nagyon rég kaptam, a legutóbbi
barátomtól, úgy két éve. Nem az a szimpla csók volt, ez édes és kellemes volt,
mégis féltem abban a pillanatban, de meg tudnám szokni.
- És minek köszönhetem a nagy
Zayn Malik kedvességét, hogy nem dob ki a házból mikor menyasszonya van? –
kérdezem, és a tetoválásait vizsgálom, amik tökéletesen illenek hozzá.
- Nem terveztem, hogy hazahozok
bárkit is. – mondja és bekukucskál a takaró mögé. – Illetve, ezt a házat éppen
eladom, de nem vihetlek a Perrie-vel való közös otthonunkba, az undorító lenne,
így kénytelen vagyok venni egy másik házat. – morogja a nyakamba.
- Szóval? Hosszútávra tervezed,
vagy menjek? Mert mindegy mit választasz, de a vörös ruhámért megfizetsz! –
fogom közre a fejét, hogy hagyja abba és nézzen rám. Nem kell nekem, hogy új
házat vegyen, nekem a kedvenc ruhám kell!
- Nem tehetek róla, hogy túl vonzó
vagy. – neveti és visszasétál a gáztűzhelyhez majd elzárja. – Kész a reggeli.
Leülök az asztalhoz és várom,
hogy elém rakja a reggelit, mert hát ez a minimum, meg a helyébe én is
megtettem volna. Fenséges illatok terjesztetik be a helységet, amitől
mosolyognom kell.
- Kényelmes a csinos kis feneked
mi? – neveti és lerak két tányért és villát az asztalra, majd a rántottát is.
Nem válaszolok neki csak szedek magamnak a tányéromra. A kis takarót megigazítom
magamon és elkezdek enni, bár nem vagyok pucér, de mégse fogok egy fehérneműben
reggelizni, Zayn-nel ellentétben, aki nem zavartatja magát, bár nem is bánom. A
rántotta valami fantasztikusra sikeredett, hamar be is faltam, de nem
repetázok, inkább csak Zayn-t nézem, ahogyan nyugodtan, a telefonját nyomkodva
fogyasztja a reggelijét, egyszer sem néz rám, szóval nem hiszem, hogy sokáig
húzódom meg itt. Vajon a menyasszonyával beszélget? Esetleg valamelyik
bandatársával? Nem bírok tovább a gondolataimmal, muszáj valamit tennem.
Hirtelen pattanok fel, és majdnem elfelejtkezve a fehér anyagról, ami a
térdemig takar, indulok el.
- Hova mész? – kérdezi és
felkapja a fejét, végre a telefonját is leteszi. Mintha annyi köze lenne hozzá,
jó ez hülyeség, mivel ez az ő háza.
- Adsz valami ruhát? Ugyanis az
enyémet kettétépted. – jegyzem meg. Nagyot sóhajtva áll fel és megelőzve engem
fordul be a folyosóra. Benyit a szobájába és elővesz egy mackó nadrágot és egy
egyszínű fekete felsőt, de lerakja az ágyra távol tőlem.
- A helyedben a telefonomat is
megnézném, elég sokszor csörgött. Legtöbbször valami Matty keresett. – mondja
és megtámaszkodik az ajtófélfának. Gyorsan a telefonomért nyúlok és feloldom. –
Matty, csak nem a pasid? – kérdezi és egy kis sértődöttséget hallok a
hangjában, ami érdekes számomra, mert nem értem, hogy miért.
- Az öcsém. – forgatom meg a
szemeimet és már benne is voltam a hívásnaplóba, a telefon pedig egy
százalékon. Remek, ezzel se fogom tudni felhívni. – Esetleg lefürödhetek? – fordulok
felé és reménykedek benne, ha már itt tartott éjszakára.
- Csak ha csatlakozhatok hozzád.
– húzza a száját egy perverz mosolyra, persze, mit is vártam. Reggeli kaland?
Ez már régen több mint egy egyéjszakás kaland. Bevezet a szemközti fürdőbe, ami
a barna színben pompázik. Zayn gyorsan leveti az egyetlen ruhaneműjét és már
csak rám vár, tekintetem végigsiklik felsőtestén, majd megakadok férfiasságán
és beharapom az alsó ajkam. Látva Őt teljesen anyaszült meztelen, kicsit bánom,
hogy halványan emlékszem az éjjelre, vagyis semennyire, abból, ami kettőnk
között volt.
- Kád, vagy fülke? – kérdezi, én
pedig elkezdek gondolkodni. A kád annyira pihentető, hogy jelenleg el tudnék
ott aludni. Szerencsés természet vagyok, mivel soha nem voltam még másnapos,
viszont helyette rohadtul fáradt, ezért is választottam inkább a zuhanyfülkét.
Zayn már bent van, és csak engem néz. Gyorsan ledobom a takarót, megfordulok és
kipattintom a fekete csipkés melltartómat, majd lehúzom a csipke bugyimat, ami
eléggé kínos, majd bepattanok mellé takarva a melleimet és nem engedem, hogy
lenézzem. – Nocsak, milyen kis szégyenlős valaki. – neveti el magát és
megnyitja a csapot. Bezárom a kabinajtót, hogy a víz ne menjen ki és inkább
hátat fordítok neki. – Ne már Is. –
fordít maga felé és látva arcomat inkább magához húz. A testünk olyannyira
egymásnak simulnak, hogy a víz oda nem is tud befolyni. A kellemes hőmérsékletű
víz alatt Zayn-nel érdekesnek találom a helyzetemet, de annyira meleg a
tökéletes az enyhén napbarnított teste, hogy nincs szívem eltolni magamtól.
Miért éppen egy híresség, akinek menyasszonya van? Miért nem lehetett volna ez
egy egyszerű sráccal? Bár a mai nap után úgysem fogunk találkozni, legalábbis Ő
nem fog tudni rólam semmit, mivel nemsokára turnéra megy, míg én minden nap
tudni fogok róla mindent.
- Perrie nem fog beállítani csak
úgy? – aggodalmaskodok a semmiből. – Egyáltalán miért vagyok még mindig itt?
Veled, zuhanyozom, pedig biztos csak egy egyéjszakás kalandnak szántál. – a szavak
csak úgy elhagyják a számat gondolkodás nélkül, de nem bántam meg, hiszen ezek
érdekelnek a legjobban.
- Nem fog jönni, az utóbbit pedig
még megtartom magamnak. – mosolyog és maga felé fordít gyengéden, de egyből a
mellkasának dőlök. A tusfürdőt a kezébe nyomja, majd egyenesen a hátamra keni,
a testem pedig automatikusan megremeg, miközben kifújom a levegőt. – Hagyod? – néz le rám, én pedig egy aprót
bólintok.
- De semmi perverz dolog! –
szólok rá mókásan és elkezdem élvezni a közös fürdést. Nevetve húzódik el és
végigmér, megnyalja a felső ajkát majd egy újabb adag tusfürdőt ken a testemre.
Kezei gyengéden vándorolnak a vállaimról a melleimen keresztül a hasamig. Apró
puszikat ad az arcomra miközben az előbbi vonalat megismétli még párszor.
Minden egyes érintésénél vagy kiráz a hideg, vagy megremegek, de ha így
folytatja az nem lesz jó. Hihetetlen, hogy még csak 24 órája se ismerem, de
nevetgélve, lassan már a nyálunkkal fürdünk és nem a vízzel. Lemossa rólam a
habot és most rajtam a sor. A tusfürdőt egyenesen a mellkasára nyomom és utána
kezdem el szétkenni a tetoválásait követve. Felfele haladok a vállai felé, majd
le a köldökéig, mosolyogva fordítom meg a srácot és most a hátára is nyomok egy
kis tusfürdőt, majd szétkenem azt is. Elkérem a rózsafejet és lemosom róla a
sok-sok habot, és sikeresen szembeütközök a Perrie Edwards tetoválásával, ami
bűntudatot csal ki belőlem.
- Az nem ő, csak hasonlít rá. –
próbál megnyugtatni. – Ő soha nem olyan lány volt régebben mikor megismertem,
mint ami a karomon van. Minden csak a rajongók elképzelése, felfedezték a
tetoválásomon a hasonlóságot Perrie-vel és az után már vége, nem tudtam, de nem
is akartam megmagyarázni. – mondja komoran és elzárja a vizet. Előttem lép ki,
majd kisegít a magasított kabinból. Egy fehér törülközőt dob felém, amit
ügyesen elkapok, majd elkezdem a vízcseppeket letörölni magamról. Magam köré
csavarom miután jó szárazra törülköztem és kimegyek, egyenesen Zayn szobájába
vonulok be és a telefonomat kezdem keresni, hogy hova is dobtam mikor utoljára
megnéztem. A párnák között megtalálom és Zayn-re nézek keresve a figyelmét.
- Tudnál adni egy töltőt? Fel
kéne hívnom az öcsémet. – mondom és ő a fejével az éjjeli szekrény felé bólint,
ahol megtalálom a zsinórt. Csatlakoztatom hozzá a telefonomat és szerencsére
nem kapcsolt ki. Gyorsan kikeresem az öcsém nevét és türelmesen várom, hogy
felvegye.
- Hol a francba vagy Bell? –
hallom hangján az idegességet, de nem értem, hogy miért, hiszen tudta, hogy
bulizni vagyok.
- Vivian-nál aludtam. – szólalok
meg nagy nehezen és próbálom a hazugságomat hihetővé tenni, bár barátnőm sem
otthon kelt ma fel, így csak reménykedem.
- Miért kell hazudni? –
sziszegte. – Mikor jössz haza? – kérdezi. Fogalmam sincs, hogy honnan tudja,
hogy nem barátnőmnél aludtam.
- Ne vonj kérdőre Matty!
Nemsokára. – mondom és ránézek Zayn-re aki most veszi fel a pólóját és
sikeresen elidőzök a testén, annyira tökéletes.
- Bell! Esküszöm neked, ha
egyedül mersz hagyni én, kicsinállak! – szinte már kiabál és rohadtul meglep a
feltételezése, hogy szerinte én képes lennék egyedül hagyni őt.
- Nem foglak, mert az öcsém vagy!
Istenem, miért feltételezel ilyeneket rólam? – kérdezem, és kicsit csalódott
vagyok. Tényleg azt hiszi, hogy egyedül hagyom? Nem tenném meg soha, hisz
mindig is szerettem és ezt elégszer ki is mutattam neki.
- Mert adsz rá okot! Még ma gyere
haza. – a hangja csalódottságot tükröz és még csak meg sem várja, hogy
elköszönjek, lecsapja a telefont. Nagyot sóhajtva dőlök hátra az ágyba és ismét
eszembe jut édesanyám. 15 hónap az rengeteg idő, és nem tudom, hogy hogyan
fogjuk túlvészelni ezt az időszakot ketten. Zayn teljes felszerelésbe dől le
mellém az ágyba és csak a szemeivel pásztázza az arcomat. Nem akarok róla
beszélni, és nem is fogom elmondani. Ez az én problémám, ő pedig csak egy
kaland, mindegy milyen hosszú, de csak annyi. Mintha kitalálná gondolataimat,
megsimítja az arcomat, ezzel egy időben ráz ki a hideg és a szemeibe nézve újra
felfedezem azt a csillogást, ami tegnap is jelen volt a gyönyörű mogyoró
barnáiba.
- Hazavinnél? – kérem, mert
igazából fogalmam sincs, hogy pontosan hol is vagyok, egyáltalán még Londonba?
Nem akarok hazamenni, de muszáj vagyok egyszer elbúcsúzni tőle és nem
menekülhetek a felelősség elől. Szó nélkül feláll és magához veszi a
telefonját, majd elhagyja a szobát. Pár másodperc múlva visszatér női ruhákkal
és kérdőn nézek rá.
- Elvetemült nem vagyok, hogy a
menyasszonyom ruháit adom neked. Ezek a legidősebb húgomé. Hihetetlen, de te is
olyan sovány vagy, mint ő, biztosan jó rád! – rakja le az ágyra a darabokat és
egy bólintással kimegy, de a telefont már a füléhez tartja. Felveszem a tegnapi
alsóneműimet és kezembe veszem a világos farmer csőnadrágot és megbizonyosodom
róla, hogy tényleg egy a méretünk. Felveszem a ruhadarabot, majd a fekete
alapon virágmintás pulcsit is. Legalább Zayn-nek volt annyi, esze, hogy a
fekete magas sarkúmhoz illő darabokat választott. Vagy csak ez volt itt
szerencsémre? Mindegy alapon összekötöttem a hajamat hajgumival, levettem a
telefonomat a töltőről és a táskámmal karöltve lemegyek Zayn-hez, aki még
mindig telefonál, de mikor észrevesz kicsit elmosolyodik.
- Most mennem kell bébi, de majd
még beszélünk… Igen, én is téged. – ezzel megszakítja a vonalat, és nem kell
diplomával rendelkezni hozzá, hogy tudjam éppen Perrie-vel beszélt, bár nem
volt túl őszinte az „én is téged” kijelentésénél. – Indulhatunk? – kérdezi és
megfogja a kocsi kulcsot, ami a kanapé előtti üvegasztalon hevert eddig.
Felveszem a kabátomat és Zayn már csak rám vár. – Sietnünk kell, ha nem
akarjuk, hogy a lesifotósok lekapjanak ismételten. – mondja, én pedig
megdermedek egy pillanatra, míg ő bezárja az ajtót. Gyorsan futtatom át az
agyamban az előbb hallottakat és ráncolom össze a homlokomat.
- Mit mondtál? Lekaptak a
fotósok? – a hangom egyre vékonyabb lesz idegességem révén. Az hiányzik még az
életemből, hogy millió gyűlölködést kapjak egy egyéjszakás kaland miatt, és
mindenki rajtam csámcsogjon. Nem, az kizárt!
- Nyugodj meg. – mormolja a
nyakamba és egy puszit hint a kényes területre, amitől ismételten megremegek,
és kicsit megugrok, mert a szőrös arca csikiz. Derekamra helyezi jobb karját és
meglök egy kicsit, hogy végre elinduljak, a keze végig a derekamon pihen és
közben egyre gyorsabban hagyjuk el a házat. Kinyitja előttem az Audija ajtaját
és bepattanok, megkerüli hátulról az autót és ő is beül. Beindítja a motort és
gyorsa elhajt a tett színhelyéről.
Sebesen szeljük London utcáit, és
kínosnak nem mondható csendet a telefonja csörgése zavarja meg. Rápillantok én
is a képernyőre és Louis arcát, illetve nevét jelzi a telefon, de Zayn mintha
észre se venné, nyugodtan vezet tovább. Nem kérdőjelezem meg, hogy miért nem
vette fel, inkább a húga pulcsiját vizslatom. Nem tudom, hogy otthon mire
számíthatok, Matt kiabálására, vagy pont éppen hozzám se fog szólni? Nem érzem
azt, hogy az én hibám lenne, mert ő is elment otthonról, sőt, hogyan került
haza? Nagyot sóhajtva döntöm a fejemet az ablaknak és azt remélem, ha becsukom
a szemem, majd újra kinyitom, akkor minden megoldódik, és nem leszünk ebben a
szar helyzetben.
Gondolkodásomat Zayn zavarja meg
köhögésével.
- Perrie mit fog gondolni, ha
közkívánatra kiadják a képeket? – kérdezem és csak az utat nézem? Mióta tudok
ilyen szavakat, hogy közkívánat? Bár az alatt az öt év alatt, amit a
középiskolámban szereztem, tudok jobbakat is.
- Nem tudom. Nem érdekel,
megoldom valahogy, akármi lesz. – mondja lazán és megrántja a vállát majd a bal
kezét a combomra helyezi.
- Zayn, felelős vagy a
kapcsolatodért, nem veheted félvállról, különben is miért kezdtél ki velem?
Hiszen Perrie gyönyörű és biztosan nagyszerű lány, ha már megkérted a kezét. – komplikálok
és elképzelem, ahogyan Perrie szíve darabokra hullik, miattam. Várom a
válaszát, de nem igen kapom meg, fújtatok egyet és ismét nekidöntöm a fejemet
az ablaknak. Bekanyarodunk az utcánkba, az irányításommal, majd hamar le is
parkol a ház elé. Most hogy kéne elköszönnünk? Mi fog történni ezek után? Soha
többet nem találkozunk, és majd a dráma is eltűnik? Igen, biztosan ez lesz.
Halkan elmormolok egy „szia” féleséget, és még hozzáteszem, hogy a húga cuccait
postán elküldöm. Kiszállok a kocsiból, mivel még a köszönésre se méltat,
hangosan becsapom az autója ajtaját és a kulcsaimat előhalászva kerülöm meg a
kocsit, hogy be tudjak menni a házba.
- Szinte biztos vagyok benne,
hogy az újságok rólunk fognak írni, trendek keletkeznek majd twitteren. A
rajongók megdobnak utálkozó üzenetekkel, majd az interjúkban rólad fognak
kérdezősködni. Sajnálom oké? Nem tehetek róla, hogy híres vagyok, úgy ahogy
arról sem miszerint kibaszottul vonzónak talállak. – hirtelen csapja be maga
mögött az ajtót és sebesen elindul felém. Közvetlen előttem áll már, nagy
kezeit a medencecsontomra helyezi, majd a fejét lehajtva nézi azokat, így egy
magasságba kerül velem. – Sajnálom, amiért nagyobb boldogságot okoztál nekem
egy éjszaka alatt, mint Perrie három év alatt. – suttogja. A lehelete csikizi
az arcomat, de csak elmosolyodok, hiszen annyira jó érzés. A szívem
megállíthatatlanul és ellentmondást nem tűrően dobog, sőt majd kiugrik a
helyéről. Ezt komolyan gondolja, vagy csak mondja? Nem tudom eldönteni, nem
tudom mérlegelni a szavainak a súlyát. Egy pillanatra a levegő is belém ragad,
mikor felnéz a szemeimbe és elfelejtem a létezésemet is. Teljesen megbabonáz. Mogyoróbarna íriszei a vágytól csillognak és
az én barnáimat fürkészik, most megcsókol vagy nem? Esetleg ő is ezen
gondolkozik?
A bejárati ajtó nagyot csapódik,
de minket ez sem zavar. Zayn kiegyenesedik, de még mindig a szemeimbe néz, majd
mögém és kezét előrenyújtva mutatkozik be. Háromszázhatvan fokos fordulatot
veszek a tengelyem körül és megpillantom öcsémet, aki csak engem bámul, de nem
köszön. Ránéz Zayn-re és a nevét elmormolva, illedelmesen kezet ráz vele, majd
ismét rám pillant.
- Megmondanád, hogy mi a francért
kell ezt csinálnod? – kérdezi halkan és türelmesen Matt.
- Menj be, mindjárt én is
bemegyek és megbeszéljük. – fogom meg a vállát. Bár én vagyok a nővére, de
sokkal kisebb vagyok nála. Nem szól semmit, de nem is mozdul el a helyéről.
- Igazán nem akarok zavarni. –
mondja Zayn és egy puszit nyom a szám sarkába, majd újra kezet ráz öcsémmel és
hátat fordítva ül be az autójába. Még rám mosolyog, majd elhajt, én pedig
mérgesen fordulok testvérem felé, viszont a szavak nem akarják elhagyni a
számat. Mérgesen trappolok be a házba és dobom le magamról a kabátot illetve a
már kényelmetlen fekete magas sarkúimat. Egyenesen a nappaliba megyek, ahol
váratlan vendég fogad. Beryl mosolyog rám és épp a kávéját szürcsöli, miközben
a híreket nézi. Nagyot sóhajtva rakom bal kezemet a homlokomra és leülök mellé,
a nagy ajtócsapódás pedig jelezi, hogy Matt bejött az udvarról. Nagyon érdekel,
hogy most egyik legjobb barátnőm az öcsémmel kavar, vagy csak átjött és engem
vár? De sokkal inkább Zayn-en jár az eszem, nem tudom kiverni a fejemből az
arcát és az illatát, lehetetlennek
tűnik.
- Miért pont egy hírességgel szűröd
össze a levet? Akinek menyasszonya van! – akad ki Matt. – Az egész internet már
rajtatok zsong. – az arcomat a kezeimbe temetem és próbálom feldolgozni a
dolgokat. Zayn, buli, éjszaka, reggel, közös zuhany, a vallomása és Matt. Ez
túl sok, főleg, hogy arra is gondolnom kell, édesanyám jelenleg még mindig
nincs itt velünk és egyhamar nem is lesz. Felnézek Matt-re, aki a lábával
dobolva vezeti le a feszültségét. Segélykérően barátnőmre nézek, aki most éppen
a telefonját nyomkodva próbál kimaradni ebből az egész családi dologból.
Idegesen pillantok a faliórára, ami tíz óra negyvenhárom percet mutat. A
tekintetemet újra Matt-re vezetem, aki már egyre nyugodtabb, de érzem, hogy még
haragszik, viszont Beryl-re haragszom, amiért nem áll ki mellettem, hiszen, ha ő
nem lett volna, lehet nem is ismerem meg Zayn-t.
- Nem fogod irányítani az életemet,
csak mert rám vagy utalva, úgy ahogyan én sem irányítom a te életedet. Ha a
barátaidhoz akarsz menni, akkor menj! Persze mindennek van határa tudom, de
szerintem én nem léptem túl. Melletted leszek mind a tizenöt hónapban és nem
lehetsz mérges, azért mert így élem meg ezt az egészet! Zayn falszabadított és
egy kicsit nem csak anyára gondoltam, ezért pedig hálás vagyok neki. – állok
fel és bevonulok a konyhába. Öntök magamnak is kávét, majd visszatérek az
előbbi helységbe, öcsém pedig elfoglalta a helyemet. Megforgatva a szemeimet
ülök bele a fotelbe és szürcsölgetem a fekete csodát.
- Oké, akkor hívd át holnap
ebédre. Szeretném megismerni a te Zayn-edet. – morogja, és a térdére
támaszkodik a kezeivel. Örülök a feltevésének, és annak, hogy megért, de még én
sem vagyok benne biztos miszerint látni fogom e még őt valaha is, mert még a
telefonszámát se adta meg. Nem válaszolok, inkább felmegyek a szobámba és egy
nagy ajtócsapódással jelzem, hogy most hagyjanak békén. Ledőlök az ágyamra és
feldugom töltőre a telefonomat, majd kezembe veszem a notebook-omat,
bekapcsolom és első dolgom felmenni Twitterre. Hihetetlennek tartom, hogy amíg
régen én osztogattam meg valamelyik fiúról és egy csajról képeket, most éppen a
több millió rajongó azt a képet posztolja, amin Zayn-nel kimegyünk a
szórakozóhelyről. Elolvasok pár megjegyzést is, amik nem túl kedvesek, de volt,
aki egyből a védelmemre tört. Sóhajtva rakom félre a nootebook-omat és leveszem
Zayn húgának a cuccait, gondolom Waliyha-é lehet, mivel az ő alkata egyezik az
enyémmel, majd felveszek egy szürke leggingst egy fehér egyszínű trikóval, a
kék meleg zoknim pedig elmaradhatatlan! Szerencsére nem izzadtam bele a
ruhákba, így csak összehajtogatom őket és a székemre teszem a darabokat, de az
is lehet, hogy inkább kimosom.
Visszadőlök a fehér keretes
ágyamra, amin egy fekete-fehér mintás pléd található, ami elrejti az alatta
lévő ágyneműimet, amik feketén pompáznak és tökéletesen illenek a szürke és kék
színű falkombinációmhoz.
És most mit csináljak? Attól,
mert a tegnap este egy kicsit el tudta feledtetni velem a dolgokat, most már
nem. Megoldást kell találnom, illetve munkát minél előbb, mert amit anya
eldugott nekünk pénz nem elég sokáig, az is biztos! Matt haragszik én pedig mégis
azzal vagyok leginkább elfoglalva, hogy Zayn keresni fog e még valaha, vagy így
hagy az emlékekkel. A kérdésre a választ már tudom, hiszen menyasszonya van, de
jó érzés volt belegondolni, hogy folytathatnánk, hisz ebben az éjszakában
hihetetlen boldog voltam és úgy éreztem kitölti az életemet, az ürességet anya
helyére, mert erre van szükségem! Egy emberre, aki kiteszi a második titkos
felemet a barátnőim mellett. Aki megmutatja a világot az ő szemszögéből és új
dolgokat mutat nekem. Ez lehetne Zayn, de nem tudok az ő fejével gondolkozni,
nem tudom, hogy Ő mit tervez velünk, vagy mit nem és remélem nem én leszek, az
aki sérülni fog, mert azt nehéz lenne elviselnem ebben az időben.
IMÁDLAK!
VálaszTörlésGondolom, gondolatolvasó vagy, mert már a Marika nénit és Lajosbát is az őrületbe kergettem mikor a romantikára azt mondtam, hogy "Zayn kivitte Is-t a szórakozóhelyről, biztos segíteni akar neki, ez romantikus nem?" meg kémián "Is és Zayn között megvan a szikra, akkor kémia is van, vegyületek nélkül nem?". Már mindenki utál, mert Fatal, Fatal, Fatal, de annyira jó ez a FATAL, hogy szinte minden nap erre gondoltam, pedig ez a rész se kispályás. Na nem baj, következő héten újabb szívatás.
Mindenesetre köszönöm, hogy egy ilyen megrázó SAO rész után hoztad az újat, így most egy kis sajtevés és FATAL után újult erővel vágok a folytatásba.
Köszönöm! <3
Xx.Hideklai
Annyira örülök, hogy ennyire tetszik a történet és, ahogyan leírom! Köszönöm a visszajelzésedet, imádlak!! <3
TörlésAll the f*cking love. xx
VÉGÉN.... MI A FASZ?
VálaszTörlésZayn életem értelme olyan aranyos, hogy megzabállak❤❤❤❤ Kicsit vad voltál drága bár ezt már megtapasztaltam. :D Zayn-el egy reggel hmmm .... tetszettős :)
Komolyan mondom tényleg szerintem Perrie ruhái jobban álltak volna Isnek. És akkor lefotózták volna abba Perrie "azok az én ruháim?" míg Zaym bólint hisz sanszos, hogy az Ővé :)
Egész rész alatt a számról levakarhatatlan mosoly ült ki komolyan mondom tényleg ezek után már nem tudjam mit gondolkoljak, hogy mi lesz. Is meghívja Zaynt vacsizni? Biztos. Vagyis remélem! Beryl és Matt összejönnek? Remélem!
[Louis első megjelenése a blogba whíí*-*]
Imádollak fafejkém! :) Még ilyen részeket légy oly kedves cserébe nem kapsz semmit, de ez így most bulcsi volt :D
Tetszik az érzelmi kitörésed, "Mi a fasz?" xdd Nos Zayn mindig vad, de lehet, hogy gyengédebb is lesz? Azt még nem tudom, de én már most szerelmes vagyok a párosukba! :D Nem, biztos nem fogja hordani Perrie ruháit Is, neeeeeeeem. Beryl és Matt pedig egy másik téma, nem is tudom, hogy mit akarok belőlük kihozni.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett és köszönöm a kommentet! Imádlak! :)
All the f*cking love.xx
Whaaa, nagyon, nagyon tetszett! Gyorsan hozd azt a kövit!:) xx
VálaszTörlésEnnek örülök! Jövőhét vége felé várható a 3. rész!! :))
TörlésAll the f*cking love.xx