18. fejezet - Álom vs. Valóság

Sziasztok! 

Hát nagy nehezen, de meghoztam az utolsó részt. Kicsit fáj a szívem, hogy abba kell hagynom ennek a történetnek az írását, de közben mégis boldog vagyok, hogy "Igen, ezt is megírtam.". Persze hiányozni fog, de nem búsulok, mert közben már jönnek e helyett az újabb ötletek. Egy másik bejegyzésben megosztom veletek történeteimet, ha bárki is kíváncsi rá.

Szeretném első sorban megköszönni EvaH.-nak azt a rengeteg támogatást, amit mindig kaptam/kapok tőle, hogy mindig elsőként olvas és ír véleményt. Hihetetlenül sokat ér nekem minden szava.

Másodjára pedig szeretném mindenki másnak megköszönni, hogy olvastátok és, hogy kommenteltetek. Remélem tetszett Zayn és Isabell története. Azt hiszem ez pontosan így kerek, ahogyan leírtam Egy boldog szerelem. :)

Jó olvasást, itt már utoljára. 

All the f*cking love. xx

EsmeeH. 

2015. augusztus 06.

A napok egyre inkább csak telnek, már 21 hetes terhes vagyok, azaz hét hónapos, tehát a pocakom eléggé nagy és feltűnő. Nagy mosollyal az arcomon szállok be a liftbe és csak a röntgen képet tudom nézni, annyira hihetetlen ez az egész, és bár Zayn nincs itt, de boldog vagyok, hisz ez a kis csöppség teljesen egészséges és az enyém. Kilépek a liftből és Sophia-ékhoz rontok be nagy mosollyal az arcomon.

- Na? – kérdezi csillogó szemekkel és leül mellém.

- Legyen fiú. – nyöszörög Liam és belefekszik szerelme ölébe. Mosolyogva nézek rájuk, hisz hihetetlenül aranyosak együtt, konkrétan tökéletesek.

- Nem tudom, azt a borítékot nem merem kinyitni, de nem is tudom, hogy akarom-e tudni. Mármint jobb lenne ha Zayn is velem tudná meg, de az szinte lehetetlen… - halkulok el a végére és csak a röntgen képet vizslatom, majd a kezem automatikusan csúszik a pocakomra. Miért nem vagyok képes elmondani neki?

- Ha nem szeretnéd, akkor nem erőltetjük. – mosolyog rám Liam miközben felkelt szerelme öléből.

- Minden rendben. Csak félek… - suttogom, és a kezükbe adom, amit annyira szorongattam eddig.

- Istenem, de picike és milyen aranyos. – kezd el gügyögni Soph a képnek, de már teljesen megszoktam ezt az őrült énjét. Hirtelen a hasamhoz kapok, hisz elég nagyot kaptam tőle, kis mocorgós gyerek. – Rugdos? – újra felcsillannak Sophia szemei és mindkét kezét a pocakomra helyezi, hogy biztosabb legyen a megérzésben.

- Rátok bíznám ezt a borítékot. Nem bírnám ki, hogy ne nézzem meg, és még nem vagyok felkészülve. – mondom és Liam kezébe adom a fehér apró borítékot.

- Ígérem, vigyázom rá. – mosolyog, majd átvált komolyba. – Viszont ugye tudod, hogy holnap lesz az esküvő? – kérdezi, mire lehajtom a fejemet és a szememből kitörlöm a könnyeket.

- Tudom…

- El kellene mondanod neki. – javasolja Sophia. Pontosan tudom, hogy mit kellene tennem, de nem megy. Túlságosan is félek a reakciójától. Viszont mint egy idióta még mindig ugyanúgy érzek iránta.

- Is, hívott Matt, hogy mi van veled, mert te nem veszed fel a telefonodat. – jön be Louis az ajtón. Ledobja a cuccait majd egy puszit ad a fejemre, illetve megsimogatja a hasamat.

- Hívott ma valaki, aki Matty-ként van elmentve, de ki az? – kérdezem felhúzott szemöldökkel.

- Is, ő az öcséd. Komolyan nem rémlik? – kérdezi Sophia döbbenten, mire felnevetek.

- Csak poén volt, már hogyne tudnék az öcsémről. – mosolygok és egy puszit nyomok Tommo arcára, aki mostanában elég sokat randizgat. Már alig várom, hogy bemutassa a szerencsés lányt.

- Valaki nyissa ki. – sóhajt fel Sophia, aki teljesen el van terülve a kanapén. Felnevetek, mivel még nem ültem le, ezért nem tart sokáig, hogy megnézzem ki is a vendég. A baba nagoyn mozgolódik, amitől csak mosolyognom kell, hisz annyira jó érzés ez az egész. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog kinézni, mi lesz a kedvenc színe, kivel jön majd ki a legjobban a srácok közül, de azt is várom, hogy büszkén nézhessek rá, mikor megkapja a diplomáját, illetve, hogy mosolyogva nézhessem majd azt a nagy mosolyt az arcán mikor szerelmes lesz, és én törölhessem le a könnyeit az első csalódása után. Mindent nagyon várok az életéből, és százharminc százalékosan az élete része szeretnék lenni.

Kinyitom az ajtót, de teljesen lefagyok. Nem számítottam rá, hogy magától jön ide, főleg nem így. A szemei vörösek voltak a sírástól, hirtelen meggyengültem és a baba még jobban mozgolódott. Az egyik kezemet a hasamra helyeztem, hogy hagyja abba, de hirtelen akkorát rúgott, hogy a térdeimet be kellett hajlítanom. A váratlan vendég gyorsan kapott a kezeim után, majd besegített leülni. Mindenki érdekesen nézte végig az egész jelenetet, majd úgy döntöttek, hogy szótlanul elhagyják a helyet.

- Zayn, mit akarsz? – kérdezem mikor már a baba nem rugdosott. Ekkor ért a szörnyű érzés, hogy most azonnal el kell mondanom neki és meg kell néznem a baba nemét. Nem hagyhatom veszni, szükségem van rá, bárhogyan is áltatom magamat. – Miért sírtál? – kérdezgetem tovább. Megfogja a kezemet és a szemeimbe néz.

- Szeretlek Isabell. – mondja elhaló hangon, mire egy nagyot nyelek. Ha nem mondom el neki, akkor ha Sophia nem is, de Trisha tuti megöl.

- Zayn, te vagy az apja. Tőled vagyok terhes. – hirtelen egy hatalmas kő esett le a szívemről, főleg, mert ő csak elmosolyodik és megsimítja a pocakomat, amiért a baba újra megmozdul.

- Tudom. – mosolyodik el, majd egy könnycsepp folyik le az arcáról.

- Mi? – kérdezem. A szívem egyre gyorsabban kezd el verni.

- Waliyha és Doniya egyre több célzást tett és nem volt nehéz kitalálnom, hogy hol fogant meg ez a kis csöppség.

- Akkor? Mit fogsz tenni? – kérdezem, bár félek a választól, rohadtul.

- Természetesen veled maradok, inkább visszavonulok a híres élettől, csak a családommal szeretném tölteni az időt. Is, mondtam, hogy szeretlek ezért mindent megteszek. Az, hogy rájöttem a terhességedre, ráébresztett, hogy nem akarom, hogy mások irányítsanak. Otthon leszek veled a legnehezebb időkben, aztán visszamegyek dolgozni, egy másik kiadóhoz, esetleg visszajövök a fiúkhoz. – mondja és egy puszit nyom a hasamra.

Morcosan nyitom ki a szemeimet, a fejem mindjárt széthasad a másnaptól. Gyorsan a hasamhoz kapok, de ugyan olyan kicsi, mint tegnap volt. Egy nagyot felsóhajtok, majd az ágy másik felére terelem a tekintetemet. A fekete hajú csak úgy húzza a lóbőrt, itt az ideje lelépni akkor, ez már nem egy álom, még lefagytam kicsit, belegondolva, hogy miket álmodtam. Ha Zayn olyan, mint az álmomban, akkor bizony nagyon fog hiányozni. De miről is beszélek, hisz megfogadtam, hogy harminc éves koromig nem kell tartós kapcsolat. A vékony takarót magam köré csavarom és úgy állok fel az ágyról, megkeresgélem a cuccaimat, döbbenve nézem, hogy a kedvenc piros ruhám nem csak az álmomban szakadt szét. Egy nagyot sóhajtok és visszaülök az ágyra.

- Mit csinálsz? – kérdezi egy rekedt hang. A hang tulajdonosához tartozó bal kéz egyből a derekamra fonódik.

- Gondoltam elhúzok, mert hát egy egyéjszakás kalandnak ez a lényege, de valaki széttépte a ruhámat. – morogom és egy nagyot sóhajtok.

- Ne haragudj, veszek neked újat, csak feküdj vissza. – kérlel, de nem tettem, amit mondott.

- Nézd, ez tényleg csak egy egyszeri alkalom volt, amúgy is neked van menyasszonyod. – remélem, hogy a valóságban is menyasszonya. Idióta vagy Is.

- Volt. Hé, csak élvezd az egészet. Töltsd velem a napot, és ha nem érzed jól magad hazaviszlek oké? Nem megkérem a kezed, csak annyit kérek, hogy próbálj meg ellazulni. Nagyot sóhajtok és visszafekszek az ölelő karokba, még sem olyan rossz érzés.

Ez után még egy órát az ágyban voltunk, majd kaptam pár ruhadarabot, hogy ne pucéran kelljen mászkálnom, bár ő azt is élvezné, sőt ezt még ki is mondta.

- Oké, csinálok még egy teát, ha utána egyedül nyújtózhatok egyet a kádban. – fordulok felé, mire egy ravasz mosoly jelenik meg az arcán.

- Sajnálom, de az nem lehetséges. Szigorúan tilos ma egyedül hagyjalak, félek, hogy megszöksz. – mondja és egy puszit ad az arcomra.

- Milyen teát kérsz? – kérdezem.

- Mindegy csak te csináld, még sosem ittam olyan finomat. Addig megnézem, hogy ki akar megint bepofátlankodni a házamba. A ház szóról eszembe jut az, amit az álmomban Zayn vett, imádtam minden kis zugát. Kicsit üresnek és csalódottnak éreztem magam, mert majdnem minden tökéletes volt az álmomban. Talán épp ezért volt csak egy álom.

- Üm, van nálad valaki? – ismerős hangot hallok meg, e mellé pedig az ismerős kék szemeket is megpillantok, amik mindig annyira szerettek vigyázni rám. Bár a valóságban csak a tévében meg az interjúkban láthattam, mégis szebb volt, mint az álmomban.

- Van, de nem zavarsz. Kérsz egy teát? Hidd el, hogy Ő csinálja a legjobbat a világon! – mondja Zayn, majd idesétál mellém. – Is, ő itt a legjobb haverom, Louis. Louis, ő itt Isabell.

- Elfogadom a teát az egyéjszakás kalandodtól. – nevet fel Louis. Bunkó, akárcsak az álmomban először. Bár rosszul esik, főleg mert még a szemeim előtt van, hogy megpuszilja a nagy hasamat. Bambán nézek rá és nem értem, hogy miért vág olyan fejet hirtelen. – Jézusom, csak vicceltem! Ne vedd komolyan kérlek! – jön közelebb és megsimítja a kezemet.

- Sajnálom haver, de megígértem a hölgynek, hogy ma csak lazulunk kettesben. De a teát megihatod. – nevet fel Zayn is és egy puszit nyom az arcomra. Kicsit zavarba jövök, hisz tényleg csak egyszeri kaland vagyok, de itt puszilgat.

- M-milyen teát kérsz? – dadogva teszem fel ezt a kérdést leginkább Louis-nak, akit most úgy megölelnék, de nem tehetem.

- Mindegy, jó lesz, amit ti isztok. – rántja meg a vállát és leül a székre. Hamar megcsinálom a teákat és leteszem eléjük, majd csatlakozom a beszélgetéshez. – Nem tudod, hol van Niall? Folyton hívogatom, de nem veszi fel… - sóhajt egyet Louis.

- Tuti telezabálja magát valahol. – észre sem vettem, hogy ezt hangosan mondom ki. – Mármint, én is folyton csak ennék másnaposan. Szerinted miért van itt ennyi kaja? – nevetek fel kínosan, így sikerült egy kicsit mellébeszélnem.

- Van egy olyan érzésem, hogy sokat fogunk még találkozni Isabell. – mondja Louis, mikor feláll az asztaltól. Mosolyogva elköszön, majd elhagyja a házat. Sokat találkozni? Képtelenségnek tartom.

Pontosan egy hete randizgatunk Zayn-nel, minden napra kitalál valamit, de ami még annál is jobban meglepett, hogy alig vártam a hívásait. Most sem volt másképp, a nappaliba FIFA-ztunk az öcsémmel, míg vártam a hercegemet. Ő nevezte el így. Elmeséltem Matt-nek mindent, még az álmomat is, amit bár nevetségesnek talált, de bevallotta, hogy örülne egy unokahúginak vagy öcsinek, Beryl-ről persze nem mert semmit sem mondani. Épp gólt lőttem, mikor megszólalt a csengő, Matt pedig a fogadásunknak eleget téve, ment kinyitni az ajtót. Gyorsan megigazítottam a hajamat és megittam a sörömet és mosolyogva mentem közelebb Zayn-hez. Egy puszit nyomott az arcomra, aztán pedig a számra.

- Tökéletes vagy. Mehetünk? – kérdezi. Bólintottam, majd egy puszit adtam az öcsém arcára.

- Hé, Zayn! Vigyázz rá! – Matt lepacsizik vele, majd mosolyogva várja meg míg elhagyjuk a kertet is. Kézen fogva indulunk neki az útnak gyalog, amitől kicsit parázok, hisz bármikor lekaphatnak a paparazzik, és úgy tűnik ez Zayn-t nem zavarja.

- Hova megyünk? – kérdezem tőle ártatlanul és nagy szemekkel.

- Tudtam, hogy nem bírod ki. – nevet fel és egy puszit nyom a fejem tetejére.

- Nem szeretek várni. – húzom el a számat, persze ezen is csak nevetett.

- Oké, csak nehogy elhalálozz a kíváncsiságtól, esetleg faképnél hagyj. Bemutatlak a srácoknak és a csajoknak. – mondja, mire a szemeim nagyra nyílnak és egyre jobban izgulok. – Tudtam, hogy ez lesz. – sóhajt fel, majd megállít és elém lép. – Igazából nem érdekel, hogy mit gondolnak rólad vagy rólunk. Egy hetet tényleg együtt töltöttünk és én jól érzem magam veled. Csak ez számít nem? – kérdezi, és hosszan csókol meg. Ettől a csóktól teljesen megnyugszom, utána pedig kis mosollyal az arcomon bújok hozzá. – Egyébként itt vagyunk. – mondja és lepacsizik egy biztonsági őrrel, aki mosolyogva néz rám. Preston.

- Isabell vagyok. – nyújtom felé a kezemet. Érdekesen néz rám először, majd elfogadja a gesztusomat.

- Preston. – mondja mosolyogva. – Jó szórakozást.

- Eddig senki nem mutatkozott be neki, ezért lepődött meg. – magyarázza Zayn, amit mosolyogva hallgatok. Remélem, hogy nem sokat tévedett az álmom és mindenki ugyan olyan aranyos a valóságban is. Belépünk a hatalmas házba és levesszük a bakancsainkat, Louis már egyből előttem terem és a kezembe ad egy pohár sört.

- Zayn azt mondta szereted, aminek én örülök. – nevet fel majd átölel. Szeretem, hogy Louis nem az az undok Louis, mint az álmomban. Beljebb megyünk, és akkor jövök rá, hogy mennyire is sokan vannak. Bár mindenkinek tudom a nevét, azt nem árulhattam el, inkább csak halkan Zayn mellett maradtam.

A lányok kedvesen fogadtak és egyből kérdezősködtek, míg a fiúk csak dicsértek egyfolytában. Eszembe jutott az álmom, nem bánom már annyira, hogy vége annak az álomnak, mert ott majdnem minden tökéletes volt, itt pedig még mindig ugyan az az ember maradhattam, aki boldog ugyan azokkal az emberekkel. Bár hiányzik a pocakomból a kis pocaklakó, de reménykedem benne, hogy ez is eljön majd és akkor Louis lehet a keresztapukája, de a valóságban nem tudnám Zayn nélkül végigcsinálni. És mi a különbség az álom és a valóság között? Az én esetemben az, hogy a valóság sokkal szebb és sokkal jobban örülök neki, bár sosem fogom azt az álmot elfelejteni, de nem a szerint fogok élni.

*5 év múlva*

A kis Aisha Brooke Malik már egy évesen is elég nagyszájú és energikus volt, nem hogy két évesen mikor megtudta, hogy bizony kistesó fog érkezni. Minden tökéletes, ahogyan az esküvőnk is az volt és ahogy a többieké is az volt. Hihetetlenül büszke vagyok az öcsémre, amiért megváltoztatta az életét Beryl-el együtt és így, már mint menyasszony és vőlegény, ketten körbejárják a világot. Vivian ugyan sosem ragadt le Chase-nél a félelmei miatt, most azonban Marko-val együtt élvezik a spanyol tengerpartot. Végül is Niall meg Lottie egymásra találtak, amire senki sem gondolt volna, kivéve Lou és Sophia. Sophia és Liam sokszor tartottak szünetet a kapcsolatukba, de ma már ők is felelősségteljes szülők. Öm, említettem, hogy felelősségteljesek? Inkább felejtsük el. Harry sokáig a nőcsábász szerepébe maradt, ám fél éve egy lány elcsavarta a fejét teljesen. Eva minden erejével ki akarta iktatni a srácot az életéből és ez volt a nagy hibája, mert Harry e miatt örökké mellette akart maradni, ami végül sikerült is. Louis és Danielle kapcsolata sosem volt még ilyen erős, mint most. Danielle Campbell apukája hirtelen távozott az élők sorából, ami megingatta a lányt, de Louis nem futott el, mint egy kis pityergő, mellette maradt, mert Danielle is ott volt vele, mikor kiderült, hogy apuka lesz, egy másik nőtől.  Persze akkor még nem voltak együtt. Mi pedig Zayn-nel boldogan várjuk a legújabb családtagot egy gyönyörű kertes házban, ami külön a kérésemre, nem tükrözi azt, hogy pénzes emberek laknak itt. Végül én ügyvéd lettem, de aztán kiderült, hogy igen is terhes vagyok, akkor elmondtam Zayn-nek azt a bizonyos álmot, és nem nevetett ki. Elvitt Párizsba és Disney Land-be is végül, majd biztosított róla, hogy olyan hülyeségért sosem fog elhagyni, én pedig hittem neki. Már teljes mértékben úgy gondolom, hogy a valóság mindig szebb, mint az álom, mert az utóbbi bármikor elszállhat, és akár arra is felébredhetsz, hogy egyedül vagy. Bár én sosem voltam egyedül, mert ha Zayn-nek el is kellett utaznia, Sophia mindig átjött, vagy mi mentünk mindig hozzájuk Aisha-val. Azt kell mondanom, hogy így teljes az életem, hogy megismerhettem őket és, hogy megtanulhattam igazán szeretni.

17. fejezet - Örömkönnyek

Sziasztok! 

Késéssel bár, de meghoztam a következő fejezetet! Ez a jó hír. A rossz pedig, hogy már csak három fejezet van hátra, nagyon a finish-be érkeztünk, nagyon is hamar. 

Jut eszembe, még egy jó hír a rossz után. Megnyílt legújabb blogom a MARBLE, ami egy Louis Tomlinson ff. Szerintem kukkantsatok be, hátha érdekesnek találjátok.

Jó olvasást, komizzatok! :) 

All the f*cking love.xx

EsmeeH.

2015. június 27.

Lezáródott a turnénak az egyik fele, most már csak Európa és Amerika van hátra. Most Helsinki-be vagyunk és Louis-val épp egy kávézóban ülünk egy randin. Eléggé jól megy nekünk ez a megjátszós kapcsolat, csak még azt nem terveltük ki, hogy hogyan takarjuk el a pocakomat, ami már kezd nőni, de bő ruhákkal el tudom takarni. A balesetről annyit, hogy jelenleg még nem észleltem nagyobb változást, mert a srácokkal vagyok és nincs itt Matt, hogy eszembe jutasson régi dolgokat.

- Izzy, figyelsz? – hesegeti meg előttem a kezeit Louis, mire felnevetek, mert ez az Izzy becenév elég fura még számomra, de a turnén lévők imádják.

- Persze, csak elgondolkoztam. – mosolygok rá és megfogom az asztalon lévő kezét. – Ne aggódj ennyire Lottie miatt. Manapság minden tini lány ilyen, nem tudod irányítani őket. – vonom meg a vállamat.

- De nem ezzel van a legnagyobb bajom. – morogja mire értetlenül nézek rá. – Azzal, hogy egy olyan sráccal van együtt, aki nem érdemli meg. – tovább durcáskodik mire egyet sóhajtok.

- Nem ismered még Tommy-t, és pont ezért fog ideutazni. – mondom bölcsen és végül megiszom a jegeskávémat. A kezemet nem tehetem a hasamra, mert azzal lebuknák, pedig annyira megsimogatnám a még pici pocaklakómat.

- Igazad van. – sóhajt fel. –Menjünk haza? – kérdezi, mire bólintok egyet. Felállunk, és kézen fogva hagyjuk el a kávézót, van pár fotós, illetve rajongó, de minket nem zavar, sőt messzebb, ahová a fotósok már nem követtek Louis megállt pár rajongónak.

- Szia Lou. Kérhetnék egy képet? – kérdezi izgatottan egy körülbelül tizenhat éves lány. Louis bólint és a kezembe adja a telefonját és a kocsi kulcsát, hogy vigyázzak rá.

- Izzy, csinálnál rólunk képet? – kérdezi Louis, mire mosolyogva bólintok egyet, kezembe veszem a lány telefonját és lövök róluk egy csomó képet, hogy a lány tudjon válogatni.

- Köszönöm. – mondja zavartan majd arrébb áll. Még pár rajongóval lefényképeztem Louis-t, majd végleg elindulhattunk a hotelbe. Azt kell mondjam, hogy teljesen meglep amiért ilyen hamar elfogadtak, bár azt még egyikünk se tudja, hogy mi lesz ha a hasamat már nem tudom eltakarni, mert az lesz az igazi botrány.

2015. június 29.

Mivel már a gyerekemről is gondoskodnom kell, ezért úgy döntöttem, hogy egy bizonyos ideig beköltözök abba a házba, amit Zayn vett nekünk, mivel nem hozhatok ide egy gyereket, főleg, hogy már anyát is hazaengedték. A fiúk felajánlották a segítségüket, illetve az öcsém és két jó barátnőm is, de jelenleg még abba a házba vagyok ahol felnevelkedtem, a többiek csak a megadott címre jönnek, míg Vivian és Louis már itt vannak, persze még senki nem tud semmiről csak, hogy szeretném a házba a hálószobát felújítani és a nehéz esetekkel kezdek természetesen, akik név szerint Vivian és Matt, na meg az anyám. Mivel a két idióta meg anya elmentek bevásárolni ezért csak hárman vagyunk itthon, remek alkalom, hogy Viv tudtára adjam a jó hírt, ha ez az.

- Figyelj… - ülök le mellé a kezembe egy pohár Sangria-val, amit neki adok.

- Te miért nem iszol? Beteg vagy? – kérdezi, és elég érdekes néz rám. – Mondd már, hogy mi van. – nevet fel kínosan, amin én is elmosolyodom.

- Terhes vagyok. – csak könnyen és lazán bököm ki, úgy talán könnyebb, persze a szívem ezerrel zakatol.

- Jól van, persze. Lehet felszedtél pár kilót, de ne ilyen kamukkal próbáld elrejteni. – csak sóhajtva megforgatom a szemeimet és felhúzom a pólómat, ami egy még kisebb pocakot rejtett eddig. – Mi a fasz. – gyorsan lehúzza az italt, majd a poharat az asztalra rakja. – Ki az apa? Ugye tudod???

- Persze, hogy tudom. – forgatom meg a szemeimet. – Zayn.

- Komolyan teherbe ejtett? Aztán elhagyott? Ez egy… - már elkezdett volna káromkodni, de megdobtam egy párnával.

- Attól még szeretem, mert elment. – mondom feszülten, majd durcázva ülök vissza a helyemre.

- Ez nem ér! Egy terhes nőnek nem lehet visszaütni. Élvezd csak Deeron amíg a hasadban van a kölök, különben utána véged! – fenyegetőzik Viv, amin nevetek csak.

Nem sokkal később megérkeznek a tesómék, gyorsan megölelem az öcsikémet, ami lehet nem volt túl jó ötlet, hisz szeret magához szorítani, a hasam pedig már eléggé kidudorodik már.

- Jól meghíztál. – állapítja meg Matt, mire arcon csapom magam a háttérben pedig hallom a két idiótát nevetni.

- Bunkó. Különben szeretnék valamit mondani. Valamit, ami nagyon fontos és nem, nem ér rá. – mondom mosolyogva és hátat fordítok nekik majd visszalibegek a kanapéra.

- Az remek, mert nekem is van egy fontos bejelenteni valóm. – mondja anya és megáll velünk szemben. Remek, megint övé a figyelem. – Tudom, hogy sosem fogjátok feldolgozni apátok halálát és, hogy őt senki sem helyettesítheti sosem, de újra randizni kezdtem. – jelenti ki, mire tátva marad a szám, a szívem pedig egyre hevesebben ver, majd mintha valami kiszakadt volna belőlem.

- Anya, ez nem túl gyors? – kérdezi az öcsém nyugodtan, legalább ő az tud maradni. Megérzek egy érdes kezet a kezemen és odafigyelés nélkül tudom, hogy Louis az.

- Már több mint két éve meghalt az apátok, eleget gyászoltam és nem lehetek örökké egyedül. Tudom, hogy Matt te el tudod fogadni, de Isabell, kérlek, értsd meg, úgy ahogy én is megértettem ezeket a kalandjaidat a sztárocskáiddal. Támogatlak mindenben, de most kérlek, ezt te is tedd meg. Nem szeretnék örökké egyedül lenni főleg, hogy te is kirepültél innen és lassan az öcséd is kifog, én meg egyedül fogok maradni akkor ebben a nagy házban. – mondja anya, de ez túl gyors. Oké, hogy apa két éve hunyt el, de attól még fáj, rohadtul fáj.

- Senki sem lesz olyan jó hozzád, mint apa. – motyogom, és inkább felállok.

- Tudom kincsem. – néz rám szomorú szemekkel, de ez sem tud meghatni.

- És ki az? – kérdezi az öcsém, de én még csak a nevét sem akarom hallani.

- Az még titok. Időben megtudjátok, ha komoly lesz a dolog.

- Mennyire komoly? Összeköltözés? Házasság? Esetleg kistesó? Elég hülyén nézne ki, hogy a gyereked és az unokád nagyjából egy idősek. – vágom hozzá, aztán kezdtem el gondolkozni, hogy mit is mondtam. Elkezdtem piszkálni a homlokom és közben magamat szidtam, hogy hogyan lehettem ekkora idióta.

- Mi? Ezt nem értem. – motyogja anya, majd az öcsém fejében meglátom a villanykörte világosságát.

- Nagybácsi leszek. – egy fülig érő mosoly terül szét az arcán majd felpattan és hozzám siet, majd a levegőben megpörget, aztán gondolom újra eszébe jut, hogy terhes vagyok, úgyhogy le is rak a helyemre. – Vagy nagynéni? Attól függ fiú lesz-e vagy lány. – gondolkozik el, mire egy párna repül a képébe. Úgy látszik, a drága barátnője sem bírja ezeket a megszólalásokat. – Vicceltem, na! Ennyire hülye én sem vagyok. – motyogja a fejét fogva.

- Gratulálok! – jön ide hozzám Ber és jól megölelget. – Fiú vagy lány? – kérdezi úgy, mintha komolyan gondolná, és nem tudná, hogy az még messze van.

- Na, akkor ki a hülye? – kérdezi Maty csípőre tett kézzel.

- Mindketten azok vagytok, ezért illetek össze. – morogja Vivian és hátradől a kanapén.

- Na, akkor felfogom a történteket. Akkor most nagymama leszek? – kérdezi anya, hogy biztosra menjen. Bólintok egyet, mire a szájához kapja a kezét és szorosan megölel. – Annyira örülök! – mondja, amin elmosolyodom.

- Viszont bővebben szeretnék veletek erről beszélni. Mármint, így itthon, az elmondásotok alapján én egyre kevesebb dologra emlékszek tényleg és voltam a dokinál, aki azt mondta, hogy gyorsan halad ez a felejtés dolog, úgyhogy a másfél-két éve megrövidült egy évvel. A lényeg, hogy Zayn nem tudja, hogy apuka lesz és még nem is szeretném elmondani neki…

- De az esküvő előtt kell elmondanod. – vág bele Beryl.

- Már miért is? – kérdezem összehúzott szemöldökkel.

- Mert akkor van esély arra, hogy visszajöjjön. – válaszol egyszerűen Ber, mire egy nagyot nyelek. Nem fogom a gyerekemet erre használni.

- És úgy döntöttem, illetve Louis-val átbeszéltük és az lenne a legjobb, ha én beköltöznék abba a házba, amit Zayn vett, de megyek a fiúkkal a turnéra amíg bírom és a végén Louis csatlakozik hozzám oda. Viszont ha úgy adódna, hogy egyedül lennék még az utolsókban is, akkor Trisha, Zayn anyukája felajánlotta, hogy hozzám költözik a lányokkal addig. Én pedig belementem hisz nagy az a ház. – mondom egy szuszra, úgyhogy egy nagyot sóhajtok és a pocakomra teszem a kezem.

- Szóval végül is a gyerekszobát kell csinálnunk, ugye? – kérdezi Matt, mire bólintok.

- Rendben, csak kérlek vigyázz magatokra. – egyez bele anya, na, nem mintha érdekelne, hogy mit mond, ez így a végleges.

Egy órán belül már a háznál vagyunk, bennem pedig előtörnek az emlékek, legelőször az, mikor Preston-nal találkoztam és mennyire zavarban voltam. Elmosolyodok ezen és úgy lépek be a kapun majd sétálok a főbejáratig, kinyitom az ajtót és kicsit sem porosak a bútorok, járt volna itt valaki? Leveszem a cipőmet és szétnézek. Még mindig ugyan az minden. Keserűen elmosolyodom és a többiekkel a nyomomban beinvitálom őket a nappaliba.

- Nem tudom, hogy mi működik és mi nem, de azért próbálgassátok, mindjárt jövök. – mosolygok rájuk, majd elindulok balra, ahol a bizonyos két ajtóhoz érkezem, az egyik a konyháé a másik pedig a lenti kis titkos zugé. Én az utóbbi felé indulok el, lefelé lépcsőzök és kitapogatva a lámpakapcsolót felnyomom azt. Szétnézek, és akkor látom meg, hogy a mi rajzunk mellett van még egy, ami szavakból egy szívet formál, középen pedig én mosolygok vissza. Most már biztos vagyok benne, hogy Zayn járt itt. Közelebb megyek és megnézem azokat a szavakat. Köztük szerepelt egy csomó olyan mondat, amit mindig is szeretett mondogatni nekem, a becenevem, ahogyan hívott mindig, helyszínek, ahol együtt voltunk, de a legnagyobb betűkkel a „szeretlek” szó áll. Megérzem a könnyeimet a szememben és megsimítom azt a szót. Ezek mellett észreveszek olyan szavakat, hogy „a szeme”, „a hangja”, „az illata” és még tovább. Egy percig sem feledkezik meg rólam és ebből azt tudom még kivenni, hogy ő is szenved, de akkor miért veszi el Perrie-t? Egy kezet érzek meg a vállamon, mire felugrok kicsit és gyorsan megtörölgetem a szemeimet. Hátra fordulok és Louis mosolyog vissza rám. Miért mosolyog mindig?

- Erről nem tudtam. - néz körbe.

- Ez a mi titkunk volt. – rántom meg a vállamat. – Viszont az új. – mutatok az előbb tanulmányozott képre.

- Járt itt? Akkor szólnod kellene neki, hogy ideköltöztél. – javasolja de megrázom a fejem, bár így könnyen el lehetne kerülni egy kínos találkozást. – Is, vissza fog jönni. – mosolyog rám, de csak megrázom a fejem.

- És mi van akkor, ha azt akarom, hogy visszajöjjön, de te is maradj? – kérdezem félve, hisz Louis-val nagyon jóban lettünk és a mindennapokban csak rá számíthatok. Értetlenül néz rám, mire egy enyhe mosolyt erőltetek magamra. – Lennél a keresztapja a gyereknek? – kérdezem reménykedve, nagy mosoly terül szét az arcán.

- Én leszek a világ legjobb keresztapukája, ígérem. Ez a kis babóca el lesz kényeztetve. – mondja mosolyogva, majd leguggol a hasamhoz és megsimítja.

- Köszönöm. – suttogom, és csak nézem, ahogy bökdösi a hasam. Bár Zayn tenné ezt.

- Megjöttünk! Van kaja? – hallok meg egy ismerős hangot, így felsietek a lépcsőn és mosolyogva megölelem a szőkeséget. – Ó, hé, te is hiányoztál. – nevet fel és megához húz fél kézzel. Sorba megölelgetek mindenkit, hisz nagyon sokan vannak már mivel Lou és Lux is itt vannak.

- Na, mi már felkészültünk. Kivéve Niall-t, aki megint éhes, úgyhogy körbevezethetsz. – engedi meg Liam mire Sophia hasba vágja én pedig csak nevetek.

- Sajnálom Nialler, de nincs kaja. Viszont szeretném nektek bemutatni az öcsémet, Matt-et, és a két legjobb barátnőmet, Beryl és Vivian. Ja és az első kettő egy pár.  – teszem hozzá, de csak, hogy tudassam Nialler-rel és Harry-vel, hogy Ber foglalt. Mindenki elmondta a nevét ment a kézfogás meg a pacsi, addig pedig Louis is feltalált lentről, üdvözölte barátait majd Lux-szal kezdett játszani. – Nos, ez az a ház, amit Zayn vett, eredetileg kettőnknek, jártatok már itt páran és elmondta, hogy nyugodtan költözzek be és itt találkozunk jövőre. Nos lényegtelen, hisz úgy is megyek veletek turnéra, viszont van egy kis bökkenő.

 - Még apró, kicsike bökkenő. – teszi hozzá Louis a nappaliból.

- Mégpedig? – kérdezi Harry, mire nagy mosoly terül szét az arcomon, a nyoma se látszik az előbbi sírásomnak. Előveszem a táskámból a borítékot majd Lou kezébe nyomom, egyből elkezd futkorászni vele és csak olyan helyen nyitja ki ahol senki nem látja, hogy mi van benne. Miután alaposan megvizsgálta rám néz és elkezd ugrálni.

- Úristen!!! – sikítja, majd iderohan megölelni engem. Közben Sophia kikapja a kezéből a képet és csatlakozik az öleléshez.

- Terhes vagy? – kérdezi Niall, mire bólintok egyet. A lányok is végre elengednek, így levegőt is kapok.

- Tényleg, így most már látom. – mondja Harry, mikor behajolt a hasamhoz.

- És igazából a gyerekszobát kellene megcsinálni. Még nem tudom, hogy fiú lesz e vagy lány, ezért úgy döntöttem, hogy fehér lesz a fal a bútorokkal együtt és amint kiderül, a fehér falakat úgy díszítem, olyan függöny lesz, meg ilyenek.

- Amikor Lux-szal voltam terhes, akkor én valahogy megéreztem, hogy kislány lesz. – mondja Lou és rápillant a kislányra.

- Te mire tippelnél? – kérdezi szemöldökét húzogatva az öcsém.

- Hát tudván, hogy mennyi lány van az én családomban és Zayn családjában is, na meg amekkora szerencsém van, akkor nem fiú lesz, hanem lány. – nevetem el magam és megmutatom a srácoknak a jövendőbeli gyerekszobát. Igazából egy nagy fehér valami az egész, csak a parketta barna. – Tudjátok mit? Meggondoltam magam. Szeretném, ha ilyen pasztell barna színű lenne a fal, a mennyezet pedig ugyan úgy fehér maradna. – mondom és már el is képzeltem az egészet. Mivel már előkészítettem minden eszközt, ezért a srácok már meg is ragadtak egy-egy ecsetet vagy hengert, ezért én is elég extázisba estem és felkaptam egy hengert, de Harry egyből kivette a kezemből. – Hé!

- Terhes vagy, ne erőltesd meg magad. – mondja szigorúan, egy szomorú pillantást vetek felé, de Hazza megtörhetetlen.

- De én is szeretnék valamit csinálni a gyerekem szobájába. – motyogom még mindig szomorúan.

- Igaza van, nem szabad megerőltetned magad. Te majd megcsinálod azokat a rajzokat a falra nemtől függően. Hidd el az nagyobb dolog, minthogy mi egyszínűre kifestjük a szobát. – mondja Matt. Mióta lett ilyen érett? Hol van a hülye kisöcsém?

- Menjetek vásárolni inkább. – javasolja Louis.

- De mindenem megvan. A babának meg csak akkor szeretnék venni dolgokat mikor már tudom a nemét. – magyarázom, de nem engedik, hogy folytassam, a lányok közös erővel húznak a nappaliba. Felnevetek az egészen, hisz olyan volt, mintha el akartak volna hurcolni.

- Na, beszélgessünk. – jelenti ki Lou és felcsatolja Lux bébi haját, hogy ne zavarja.

- Gondolkoztál már neveken? – kérdezi Beryl.

- Igazándiból igen. Mármint csak lányneveken agyaltam. Nagyon tetszik a Zena és az Eisha is, de döntésképtelen vagyok.

- Malik lesz? – kérdezi Sophia, mire bólintok egyet.

- Elmondtad már neki? – kérdezi Vivian, mire egy nagyot kap a fejére Beryl-től.

- Úgy néz ki, mint aki elmondta volna neki? – kiabál rá kedvesen. Bár enm tudom, hogy hogyan lehet jóindulatból rákiabálni a másikra.

- Akkor hívd fel. – mondja Lou és a kezembe adja a mobilját.

- Nem. Mármint erre nem vagyok készen és tudom, hogy megígértem Trisha-nak, hogy elmondom Zayn-nek, de félek, hogy nem hinne nekem és, hogy csak azért mondom, mert őrülten vissza akarom kapni. – rázom a fejem és mostantól próbálom addig húzni ameddig lehet. Bár a médiából meg fogja tudni és azt fogja hinni, hogy a haverja csinált fel egyből, az pedig rosszabb.

- Már kicsöng. – mondja Lou és a fülemhez emeli a telefont. Nagyon remélem, hogy nem veszi fel. A gyomrom görcsbe rándul, mikor beleszól a telefonba.

- Hé, Lou. Mi a helyzet? – megfogom a saját kezemmel a telefont és elmosolyodom, majd akaratlanul is a hasamra helyezem a szabad kezemet. Bele kell szólnod Isabell, vagy le fogja rakni!

- Zayn, Isabell vagyok. – oké, a hangom körülbelül úgy hangzott, mint egy nyúzott macskáé.

- Baj van? – kérdezi. Szerintem fáradt, mert eléggé morcos a hangja, vagy éppen nemrég kelt fel.

- Igen, mármint nem, egyáltalán nem. Csak azért hívlak, mert szeretnék mondani valamit. – mondom, amit időközben Sophia leírt a tabletre.

- Is, komolyan kérdezem. Baj van? Megijesztesz. – mondja, mire a szívem még hevesebben kezdett el dobogni, illetve a könnyeimet is megérzem a szemeimben, de ezek örömkönnyek. Örülök, hogy nem csapja rám a telefont és, hogy érdeklődik irántam, na meg végre hallhatom a hangját.

- Nincs baj tényleg. – „Viszont van egy komoly dolog, amiről beszélnünk kéne. Terhes vagyok, és tiéd a gyerek.” olvasom el magamban, amit Soph írt, de erre nem vagyok készen. – Csak szerettem volna, hogy tudd, beköltözök a házba. – motyogom össze-vissza. Sophia szomorúan néz, míg Beryl most magát csapja meg. Ekkor veszem észre, hogy a könnyeim patakokban folynak.

- És ezt Lou telefonján akartad elmondani? Vagy kényszírettek? – kérdezi, és szinte idáig látom, hogy felhúzza a szemöldökét.

- Nem, csak nem találom az én telefonomat. – csak higgye el a kamut, könyörgöm!

- Még mindig szarul hazudsz. – nevet fel, amitől kiráz a hideg. – De Kicsi, nem lesz az a ház túl nagy ahhoz, hogy egyedül legyél benne? – kérdezi teljesen komolyan.

- Majd csak pár hónap múlva költözök be teljesen, most csak idejöttem lecsekkolni, meg pár cuccomat áthozni, de megyek vissza a fiúkkal a turnéra. – mondom halkan szipogva.

- Miért sírsz? – kérdezi.

- Én nem is. – füllentek ismét, de tudom, hogy nem veszi be.

- Is… Most mennem kell, majd beszélünk. Vigyázz magadra. – és ezzel már le is tette. Beszéltem vele több, mint három percet és olyan volt, mintha tíz másodperc lett volna az egész. Egy-két perc múlva a telefon a zsebembe jelez, hogy jött egy üzenetem. Előhalászom és megnyitom, abban pedig csak ennyi állt:
„Holnap érkezem, legyél otthon. Z xx”

Még levegőt is elfelejtettem venni miközben olvastam. Megmutatom a lányoknak, akik csak egy helyben visonganak.

- Látni fogja a hasad. – mosolyog Vivian, de én annyira nem örülök neki.

- Ha három hónapig nyolc ember elől tudtam rejtegetni, akikkel a napjaimat töltöttem, na meg az egész világ elől, akkor ő sem lesz olyan nehéz. Még nem akarom, hogy tudja.

- Túl késő lesz, ha vársz. Legalábbis attól félek. – mondja Soph.

- Nem tudom… - motyogom és lehajtom a fejemet. Félek, rohadtul félek. Nem csak, hogy nem merem elmondani neki, de nem is akarok vele találkozni, mármint újra nehéz lenne, amikor elmegy, és most már nem csak azt kell néznem, hogy oké kicsit depressziós lennék napokig, már azt is figyelnem kell, hogy az a depresszió hatna a babára. De mégis arra vágyom, hogy megsimítsa a hasam és örülne neki, számomra ez jelentené a boldogságot. A baba, Ő és én.

16. fejezet - Befejezetlen ügyek

Hellóka! MEghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszeni fog, bár azt hiszem ideje elbújnom, van pár elmebeteg olvasóm, aki ma megfog ölni. :D 

Jó olvasást, és írjatok véleményt!

All the f*cking love.xx

EsmeeH.

2015. április 15.

Egy hét telt el azóta, hogy hazamentem, hogy megcsináltam a tesztet. Azóta én hazaköltöztem, aminek Louis annyira nem örült eleinte, de elfogadta, hogy jobb nekem ott és érdekes módon az öcsém javasolta neki, hogy akár többször is nálunk maradhat éjszakára. Nagyon jól kijönnek, aminek teljes mértékben örülök. Pár napja találkoztam Vivian-nal, elmentünk kávézni majd moziba, volt pár dolog, amit át kellett beszélnünk, a mozi pedig csak feszültségoldó volt. Mára kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, mert nem tudok egy tesztnek hinni, hisz nem mindig biztos, amit mutatnak, mégis mintha más bőrébe bújtam volna, érzem, hogy más a testem most már. Viszont ma van anya tárgyalása is, úgyhogy a legjobban azt várom, hogy este legyen és befeküdhessek a meleg ágyikómba. Nincs kedvem a mai naphoz, és ezt elég nyilvánosan ki is mutatom.

- Min töröd a fejed? – kérdezi Beryl miközben a tévét kapcsolgatja, ami valljuk be rohadt idegesítő, mert mindig az izgalmas részeknél kapcsol el. De a zenékkel is így teszi, egy percnél tovább nem tud hallgatni egy zeneszámot.

- Hogy milyen hosszú lesz ez a nap. – sóhajtok fel és még jobban elterülök félig a kanapén, félig pedig barátnőmön.

- Mi ez a punnyadás? – hatalmas erővel csapódik az öcsém a kanapénak, amit persze mi egyáltalán nem díjazunk.

- Muszáj faszkodni? – Ber egy perc alatt ingerült lesz, és szinte látom az ereket a homlokán.

- Nyugi van. – nevet fel Louis. Meglep, hogy itt találom, hisz nem szólt, hogy jön.

- Egy diós kürtöskalács a gyönyörű barátnőmnek, akit mindennél jobban imádok. – mondja Matt és egy puszit nyom Beryl arcára. Elmosolyodok, hisz tényleg boldoggá teszik egymást, bár ezt nem egyszer bizonyították. Annyira aranyosak együtt, hogy elolvadok, és kivételesen nem jut eszembe róluk Zayn. A franc, mégis. – Egy fahéjas a világ legjobb nővérének. – mosolyog rám az öcsém és egy puszit kapok a fejem tetejére. – És két csokis magamnak. – vigyorog, mint egy idióta és lehuppan a földre. Némán kezdem elfogyasztani a kürtöskalácsomat, de annyira nem esik jól, hisz tudom, hogy hova fogok menni körülbelül tíz perc múlva.

Beryl rám néz, én pedig bólintok egyet, tehát mikor elfogyasztjuk öcsém kedves ajándékát mindketten felállunk és az emelet felé vesszük az irányt. Összeszedem a szükséges dolgokat, köztük a levelet, amit Zayn küldött nem olyan régen.

- Akkor találkozol Zayn anyukájával utána? – kérdezi Ber, mire bólintok egyet. Nemrég hívott fel Trisha azzal az indokkal, hogy látja a fiát szenvedni és muszáj meggyőződnie arról, hogy velem minden rendben, hisz félt. Beleegyeztem, hisz oké, hogy két naponta beszélek a családdal, de hiányoznak, viszont ma nem sokáig tudok távol maradni, hisz anya tárgyalása is ma van, úgyhogy a levelet lehet meghagyom az utánra, bár lehet nem kéne. Egy táskába teszek minden cuccot és sóhajtva követem barátnőmet.

- Hova mentek? – kérdezi Louis felhúzott szemöldökkel. – Is, elég szarul nézel ki, nem hiszem, hogy jó ötlet elmenned. – aggodalmaskodik, ami jelenleg felidegesít, hisz tudni szeretném pontosan, hogy terhes vagyok-e vagy nem!

- Csak vásárolgatunk, aztán hazajövök, elmegyünk tárgyalásra majd találkozok Trish-sel. Ígérem, időben itt leszünk. – mosolyodom el és egy puszit nyomok mindkét fiú arcára. Időt sem hagyok nekik, hogy tiltakozhassanak, már ki is tépem a bejárati ajtót, de nem várt meglepetés fogad.

- Mi a picsa. – szólal fel először barátnőm, nekem még el sem jutott teljesen a tudatomig, hogy ki is áll az ajtómban.

- Mit akarsz? – kérdezem összeszűkült szemekkel. Nagyon is meglep a szőkeség jelenléte, és nem tudom, hogy aggódjak-e vagy sem.

- Csak még be szeretném fejezni a történetet, ez egy amolyan befejezetlen ügy. – mosolyodik el, de most olyan kedvesen. Alapból azt hittem, hogy Perrie egy kedves, aranyos lány, de ez sajnos hamar romba dőlt. – Tudom, hogy veled csalt engem Zayn hónapokig. De látod, visszaszereztem, mert ő az enyém és szeretem. Felejtsd el őt, oké? – sóhajt fel, mire megérzek egy tenyeret a vállamon.

- Perrie. Mit keresel itt? – kérdezi semlegesen Louis.

- Ó, hogy itt van ő is. Akkor még viccesebb lesz, mikor megtudod, hogy ki is adta le a drótot, és ki segített abban, hogy véget vethessek ennek a románcnak. – mosolyog gonoszan Perrie és a távozás mellett dönt. Lefagyva állok egy helyben, nem hiszem el, hogy Louis segített ennek a nőnek, hogy az ő keze is benne van ebben, és akkor még ő akarja nekem itt játszani a hős megmentőt, aki mellettem áll? Undorodva húzom magam után barátnőmet az autóba, jelenleg nem lennék képes vezetni, ezért Ber ül a kormány mögött.

- Ez durva. – szólal meg mikor végre elhagyjuk az utcát. Csak felnevetek kínomban, hisz én sem tudom elhinni. Egész végig csak az ablakon kifelé bámulok és jár az agyam az elmúlt hetek történésein. Minden csak kamu volt és most már tényleg nem tudom, hogy kiben bízhatok.

Megérkezünk a kórházba, ami miatt görcsbe rándul a gyomrom, és már azt kívánom, hogy bárcsak ne lennék terhes, hisz az utolsó remény csillag is kihunyt számomra. Belépve a recepción útbaigazítást kapunk, így indulunk meg a harmadik emeletre. Hamar megtaláljuk a szobát, de mivel pár kismama van itt ezért leülünk  a székekre.

Kínlódásokkal tele telt el az első tizenöt perc, mire végre én következem, megkérem Ber-t, hogy jöjjön be velem, hisz nagyon félek. Egy mosolygós negyven körüli nő fogad és ültet le az asztala előtti székre.

- Dr. Elliot vagyok, köszöntöm önöket. Miss Deeron, ha jól tudom. – mosolyog kedvesen, ami nyugtató hatással van rám, bólintok egyet, hogy jól mondta a nevemet. – Pontosan miben segíthetek? – kérdezi, mire megszorítom Ber kezét.

- Megcsináltam egy terhességi tesztet, mert barátnőm szerint azok a tünetek, amik voltak, vagyis még vannak, terhességre utalnak. – a barátnőm szónál Beryl-re bökök és próbálok továbbra is összetetten beszélni.

- Milyen tünetek voltak? Mit mutatott a teszt? – kérdezi, mire sóhajtok egyet, annyira izgulok már.

- Hányinger reggel, illetve erőteljesebb illatok esetén, étvágytalanság, bár, ha elém raktak nagyon sok ételt, akkor össze-vissza képes voltam enni, illetve a menzeszemnek négy napja kellett volna jönnie. A teszt pedig pozitív lett. – mondom egy szuszra és végig a doktornő arcát nézem, hátha leolvashatok valami előjelet róla.

- Rendben, akkor megnézzük, hogy van-e pocaklakó. – mosolyog kedvesen, amin nekem is kellett.

- És mit gondol az elmondottak alapján? – Beryl alig tud megülni egy helyben, annyira izgatott, mintha nála derülne ki.

- A tünetek alapján lehet betegség is, viszont a teszt általában az igazat mondja. – a doktornő arcán nagyobb lett a mosoly barátnőm izgágasága miatt, ezért egy szúrós pillantást küldök felé, de nem érdekli. Felfekszek az asztalra és felhúzom a felsőmet és most igazán elgondolkozok az egészen. Ha tényleg van baba, akkor mit kéne tennem? Megtartani vagy elvetetni? Mind a kettő rohadt nehéz lenne. Gondolataimból a hideg zselé zökkent ki, így rákapom a fejem a monitorra, és várom, hogy végre azzal a kütyüvel elkezdje. Erősen nyomja a hasamra azt a kis valamit, én pedig csak a kijelzőt nézem. Felelevenedik az ötlet, hogy egy gyerekkel magam mellé láncolhatom Zayn-t, de az túl beteges lenne, sőt valószínű el se mondaná neki. Igen, ha van baba nem mondom el neki. Szóval megtartanám?

- Miss Deeron, ön bizony anyuka lesz. – mondja a doktornő. Igen, megtartanám. Hirtelen levegőt is elfelejtek venni, egyedül Beryl halk sikítozását hallom, meg, hogy trappol mellettem. – Gratulálok. – mondja, miközben leszedi a zselét a hasamról. – Kér ultrahang képet? –kérdezi, mire bólintok egyet, hisz még mindig nem tudok beszélni, sőt már a könnyeim is elkezdtek folyni, talán a boldogságtól.

Visszaülünk mind az asztalhoz és kicsit próbálom összeszedni magam, szerencsére sikerrel is járok.

- Keresztanyuka leszek. – énekelgeti Beryl és a mosolyt le se lehetne vakarni az arcáról, a doktornő ezen pedig felnevet.

- Nos, következők fognak történni. Most kitöltünk egy lapot, amin igazából az adatokra vagyok kíváncsi, betegségekre, meg ilyenekre. De azt elmondom, hogy havonta egyszer minimum el kellene jönnie ultrahangra. – bólintok egyet és közben meg is kapom a kis borítékot, amiben a kép van. Alapkérdéseket tett fel a doktornő, hogy van-e valamilyen öröklődő betegség a családban, volt-e már műtétem, van-e allergiám, illetve valamilyen betegségem, meg ilyen kis kérdések. 3 hetes terhes vagyok, el sem hiszem. Nem így képzeltem el az egész családalapítást.

- Szedd össze magad, vagy kénytelen leszel elmondani a srácoknak, hogy mi van. – mondja Beryl mikor már a ház előtt vagyunk. Pontosan jól tudom, de még mindig annyira hihetetlen. A kezemet a hasamra helyezem és megsimogatom, az érzés csodálatos, hogy anya leszek, csak a tudat, hogy Zayn nem lesz mellettem a nehéz pillanatoknál, mondjuk a szülésnél, az elszomorít. Kiszállunk autóból, majd bemegyünk a házba, a kanapéról egyből felugrik minkét srác, de Louis mi a halált keres még itt?

- Is, annyira sajnálom akkor még nem ismertelek és akkor csak a banda számított, de már ez megváltozott. – szomorú tekintettel néz rám, de én csak megrázom a fejem.

- Nem tudok többé benned bízni. – morgom és inkább a szobámba menekülök. Egy nagyot sóhajtok és előveszem a sminkes cuccaimat. A nagy tükröm előtt kezdek el sminkelni, de nem viszem túlzásba, csak kicsit rendbe rakom a fejemet. Tömérdek alapozó, amely eltakarja a karikákat a szemem alatt, illetve egy kis szempillaspirál, hisz az az alap. Felveszem a fekete ruhámat és elkezdem vizslatni a hasam, de még nem látszik semmi, de én tudom, és ez boldoggá tesz. Felveszem a magas sarkúmat, az ultrahang képet jó helyre elteszem és lemegyek a többiekhez, ahol már a rég nem látott ügyvéd is jelen van.

- Miss Deeron, régen láttam. Hogy van? – érdeklődik mosolyogva, de csak megforgatom a szemeimet. Utálom, mikor itt van, hisz akkor mindenki átmegy valami sznob köcsöggé.

- Remekül. – mosolygok és észreveszem, hogy Louis nincs már itt, szerencsére. Ber hasonlóan öltözött fel, mint én csak nem vett fel ennyire szűk ruhát, meg nem is feketét, hanem egy bézs színt választott. Dúdolgatva ülök be az autómba, ahová már előkészítettem a váltó cipőmet, ami egy topán lesz, mert nem jövök haza átöltözni, egyből Trisha-val találkozok, ezért is megyek külön autóval.

A tárgyalás rohadt hosszú volt és megráztak a szavak. Kiderült, hogy a hely ahol anyu dolgozott belekeveredett egy kis bajba, nagy bajba, és erre anyu rájött és volt valami idióta terve, de előbb kapták el őt, minthogy a céget. Ezt eddig a bíróság nem hitte el anyunak, ezért nem is hozták nyilvánossá, viszont az ügyvéd talált bizonyítékot és kiskapukat is. Ijesztően hasonló a helyzet, mint januárban, vártuk a végítéletet, ami most kedvezett nekünk. Anyut holnap engedik haza, de még közmunkára járnia kell egy idősotthonba, ami valljuk be nem is olyan rossz, addig is tud munkát keresni.

Elköszönök a többiektől és beülök az autómba, hogy találkozhassak Trisha-val. Gyorsan még átveszem a cipőmet és elindulok a Hyde Parkhoz.

Hamarabb érek oda a kelleténél, ezért úgy döntök, hogy elolvasom a levelet, amit Zayn írt. Most nyugodtan lehetek egyedül és van még negyed órám, míg Trish megérkezik. Izgatottan hajtogatom szét a papírt és lejjebb tekerem a rádió hangerejét is.

„Drága Isabell!

Személyesen már megígértem, de megteszem újra; megígérem, hogy egy nap újra visszajövök hozzád és megóvlak mindentől, ahogyan most teszem. Igaz jelenleg magamtól akarlak mindennél jobban megóvni, de sokkal nehezebb, mint gondoltam, lehet kicsit őrültség, de megöl a hiányod. Tudom, van még néhány befejezetlen ügyünk, amelyeket meg kell beszélnünk, hisz terveztünk előre, de nem tudtam maradni. Mindent meg fogsz érteni a végére. Addig is a szívem egy darabját rád bízom, ezért ha most sokáig távol leszünk egymástól sosem leszel egyedül, hisz egy darab belőlem mindig veled lesz. Ha hiányzok, csukd be a gyönyörű szemeidet és mikor ma éjszaka elalszol, emlékezz, hogy ugyanazon a csillagok alatt fekszünk. Nem lesz könnyű, de hamar el fog telni, ha megígéred, hogy a srácokkal maradsz a turné alatt, ők nem fogják hagyni, hogy lesüllyedj a mélybe. Mindenkiben megbízhatsz, de ha valakinek ki akarod önteni a lelked Sophia-t ajánlom, sokszor mentett ki a csávából és tudod, nagyon hasonlítotok.
Ígérd meg, hogy megvársz, mert én veled szeretnék lenni örökre, amit pedig a cégnél láttál megmagyarázhatatlan.

Mindent érted, értünk teszek, mert szeretlek.

Csókol, Z.”

Alig látok a könnyeimtől, és ez rohadt szar ötlet volt, hisz rájöttem, hogy a park másik oldalánál találkozom Trisha-val, ezért van még egy utam. Hiszek meg nem is Zayn-nek. nem értem, hogy ezt miért miattunk csinálja, miért nehezíti meg? Zokogva vezetek tovább és észre sem veszem, hogy a lámpa már piros, ezért balról egy ütést érzek, aztán teljes sötétség, csak a babámra tudok gondolni, akire nem tudtam eléggé vigyázni. Csak abban reménykedem, hogy őt nem veszi el tőlem a sors.

A hideg átjárja a testem, viszont a fejem hasogat, így gyorsan odakapok, de a bőröm helyett valami szövetszerűt fedezek fel. Kinyitom a szemeimet és a fehérség szinte megvakít. Lábdobogásokat hallok, majd feleszmélek a történteken. Elolvastam Zayn levelét, aztán elindultam, de figyelmetlen voltam ezért balesetem volt. Oldalra nézek, ahol a fekete hajú nő aggódóan néz rám. Mond neki valamit az orvos majd a fehérköpenyes elhagyja a szobát.

- Isabell… - mondja halkan és megfogja a kezemet.

- Minden rendben van? – kérdezem reménykedve és a hasamra teszem a másik kezemet.

- A baba túlélte. – mondja egy apró mosollyal az arcán.

- Nem így terveztem elmondani. – sóhajtok fel és pár kört rajzolgatok a hasamra, bár a fejemben a fájdalom nem akar megszűnni.

- Kicsit rosszkor időzített, de a Malik-ok mindig így csinálták, a legrosszabb időpontba jelentik be, hogy jönni szeretnének. – nevet fel halkan majd újra elkomorodik. – Van itt egy apró probléma. – suttogja, és inkább leül az ágyamra, közvetlen mellém. Megsimítja az arcomat és kedvesen néz rám, mintha az anyukám lenne, és már rég úgy tekintek rá. – Nem tört el semmid, viszont a fejedet nagyon beütötted, ez pedig elindított egy folyamatot. – furcsán nézek rá, hisz nem értem. Miféle folyamatot??? – A gyerekkorodtól kezdve kezded elfelejteni a dolgokat. Az orvosok azt mondják, hogy másfél, két év múlva már a tegnapi napodra sem fogsz emlékezni. – lefagyva bámulom őt. Nem hiszek neki, ilyen egyáltalán létezik? – Viszont megállítható folyamat, kezeléssel, de mivel terhes vagy, nem ajánlják, maximum a szülés után, addig pedig azt mondta az orvos, hogy meséljük el neked a dolgokat és talán lesz egy halvány kép, majd miután már nem szoptatod a kicsit, elvégeznek egy műtétet. Bár nem fogod teljesen visszakapni az emlékeidet, de amik azután következni fognak nem fogod elfelejteni. - mondja diplomatikusan. Természetesen én egyből beparázok, hisz nem akarom elveszíteni az emlékeimet! A könnyek patakokban kezdenek folyni az arcomon és ekkor jut el az agyamig. Választanom kell a babám és az emlékeim között, ami szinte lehetetlen.

- Matt tudja? – kérdezem remegő hangon.

- Csak, annyit, hogy baleseted volt. Jönnek be Louis-val. Gondoltam felkészítelek. – bólintok egyet és megszorítom a kezét.

- Aláírtam egy szerződést, Louis barátnője kell, hogy legyek egy éven keresztül. Akkor még nem tudtam, hogy terhes vagyok. És eleinte két évet mondtak, de hittem Zayn-nek, hogy egy év múlva rendbe lesz, ezért alkudtam le egy évre és én… – nézek rá könnyes szemekkel. Meglágyul a tekintete, majd elmosolyodik.

- Nincs semmi baj. Csak kérlek, hogy mondd el Zayn-nek, hogy apuka lesz. Biztosan örülni fog neki, hisz szeret téged. – most ő is bekönnyezik, de mégis mosolyog.

- A nagyinak nem lehet ellent mondani. – nevetek fel kínomban. – Ígérem, majd elmondom neki, csak most hirtelen túl sok dolog ért, na meg gondolom, ezerrel tervezik az esküvőt. – sóhajtok fel, hisz belegondolni is borzasztó, hogy az a férfi, akit szeretek más nővel köti össze az életét.

- Drágám, nem lesz itt semmilyen esküvő. – kacsint rám egyet, amit nem tudok mire vélni. Biztosan sejt valamit, vagy pedig tervei vannak. De nincs is időm ezen gondolkozni, hisz az én kiscsaládom ront be az ajtón. Beryl aggódva néz először rám majd a hasamra, ahol a hasam pihen, úgyhogy egy pillantással lenyugtatom, hogy megvan a baba. Matt dühös és ismerem már annyira, hogy most lekiabálná a fejem, de nem teszi, mert egy kórházban vagyunk. Nem is beszélve arról, hogy ő mennyiszer kötött már itt ki. Louis pedig, Louis. Hezitál, hogy a háttérben maradjon-e vagy közelebb jöjjön.

- Mi a franc történt? – kérdezi Matty miközben leül mellém. Csak sóhajtok, mert nincs energiám ezt elmondani, sőt úgy érzem, hogy a nyugtató, illetve a fájdalomcsillapító kezd hatni, amit infúzión adnak nekem. Megfogom az öcsém kezét és úgy hunyom be a szemeimet, míg a másik a hasamon pihen. Remélem, hogy tényleg rohadtul megoldódik minden, mert a pánik át fogja venni az irányítást helyettem.

15. fejezet - Szélcsend

Sziasztok! Megérkezett az új rész, hurrá! Az lenne a kérésem, hogy írjátok le, hogy melyik párost szeretitek jobban? Louis-Isabell vagy Zayn-Isabell? Illetve, mit gondoltok, Is valóban terhes?

Jó olvasást.

All the fucking love.xx

EsmeeH.

2015. április 08.

Teljesen lefagyok, túl gyorsan zúdult ránk minden, és még mindig ott tartok, hogy Zayn elsétált mellettem csak úgy, Perrie pedig tud mindent van egy olyan érzésem, azért nézett így rám.

- De nem adhatod csak úgy parancsba, hogy nekünk együtt kell lennünk! – bosszankodik Louis és összefonja maga előtt a kezeit.

- Van szerződés természetesen, olvassátok el. – mondja a férfi és Louis kezébe adja a papírt, aki egyből felém nyújtja, de csak megrázom a fejemet. Előbb azt akarom megnézni, hogy milyenek lesznek az arcvonásai, ezzel is meg tudom állapítani, hogy mennyire súlyosak a leírtak. Egyre jobban kezd hányingerem lenni és nem érzem magam valami fényesül, azért megtámaszkodok Louis vállán, mintha csak megunnám a folyamatos állást.

Beleolvasok én is a szerződésbe, ami leírja, hogy két éven keresztül kapcsolatban kell állnunk, viszont nem tartozik bele semmilyen szexuális közösülés, és a csókokat, ölelkezéseket is csak a külvilágnak kell eljátszanunk. Ezzel pedig semmi baj nem lenne, ha nem érezném feszélyezve magam Zayn miatt, ötletem sincs, hogy mit szólna hozzá, ha ezt tudja. Vagy esetleg már ebbe is beavatták?

Bírom Louis-t és nagyon jól kijövünk, tudom, hogy sima ügy lesz nekünk ez az egész, na de a véleményektől félek, leginkább az öcsém és a Malik családétól, jut eszembe Trisha-t fel kell hívnom, mert megígértem neki három napja. De ezek mellett mégis a legnagyobb hibám, hogy hiszek neki, hiszek abban, amit mondott és egy év múlva már ilyenkor újra együtt leszünk, viszont ez az egész két évre szól.

- Aláírom. – mondom ki, mire Louis félve néz rám, mégis meglepett lesz.

- Nem kell ezt tenned, ha nem akarod. – suttogja, de csak csendre intem.

- Azzal a feltétellel, ha egy évre szól a szerződés. Cserébe pedig semmilyen összeget nem kérek. – mondom, mire a férfi elgondolkozik. Közgazdasági végzettségem miatt tudom, hogy ezeknek az embereknek a pénz a legfontosabb, illetve, hogy miket meg nem tesznek a saját javuk miatt. Viszont tudom, mivel támadjak egy ilyen cégnél, miket kell elővennem hozzá és egy kis jogi tudásom miatt azt is tudom, hogy mik a jogaim, például, hogy alkut kössek az kifejezetten megengedett.

- Rendben. – mondja és a tollával először az ő példányát majd a mi másolatunkat írja át. Aláírom a papírt és már csak Louis-ra várunk.

- Még egyszer megkérdezem. Biztos vagy benne? – simítja meg az egyik karomat a vállamtól egészen a kézfejemig, majd azt megfogja.

- Teljesen biztos. Amúgy is együtt lógunk, most nem tragédia, ha az egész világ tud a kamu kapcsolatunkról. Nem lesz baj. – mondom mosolyogva és megvárom, míg aláírja.

Nagyot sóhajtva hagyjuk el az épületet és ülünk be az autóba, kivételesen vezethetek én, ami hatalmas örömöt szerez nekem, főleg, hogy a friss levegőre lépve már jobban is érzem magam.

- Is, tudom, hogy nem érezted jól magad, és ez nem az első alkalom. Szeretném, ha elmennél orvoshoz. – mondja, miközben az arcomat vizsgálja, de én nem nézek rá.

- Nincs szükség orvosra, jól vagyok. – mondom és elkezdem dúdolgatni Katy Perry számát, a Firework-öt. – Viszont nem baj, ha most egyenesen hozzám megyünk? – kérdezem tőle és ekkor már rá is pillantok. Mosolyog egyet, így a következő utcában be is fordulok és a tizenhármas szám előtt meg is állok. Az ismerős kerítés mosolygásra késztet, hisz eszembe jut rengeteg dolog, hogy nem egyszer kellett átmásznom rajta, de az volt a kedvencem, hogy végül ki is derült, hogy nem volt bezárva a kapu. Leállítom a motort, kihúzom, a kulcsot a helyéről majd a táskámat megfogva szállok ki a kocsiból. Louis is kiszállt, de nem csukta be az ajtót, ezért felhúzott szemöldökkel figyelek rá.

- Szerintem lesz elég bajod a magyarázkodással, nem akarom megnehezíteni a dolgodat. – mosolyog és mellém sétál. – Hívj, ha jöjjek érted. – mondja és egy puszit ad a fejemre miközben kiveszi a kulcsot a kezemből. Bólintok egyet és arrébb állok, hogy elhajthasson, és mikor már nem látom, akkor a kapu felé fordulok és egy nagy sóhajjal lenyomom a kilincset.

Az ajtó elé érve már kevésbé gondolom azt, hogy ez egy jó ötlet, de ideje volt már hazajönnöm, hisz Matt-tel sem beszéltem már hetek óta, a lányokról pedig ne is beszéljünk. Szörnyen elhanyagoltam London-ból mindent, ami fontos volt számomra, és még most is az. Lenyomom a kilincset és hangos nevetgélés fogad, egyből felismerem öcsém és egyik legjobb barátnőm hangját. Örülök neki, hogy még együtt vannak, és ilyen boldoggá teszik egymást, mind a ketten megérdemlik ezt az életet. Halkan közlekedek és veszem le a felesleges ruhadarabjaimat, majd a kezemet piszkálva lépek be a nappaliba. Hirtelen halkulnak el, ezért felnézek rájuk, és azt látom a szemükbe, amire gondoltam: csalódottság, meglepődöttség, szeretet, de a megbántottság is meglapul. Egy nagyot sóhajtok, de egy szó nem jön ki a torkomon, ami pedig a rosszabb, hogy Matt illata nagyon is megcsapott, így kicsit hányingerem lett.

- Is.. – szólal fel először Beryl és csak meredten néz rám, gondolom nem volt erre felkészülve, bár ő soha nem is volt olyan, csak mondta, amit jónak látott, és ami eszébe jutott.

- Én megmondtam. – morog Matt, mire barátnőm fejen csapja egy kicsit, de csak sóhajtok. Tényleg megmondta és én nem hittem neki. Most már én is érzem, hogy milyen érzés ez a tipikus „én megmondtam” dolog.

- Igaza van. – rázom meg a fejemet és leülök a fotelbe majd onnan nézem őket.

- De azért jól vagy? – kérdezi Matty és kényelembe helyezi magát velem szemben. Egy apró mosollyal bólintok.

- Én komolyan kicsinálom a kis sztárocskádat. – puffog Ber és a kezeit a mellei alatt összezárja.

- Nem kell. – rázom meg a fejemet. – Viszont van még valami. – nem hiszem el, hogy tényleg így állítok be eléjük. Érdeklődve és csendben várják, hogy végre folytassam. – Azt akarják ott fent az irányítók, hogy egy évig Louis barátnője legyek.

- Ó, mondd, hogy nem írtad alá. – morogja Ber, de Matt már válaszol is.

- Hogyne írta volna alá. Ennyire nem ismered a legjobb barátnődet? – nevet fel az öcsém én pedig csak egy bólintással megerősítem.

- Ne haragudjatok, hogy nem kerestelek titeket, csakúgy teltek a napok és tudom, hogy ez nem kifogás. Csak sajnálom. – mondom lehajtott fejjel és konkrétan ebbe a kis beszédbe is elfáradtam.

- Tudod, hogy szarul esett nekünk, de sosem tudnánk igazán haragudni rád. – mondja mosolyogva Beryl majd súg valamit az öcsém fülébe, aki rábólint a dologra. – Mit szólnál, ha csak ketten elmennénk és átbeszélnénk a dolgokat. Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz és ez után pedig az öcsédnek is elmondhatod, mert megkapod az első kioktatást addigra már. – kacéran néz rám, mire egy nagy mosoly terül szét az arcomon. Hát hogy ne lennék benne ebben? Egy bólintással jelzem, hogy benne vagyok és türelmesen várok, amíg Ber elmegy átöltözni.

- Ide cuccolt ez az idióta? – kérdezem nevetve és átülök az öcsém mellé.

- Mondhatjuk úgy is. Sokat vagyunk egymásnál… - zárja le ennyivel.

- Anyáról van valami hír? – kérdezem érdeklődve. Egy nagyot sóhajt és a jobb kezével megigazítja a haját.

- Jövő héten lesz a tárgyalása, ahol kiderül, hogy szabad lábon engedik-e vagy sem. – egy nagy sóhajtás hagyja el a száját, nekem pedig „o” formát vesz fel. Szabad lábon engedik? Hogy történhetett ez?

- Megmagyaráznád? – húzom össze a szemöldökeimet, de ezt a mesedélutánt drága barátnőm zavarja meg.

- Majd este. – mosolyog és egy puszit ad. – Örülök, hogy itt vagy. Hiányoztál. – mondja nekem mire fülig ér a mosolyom. Gyorsan felpattanok és felöltözök, majd a táskámat fogva szaladok Ber után. A gyaloglás mellett döntöttünk, bár elkezdett azzal poénkodni, hogy mi lesz, ha elkapnak minket rajongók, de megnyugtattam őt, mert engem nem nagyon ismernek. Betérünk egy Costa Caffee-ba, ahol csak egy kapucsínót kérek meg egy epres sajttortát, míg Beryl valami latte mellett dönt. Leülünk a helyünkre, ahol mindig is el tudtunk beszélgetni órákat.

- Mesélj. – mosolyog rám barátnőm.

- Igazából már mindent elmondtam nagyjából, viszont van egy dolog, ami aggaszt. – elkezdem kavargatni a kapucsínómat és próbálom normálisan megfogalmazni, amit gondolok.

- Minden rendben van oké? Csak nyugi. – fogja meg a kezemet és türelmesen vár. Egy nagyot sóhajtok, olyan drámaian és kicsit megrázom a fejemet, még én sem hiszem el magamnak, nem hogy Beryl komolyan vegye.

- Sophia Smith-szel nagyon jóban lettem az idők alatt, és átjött ma reggel ő is, és rosszul lettem, mert Niall csomó fűszeres kaját hozott és azt feltételezte, hogy terhes vagyok. Persze nem tudom, mert nem hiszem, de mégis olyan furcsa, hisz jelentkeznek az úgymond tünetek… - a egyre jobban halkabban beszélek utána pedig csak barátnőm reakcióját vizslatom. Először csak üveges tekintettel néz rám.

- Keresztanya leszek. – mondja halkan, majd nagy mosoly terül szét az arcán és ismét megismétli, csak boldogabban. Miért örül? Még nem is biztos, és ki mondta neki, hogy ő lesz a keresztanya?

- Ber, figyelsz te rám? Ez nem jó dolog, mert ha terhes vagyok, akkor csak egyetlen ember lehet az apja és ő most épp lázad az élet ellen is. – nézek rá komoran. – Meg különben is, eddig azt hajtogattátok Vivian-nal, hogy egy gyerek mennyi gond és, hogy minél később szeretnétek, na, most már én is így gondolom, annyit mondogattátok! És ha tényleg terhes vagyok, akkor annak a szerencsétlen gyereknek nem lesz normális élete, mert Zayn az apja, aki két héttel ezelőtt hagyott el! – észre se veszem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel a nagy kiborulásom közben.

- Mindig is tudtuk, hogy te leszel az első, akinek gyereke lesz. Is, már tizenöt évesen is arról áradoztál, hogy majd ha fiad lesz, vagy ha lányod, akkor milyen jó lesz, és alig várod. Remek anya leszel, ha tényleg terhes vagy, én pedig remek keresztanya. – úgy viselkedik, mintha azt jelentettem volna be, hogy megnyerte a lottót.  – Oké, akkor megisszuk az italainkat, aztán veszünk egy terhességi tesztet, és ha pozitív, akkor elmondod Zayn-nek.

- De én hivatalosan most Louis-val járok. – mondom kétségbeesetten és belekortyolok a koffeinbe. Csöndben fogyasztjuk el az italainkat, majd elhagyjuk az épületet és a központi gyógyszertárba megyünk. A szívem erősen dobog, mikor én következek, hisz ez olyan, mint egy álom, de jelenleg rossz értelemben.

- Mit adhatok? – kérdezi mosolyogva a kedves középkorú nő.

- Én… egy terhességi tesztet kérek. – bizonytalan vagyok abban, hogy komolyan meghallotta e mit is kérek, de mivel egy bíztató mosoly keretében kezd el kutakodni, ezért nem aggódok azon, hogy nem értett meg engem. Lerakja elém a dobozt, míg csak szemezek vele, egy kis idő után jövök, rá, hogy ki kell fizetnem. Elmotyogok egy köszönést és nagyot sóhajtva lépek ki a boltból.

- Nyugodj már meg. Szépen hazasétálunk és megcsinálod. Felhívjam Louis-t neked? – kérdezi, de csak megrázom a fejemet. Még csak az hiányozna.

- Ez kettőnk közt marad. – mondom neki fenyegetőzően, bár nem sikerült megfélemlítenem.

- És, ha pozitív? – kérdezi a nagy barna szemeivel.

- Akkor is! – mordulok rá és csak behunyom kicsit a szemeimet, de mivel egy elég forgalmas utcában gyalogolunk, ezért kénytelen vagyok újra kinyitni az érzékszervemet.

- El akarod vetetni, ha tényleg létezik? – kérdezi halkan és szomorúan. Remélem, hogy ez az utolsó kérdése ezzel kapcsolatban, de ez egy nagyon jó kérdés. Meg akarom ölni a gyerekemet? Már ha van… Képes lennék rá?

Hazaérkezünk, és előtte megkértem Ber-t, hogy még az öcsémnek meg se említse, még véletlen sem. Tudom, mit szólna hozzá, főleg, hogy most is ki fog kérdezni a lelki állapotomról. Viszont most más miatt aggódok, hisz egy váratlan vendég is jelen van, és a cipőjét nem ismerem fel. Levetkőzünk Ber-rel, aki egyből a hasamat kezdi el nézni, de csak felnevetek, hisz még semmi nem látszik, de aranyos, hogy ennyire örülne neki.

- Matty!! – rohan be visítva Ber és az öcsém nyakába ugrik, ekkor nézek bele az ismerős kék szemekbe. A szám tátva marad, hisz nagyon régen nem láttam, most pedig fogalmam sincs arról, hogy mit tegyek.

- David… Mit keresel itt? – kérdezem döbbenten, ő pedig csak mosolyog és megölel.

- Hallottam, hogy nem vagy igazán jól, és én megígértem anno, hogy mindig melletted leszek, ha kell. Tehát itt vagyok. – mosolyog. Még mindig ugyan azt a parfümöt használja, de már nem bizsergek tőle, és nem érzem ugyan azt, viszont ez az édes illat nagyon is megüti az orromat, úgyhogy kénytelen vagyok elszaladni a mosdóba. Letérdelek a vécécsésze mellé és oda ürítem ki a kávémat és a sütimet. Utálom, mikor hányok, mert akkor sírok is, és borzasztó érzés, viszont egyre biztosabb vagyok ebben a terhesség dologban.

- Is, itt a teszt. A szobádban leszek, a srácokat lefoglaltam kis munkával. – egy tesztet csúsztat be az ajtó alatt, de csak szemezek vele. Hogy történhetett meg mindez? Alapból a felvetés hihetetlen, hisz mindig védekeztünk.

Gondosan elolvasom a leírást és az utasításokat követve cselekszem. A gyomrom remeg az egésztől, azt írja a doboz, hogy 3-5 percen belül látszódni fog a csík, esetleg csíkok. Két csík esetén pozitív a teszt, és ha azt mutatja, akkor nem tudom, hogy mit csinálok. Visszarakom a kis kupakot rá és magammal viszem a szobámba.

- Na?? – kérdezi csillogó szemekkel barátnőm.

- Csak pár perc múlva fogjuk megtudni… - mondom halkan és lerakom az ágyamra

- Is, csak annyit szeretnék… - jön be David, de egyből megáll, mikor látja, hogy mind a ketten Beryl-lel megfeszülünk.

- Lemegyek. – mosolygok rá és megvárom, míg elmegy. – Te nem nézed meg nélkülem!! – nézek szigorúan barátnőmre és a párnáim alá dugom a tesztet.

- Na légyszi! Nem mondom el, ígérem!! – néz rám azzal a kölyökkutya szemekkel, de ez engem nem tud meghatni.

- Nem. – mondom keményen és már el is hagyom a szobámat. Lepattogok a lépcsőn, és egyenesen David-be ütközök. – Figyelj, hálás vagyok, amiért eljöttél miattam Manchester-ből, de már jól vagyok. Nem szeretném, ha aggódnál és segíteni sem tudsz, abban, most csak a családom tud. – mondom nyersen, bár egy mosolyt erőltetek az arcomra.

- A családod mi? Isabell, a családod konkrétan részekben van. – mondja ki, mire kitágult szemekkel nézek rá. – Mármint, nem úgy értettem, ne haragudj. Csak tudod, hogy mindig érdekelt, hogy jól vagy-e és most is bármit megtennék.

- Akkor most menj el… - suttogom és az ajtó felé bökök. Tényleg jól esik, hogy gondolt rám, és betartja az ígéretét, de ez most nem úgy sült el, ahogyan szerintem tervezte. Előveszem a mobilomat és írok egy üzenetet Louis-nak, hogy hozzon pár cuccot nekem, mert ma szeretnék itthon maradni, sőt ő is maradhat, ha szeretne.

Negyed óra múlva megérkezik, én pedig csak akkor fogom megnézni a tesztet, ha ő nincs bent a szobámban. Addig csak kibírom valahogy.

- Matt, ő Louis. Louis, ő Matt az öcsém és a barátnője Beryl, aki egyébként az én egyik legjobb barátnőm. – kezet ráznak, majd Ber-nek két puszit ad aztán felém fordul.

- Minden rendben? Ettél ma valamit? – kérdezi, miközben az arcomat a kezei közé fogja. Persze, ettem, csak éppenséggel kihánytam mindent.

- Nem sokat. – vallom be és megpróbálok lefelé nézni kevés sikerrel.

- Tudtam, hogy nem kéne rád bíznom ezt az egészet. Viszont pont ezért, jöttem Niall-től, aki küldött neked szendvicseket. Van párizsis, rántott húsos és grillezett. Milyet kérsz? – kérdezi, de fel se fogom amit mond.

- Legyen a grillezett. – húzom össze a szemöldökeimet és elfogadom tőle. Megkínálja a többieket is, és meglepő módon mindkét idióta rántott húsosat kért, túlságosan is összeillenek.

Leülünk a kanapéra és a srácok elkezdenek beszélgetni, míg én csendesen falatozom és Beryl-lel kommunikálunk csak az arckifejezéseinkkel.

- Figyelj Is… Ma találkoztam Zayn-nel és küldött neked pár dolgot. Nem akartam odaadni rohadtul nem, de tudom, hogy fontos és azért haragudnál, ha nem tenném meg. – mondja Louis és kimegy az előszobába majd egy nagy dobozzal tér vissza. Érdeklődve nézem a dobozt, majd Louis-t, aztán az öcséméket. Az ölembe rakom a dobozt és kinyitom a tetejét. Egy boríték található benne, alatta pedig egy vörös textil darab. Arrébb rakom az üzenetet, majd máskor elolvasom, ha teljesen egyedül lehetek. Kiveszem a vörös anyagot, ami pontosan ugyan úgy néz ki, mint az a vörös ruhám, amit ő az első találkozásunkon széttépet, alatta pedig még pár ugyan olyan ruhadarab, amit megemlítettem neki, hogy mennyire szerettem, de megsemmisítette. Felnevetek, de könnyeket csal a szemembe, hisz odafigyelt ezekre és tudta, hogy mennyire szerettem őket, majd beszerezte. De őt jobban szeretem, ő miért nincs a dobozban?

- „Sajnálom, hogy széttéptem ezeket, de remélem, ezzel kiengesztelhetlek, és nem fogsz többé haragudni a vörös ruha miatt. Remélem, még látlak abban a dögös ruhában. xx Z.” – olvassa fel Matt és még ő is elmosolyodik rajta, de hát felejthetetlenek a tettei, ezért újra megfeszült állkapoccsal méreget engem.

- A levelet majd máskor olvasom el. – szipogom és beletörlöm a könnyeimet a pulcsim ujjába.

- Csinálok neked egy kakaót, rendben? – kérdezi mosolyogva Louis. Bólintok egyet, ad egy puszit az arcomra utána pedig eltűnik a konyhába.

- Segítek neki, mert nem ismeri a terepet. – nevet fel Matt és utána megy. Beryl-re nézek, majd bólintok egyet, így egyszerre állunk fel. A dobozzal együtt lépek be a szobámba, és a kezembe lévő tárgyat egyből lerakom az asztalomra. Előveszem a párna alól a tesztet és egy nagy sóhajtással nézek Beryl-re, majd a tesztre. Nagyon félek, és izgulok is egyben, még fejjel lefelé tartom, hogy drámaira csináljam, bár akaratomon kívül teszem. Végül összeszedem magam és megfordítom a kis tárgyat, ami mostantól a jövőmet nagyban megváltoztathatja.